Idézetek.:)

~Az ember egyszer csak rádöbben, hogy vége, végleg. Nincs visszaút, érzi az ember. És ekkor jön el a pillanat, mikor felidézzük, hogy is kezdődött, majd rájövünk, hogy már jóval azelőtt, mint gondoltuk volna. Az emberben ekkor tudatosul, hogy minden csak egyszer történik meg és bármennyire szeretnénk, ugyanaz az érzés már soha nem lesz meg. Soha többé nem érezzük magunkat három méterrel a felhők felett.

~Mindig van egy pont, ahol az út kettéválik. Abban a hitben válunk szét, hogy az útjaink egyszer újra összefutnak. Ahogy távolodunk az úton, a másik egyre kisebbnek tűnik. De nem baj, egymásnak vagyunk teremtve.

~ csak száguldok szimplán, most nem érdekel semmi,

ez az az érzés, amit nem tudsz tönkre tenni !

~magad mögött kell hagynod a múltat mielőtt továbbindulsz...

~hazudd, hogy vársz, hogy örökké vársz,

hogy soha nem szerettél még így senki mást...

~emlékezz a jóra, emlékezz a szépre, tedd hát végre a haragodat félre, lásd most az arcom, hullanak a könnyek, de meglátod majd egyedül könnyebb...

~Dőlj hátra.Engedj közel.Ne kérdezz a holnapról.Nem érdekel.

~véget ér az első álom, kinőttem a barbie világból...

~könnyes a szemem, nehezen lélegzem, tudtam, hogy elfogsz menni, valahogy éreztem...

~hittem bennünk de te más lettél, ittvagy néha, most meg elmentél.

~kell egy hely, ahol minden rendes, ahol egy erőteljes sikítással megoldhatnám a problémámat...

~minden érintésed fáj, minden szó, amit akkor mondtál, te csak egy lányt láttál, akit egyszerűen otthagytál...

~ne őrülj meg, ha egy lány sokat törődik veled, akkor aggódj, ha már nem teszi...

~ tudod van, aki némán ül, van aki megőrül, van aki tűr, és van aki elmenekül, de néha van aki küzd, és néha van aki nyer, ha kell belehalok, de nem adom fel !

~én nem értek a szóból, fejjel megyek a falnak és akkor is ugrom, ha az előttem ugrók egymás után halnak..

~ha egy picit is érdekelnélek, nem hagynál elveszíteni...

~ sok véletlen mondat, ami kicsúszott és meghatott, a romokból felkapott pár tegnapot, boldoggá tett és elhagyott..

~happy end nem létezik, az csak befejezetlen történet...

~ tudom, hogy hazudik minden szavában... de én hagyom...csendben elviselem...

~ annyira különbözőek vagyunk, azonban van valami, ami mégis közös bennünk, mindannyiunk életében van egy elmondhatatlan titok, egy elérhetetlen álom és egy fejthetetlen szerelem...

~ leszarom, hogy megbántottál, lenyelem az éveket, de takarodj az útból már rég megmondtam, hogy ég veled...

~hol volt, hol nem, neked csak ennyi. de nekem sokkal többet ért.!

~néha mindent itthagynék, nem szólnék senkinek, csak halkan eltünnénk...

de úgyis visszafordulnék, mert van néhány jó barát, akik visszavárnak még...

~engem miért érdekeljen, ha téged nem? én miért keresselek, ha te engem nem? én miért gondoljak rád, ha te nem teszed? én miért törjem magam, ha te nem? miért foglalkozzak veled, ha te nem velem? egy idő után elég unalmas lesz már, és akkor rájössz, hogy mit vesztettél...

~egyszer, ha ráérsz meséld el milyen volt mellettem...hazudd, hogy kurvajó, hazudd, hogy kellettem...

~nincs bennem semmi különös, ebben biztos vagyok. az átlagemberek átlagéletét élem. nem alkottam semmi emlékezeteset, és a nevem hamarosan a homályba vész. de tiszta szívből, igaz szerelemmel szerettem valakit, és ez nekem teljesen elég...

~akkor nevetünk, amikor valami a legjobban fáj, nevetünk, amikor mást nem tudunk tenni. a nevetés az eggyetlen stratégia, ha kezd széthullani körülöttünk a világ...

csak az olcsó pillanatok provokálnak könnyeket...

~az igazi ok, hogy azért vagyok túl rajtad, mert most látom csak, hogy milyen is vagy valójában...

~ordítva suttognám a világnak, hogy mennyire imádlak. de nem tehetem, mert kurva nagyot hibáztam.

~buta kis bohócként álmait kereste, de rájött, hogy igazán senki se szerette...