2012. augusztus 26., vasárnap

Idézetek Nektek.!♥


~ Bocsi, hogy nyilvánosan leribancoztalak, azt hittem nem titok! 

~SZERELEM:
Ha van - fáj.
Ha nincs - fáj.
Ha elmúlt - fáj.
Mégis a legjobb érzés .

~tudod én elmondanám , hogy hiányzol , de úgy érzem semmin se változtatna..

~Ne hagyd, hogy valaki a mindeneddé váljon, mert ha őt elveszíted, nem marad semmid.. 

~Lehet, hogy nem én vagyok a legcsinosabb, a legokosabb, vagy a legerősebb. de legalább önmagam vagyok és nem teszek úgy, mintha valaki más lennék..

~Attól még hogy mosolygok nem vagyok korántsem boldog, attól még hogy nem látsz sírni még nincs minden rendben sőt lehet, hogy semmi sincs rendben ...

~Hol voltál te, amikor szükségem lett volna rád? amikor arra vágytam, hogy csak egy kicsit is szeress ?! 

~Ha nem lehetsz a jelene, örülj, hogy a múltja vagy.. de tudod mit, a jövő a te kezedben van . .

~utálom, ha olyasvalaki bánt meg, akire tudom hogy nem tudok szívből haragudni..

~Van aki azért szingli :
- mert nem elég neki egy ember.
- van aki azért, mert sokan átverték, kihasználták és fél bízni.
- És van aki azért, mert az az ember akiért mindent megadna, az szimplán leszarja. 

~Vannak boldog könnyek, s fájó mosolyok.
Mindig is lesznek szerelmek, míg a Föld forog.
Az élet szép, de élni tudni kell.
Az élet egy harc, s benne győzni kell.

~Bocsánat, hogy szerettelek,
Bocsánat, hogy megbecsültelek,
Egyszer még valaki tisztelni fog érte

~Ha valakiben csalódsz, már csak annyit mondasz: mindegy, már megszoktam..

~lehet, hogy én még nem akarok találkozni a herceggel. lehet, hogy még randiznom kell néhány udvaronccal, lovászfiúval, kertésszel, vadásszal, törpével, mielőtt azt akarnám, hogy valaki megmentsen.

~
Én csak egy ember vagyok. Egy ember a sok közül, de talán valaki úgy érzi majd egyszer, ha visszanéz, hogy rossz volt nélkülem.

~Ne aggódj, hiányozni fogsz neki. ő cseszte el. ő hibázott. nem volt elég okos. ha okos lett volna, rájött volna, hogy nem szabadna lemondania rólad. de nem volt az, és most elment. ne hívd fel azzal, hogy hián
yzik. nem ő hiányzik neked, hanem az, ami régen volt. most már vársz valakit, aki bebizonyítja neked, hogy nincs rá szükséged. ígérem, ez a valaki itt van egyből, de először el kell engedned ...őt és a hülyeségét. egy nap vissza fog térni, ő lesz az, aki felhív, hogy elmondja, minden este hiányoztál neki. meg fogja kérdezni a barátait, hogy még mindig érdeklődsz-e iránta. most rajtad a sor, hogy azt mondd; 'bazd meg, a tiéd voltam és te mindent elcsesztél.' most pedig keress okokat arra, hogy boldog legyél nélküle. ne üzenj neki, ne írj hozzászólást neki, ne beszélj vele. csak mosolyogj rá és emlékeztesd arra, hogy egy tökéletes lányt engedett el!

~Becsüld meg azt, amid van. Kívánd azt, ami még nem a tied, de soha ne sírj olyan után amit már elvesztettél...

~A rossz hír letaglóz, de aztán továbblépünk. A remény viszont megbénít.

~Vannak pillanatok az életben, amikor egész egyszerűen el kell veszítenünk a fejünket. Ezekre a pillanatokra fogunk valószínűleg örökké emlékezni.

~AZ ÉLET NEM azt a személyt adja meg neked akit akarsz. Hanem azt akire szükséged van, akinek segíthetsz, aki megbánt, aki szeret, aki elhagy, hogy olyan emberré válj akinek lenned kell.

~Nem csücsörítek ha fényképezem magam, fiúkkal jobban kijövök mint lányokkal,
nem festem ki magam durván, inkább veszek fel egy tornacsukát, mint egy magassarkút, inkább olvasok, rajzolok, minthogy leigyam magam, inkább leszek egy fiú szemébe jó haver, mint egy hülye ribanc.

~Igen, ő volt az én szőke hercegem azon a bizonyos fehér lovon.. de rá kellett jönnöm, hogy ebben a mesében nem én vagyok a királylány.

~Már el is felejtettem,hogy milyen boldognak lenni.Aztán most újra boldognak éreztem magam.Annyira, hogy már jó ötletnek tűnt belehalni..

~Nem bírom, feladom.Talán holnap már nem leszek.A múlt csak kísért, s a jövő elvakít, de sosem lesz jobb...csak rosszabb .Egy perc boldogságot ezer rossz követ s a vaskarmok napról napra visszatérnek marcangolva az egyben levő darabjaim is.Ennyi volt...Mindenki elhagy s aki azt mondja szeret következő nap azt kiálltja utál és darabokra esek.Csak utál...de én szeretem.Többet ebből nem kérek, én elmegyek.

~Csak ledobtam a felsőm a padlóra majd az ágyra zuhantam és suttogtam magamban: Miért kell,hogy bánts? 

~A lány leborult a földre és zokogott, a szemét már marták a könnyek.Azt kívánta, bárcsak abban a pillanatban meghalna. Az arcáról potyogtak a könnyek. Úgy érezte, egyedül van.Nem bírta.
Ekkor valaki belépett a szobába.Odaszaladt hozzá, és felhúzta a földről.Magához szorította és a lány nevetett..felismerte a blúz illatát..

~Mindenki szerette, de senki sem szerette igazán... 

~Sose adom fel, és ezt megígérem.Erős leszek, még ha minden rosszra fordul is.Ha a sötétben állok ,akkor is hinni fogok, erős leszek mert azt mondtad, annak kell lennem. Így hát erős leszek, de ez nem jelenti,hogy boldog is..

~-Hiszel a csodákban?
-Igen, csak nem ma.

~Már nem is hívsz, már nem is érdekellek.Tudom, ellöktelek magamtól, de csak mert azt akartam,hogy harcolj értem,hogy azt mond csak én kellek. De ehelyett elengedtél, hagytál elveszni a sötétségben és a könnyekben..

~Szerettelek te seggfej, te meg csak otthagytál.Szerettelek.Érted mit jelent ez?Érted? Elállt tőled a lélegzetem és ..és elszorult a torkom mikor láttalak.De te sosem szerettél.Sosem! 

~Egyszer az élet megkérdezte a halált:
-Miért van az,hogy szeretnek engem az emberek,de téged nem?
-Azért van ez,mert te egy szép hazugság vagy ,én meg a fájdalmas igazság.
~És tudod mi fáj a legjobban? Hogy sose leszek elég jó neked...Sose!

~Tudod, vártam rád.Hónapokat ültem szomorúan miközben a szerelmedet kerestem.De már tudom,hiába kerestem hisz nem volt.A jelét mutattad,hogy szeretsz,majd elmentél.De már tudom,nem csak eltitkolod az érzésed,hisz nincsenek érzéseid.Többet n
em várok rád,hisz ha szerettél volna már rég itt állnál és a karjaidban feküdnék.Nincs több álom és fantáziálás,a kislányból nagy lány lett aki tovább lép és nevetve rúg bele az emlékedbe. 

~Azt hiszem, veled együtt önmagamat is elvesztettem. 

~Szóval így sétáltál ki az életemből,lassan és fájdalmasan. Fura dolog ez a vonzalom.Azt hiszed mindketten érzitek ,na meg ,hogy örökké fog tartani.Aztán lassacskán kialszik a szikra és csak az üres hely tátong ami kaparássza a szíved falát és arra kér,hogy töltsd be azt űrt.De már nem tudod.Nincs mivel.Az már örökre kialudt. 

~Boldog vagy és nekem ez a fontos ,mindig erre vágytam.Az én boldogságom lényegtelen, ő ott rekedt az álomvilágban..

~Újra zokogni kezdtem, az utóbbi időben a könnyek olyan sokszor járták végig az arcomat, hogy már ösvényük volt. Eszembe jutott a sok emlék, amik annyira marták a lelkemet. Fájdalom… ez volt az egyetlen érzés, ami betöltötte az elmémet. Sorra apró emlékek jutottak az eszembe, emberek arca tűnt fel és én csak zokogtam. Nem tudtam abbahagyni.

~Talán párszor végigsétálok még a tetőn és utoljára megnézem a várost, majd lassan kisétálok a tető szélére, talán sírni fogok, igen… egészen biztos, sírni fogok. Háttal állok majd a párkánynak és lassan, de határozottan hátrabillenek a mag
as sarkaimon, hátra vetem magamat a semmiben, érzem majd ahogy a szél a hajamba tép, minden olyan lassan fog történni, mintha csak szárnyalnék, talán elmosolyodok majd, nem tudom. Majd leérek és azzal minden véget ér.

~Szörnyek ,szellemek és démonok.A szörnyek bennem élnek,a szellemeket éjjel ijesztgetnek s a démonok a fejembe szállnak,emlékeztetve minden apró s nagy hibámra.

~Amikor összetöri a szíved nem érez semmit. Könnyen túllép rajtad... Mintha mi sem történt volna. Te pedig úgy érzed, mintha az éned egy darabja hiányozna. Nem tudsz enni. Nem tudsz aludni. Csak rá gondolsz. És azon agyalsz, hogy vajon ő gon
dol-e rád. Vagy vajon hiányzol-e neki. Hetekig, hónapig, valamikor még ennél is több ideig csalódott vagy. De utána rájössz, hogy mi az igazán fontos az életben. És eldöntöd, hogy inkább magad miatt kellene aggódnod. Hamarosan tovább lépsz...Ő pedig megragad annál, hogy lát téged mosolyogni... és rájön... hogy ő rontott el mindent. EGY NAP MINDENT MEG FOG BÁNNI!

~És a legrosszabb az volt,hogy még csak nem is gondoltam arra,hogy azok a szavak hazugságok..

~Néha attól félek,hogy rossz ember vagyok azért,mert egy-egy pillanatban nagyon megakarok halni.

~Már nincs mire várjak.Üres vagyok,egy senki.Mindenem ami volt nekik adtam és ők eljátszották.A szívem ,a lelkem ...minden más kezében van.Nincs mivel tovább reméljek,már nincs miért felkeljek reggel.És néha..nem is akarok. 

~Csalódtam benne.Igen,kimerem jelenteni ,hogy csalódtam. Talán félreismertem,talán csak játszotta azt az embert akit annyira szerettem.De azok az emlékek,a nevetések,minden egyes szó,érintés és pillantás...Nem lehetett mind hazugság, nem lehet,hogy nem szeret hisz mi összetartozunk, örökre..

~Minden embernek két oldala van de először csak egyet látsz.Aztán mikor azt hiszed ,hogy igazán megismerted,megmutatja a másikat is. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése