2012. szeptember 18., kedd

Csak Neked.!




~kerestem. találtam. akartam. kívántam. vágytam rá. próbáltam. megtettem. megnyertem. elhittem. szerettem. vak voltam. csalódtam. reméltem. elestem. belátom vesztettem..

~Msn-en elérhető, facebookon online, és nem ír rám, nem keres már, és én nézem, ahogy megváltoztatja a személyes üzenetét, és az én nevem helyére egy másik lány kerül, szívekkel körülzárva, hogy vigyázzanak a nevére, ha már az enyém elhagyta üzenőfala biztonságát.Csak egy bejegyzés voltam az életében, egy név a telefonjában, és partner a listáján.És hogy nekem mi volt? Minden, az életem.Bármit megtettem volna érte…

~Néha olyan jó sírni egy kicsit... Elhúzni a függönyt, ráülni az ágyra, betakarózni egy meleg pokrócba, felvenni a fejhallgatót, lassú, érzelmes zenét hallgatni amihez kötődsz , közbe nézni ki az ablakon és sírni. Hol a szerelem, hol a csalódottság, hol a kudarc, hol a magány, hol egyszerűen csak az élet miatt. Nem zokogni, csak könnyezni. Kiereszteni magadból azt amit érzel. Tisztázni a dolgokat. Kibékülni azzal aki benned van. Majd megnyugodni, bemászni a takaró alá s tudni, hogy soha nincsen soha...

~Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit! Úgy értem, bárkit, aki számít.

~Soha ne hanyagold el azt az embert, aki érdeklődik irántad, és aki őszintén szeretne, mert egy nap majd rádöbbensz, hogy amíg te kavicsokat szedegettél elvesztettél egy gyémántot.

~ha megakarsz ismerni valakit, ne azt figyeld, hogy az emberek mit mondanak róla, hanem figyeld meg, hogy ő mit mond az emberekről . .

~Nem ismersz.. Nem tudod mire vagyok képes! Egyszerűen fogalmad sincs min mentem keresztül, mit éltem át, mit láttam és mit halottam! El nem tudod képzelni hányszor sírtam át az éjszakákat és hányszor álltam talpra a pofonok után. Hidd el, több vagyok mint amit magamból mutatok. Én is tudok ütni, sőt erősebbet mint gondolnád.. Én is tudok fájdalmat okozni és tudok szemét lenni.. Én veled ellentétben küzdöttem, harcoltam és soha nem adtam fel! Úgyhogy jól vigyázz, nézd meg kivel kezdesz, mert én nem félek a tűztől. Én játszom vele!

~Rettenetesen nehéz lesz téged elfelejteni. És még nem is tudom, hogy valaha rászánom-e magam. Már nem csillogtatod a szemem. Már csak monoton nyelem a kávét, a könnyek helyett. Már csak valami égi hatalom tudná megjósolni, hogy jelenleg merre tartasz. Vagy hogy fájok-e neked..

~- Mi a baj?
- Semmi, tényleg,
- Látom hogy van valami baj, mondd el. Nem akarsz velem lenni?
- Hülyéskedsz. Nem az a kérdés hogy veled akarok lenni vagy sem, hanem hogy te mit akarsz tőlem.
- Nem értem miről beszélsz.
- 1 éve találkoztam valakivel. Eleinte együtt voltunk, majd egyre kevesebbet találkoztunk, végül csak barátok maradtunk fél évre rá én többet akartam, de ő még mindig csak a barátjaként tekintett rám. Egy este mindketten részegek voltunk és összejöttünk, majd egyre többször jártunk el így. De mindig csak éjszaka, hétvégén. Végül már nappal nem is keresett. Egy játékszer voltam, akit elő vett ha úgy volt kedve, és eltett ha éppen nem kellettem. Ritkán keresett, és csak akkor ha kellett neki valami. És én belementem ebbe. Tudom.. hülye voltam. De szerettem őt. Mindenre képes lettem volna érte. Aztán azon az estén, már csak elment mellettem köszönés nélkül. Észrevett.. hogy ne vett volna észre, hisz vártam. Soha nem keresett többé. Megunt.
- Még mindig nem értem, én nekem ehhez mi közöm?
- Éppen az hogy kedvellek. Jobban kedvellek mint őt kedveltem eleinte. És ugyanezt teszed velem. Ugyanúgy bántasz engem, amikor nem keresel. Hétvégén bújsz, ölelgetsz és szerelmet vallasz,de csak mert nincs más aki veled lenne. Nem értem mit keresek még veled. Nem követhetem el még egyszer ugyanazt a hibád, azt hiszem lelépek.

~aki már egyszer veszített valami fontosat, az mindig félni fog. mindig ott lappang, ott lesz a levegőben, mint egy kialakulni készülő rozsda. belülről marja a boldogságot. onnantól már semmiben nem lehetsz elég biztos. attól félsz, hogy ez is csak idő kérdése és elillan. félsz, hogy csak a szerencsén múlik. hogy a napokat valaki számolja, és sajnos gyorsabban, mint te.

~Érezzem, hogy szeretsz. A pillantásod mondjon el mindent. A kezeid fogják meg az enyémeket. Érezzek minden szépet, amit lehet.

~a lényeg lényege, lényegében lényegtelen .. nekem csak az számít, hogy itt legyél velem ! 

~Egyszer majd rájössz, hogy a k*rvák már nem hoznak boldogságot, az alkohol már nem ontja a szomjad, a cigaretta már nem oldja a feszültséget, és a haverok nem bújnak hozzád, ha fázol. És akkor majd rájössz, hogy minden amit akartál, ott volt az orrod előtt. De elhagytad és már késő lesz !

~Az utam járom egymagam, s még mindig érzem, hogy nem vagy itt...

~Volt olyan , aki rám talált , volt olyan , aki csak megkívánt , s lesz még olyan , akit csak én akarok .
Volt olyan, aki megkapott , volt olyan, aki elhagyott , s lesz még olyan , aki újra megtesz .
Volt olyan, aki felkavart , volt olyan , aki elzavart , s lesz még olyan , akinél ott maradok ! 

~miért hitettem el magammal, hogy történnek csodák? most úgy kell tennem, mintha könnyedén mennék tovább..

~Nem az a nagy dolog, hogy közel lenni és szeretni, hanem távol lenni és kitartani!

~Nem fogok bocsánatot kérni azért, hogy nem az vagyok, akit te akarsz.. mert tudom, hogy valaki valahol vár rám, aki önmagamért fog szeretni.

~ha megfognád a kezem,szerintem belehalnék a boldogságba..

~Néha csak egy mosoly kell, egy érintés és boldog leszek..de nem mindegy hogy kitől kapom, hisz a boldogságot csak a te közelséged hozza meg..

~Az ember néha csak azt látja meg, amit látni akar, nem pedig azt, ami a szeme előtt van. Néha pedig egyáltalán nem lát tisztán...

~Hogy miért nem reagálok a csúfolódásokra? Ez egyszerű. Láttam meghalni a szeretteimet, láttam unottan elfordulni a szerelmemet, láttam kárörvendően nevetni a barátaimat... Ezután akadjak ki azon, hogy valaki szénaboglyának titulálja a hajamat? Fájdalmat kellene okoznia, hogy valakinek nem tetszik a táskám? Ugyan már.

~- Megváltoztál.! 
- Nem változtam meg, csak már úgy viselkedem másokkal, ahogy ők velem.! 

~ egy fiú olyan képet kér, amin nincs rajtad ruha. egy férfi pedig olyat, amin nincs rajtad smink.!

~belefáradtam már ebbe.. nem írsz rám?! ma sem beszélünk !

~Rám sem irsz? Nem is keresel? - kb. leszarom. Csak tudod akkor se keressél, mikor az lesz kirakva hogy kapcsolatban.

~Fog még neked fájni,ha mással látsz..

~Amikor kellettem,mindig ott voltam.Mikor te kellettél,álltam a sorban..

~Hé te. Igen, te. Ne legyél ennyire elégedetlen magaddal. Tökéletes vagy. Ne kívánj többet, hogy úgy nézz ki, mint akárki más, vagy hogy az emberek annyira kedveljenek, mint valaki mást. Ne próbáld magadra vonni azok figyelmét, akik bántanak. Ne utáld a tested, az arcod, a személyiséged, a furcsa szokásaid. Inkább szeresd őket. Ezek nélkül nem lennél magad. És mégis miért akarnál valaki más lenni? Legyél magabiztos. Mosolyogj. Ez majd bevonzza az embereket. Ha pedig valaki is utálna azért, amiért magad vagy, akkor mutasd fel a középső ujjad az égbe és mondd azt, hogy cseszd meg! 

~Bizonyos napokon az ember őszintén el tudja hitetni magával, hogy állati ronda.

~Régen azt gondoltam, hogy az a legrosszabb, ami történhet velem, ha egyedül maradok. De ez nem igaz. Az a legrosszabb, ha olyanokkal vagyok körülvéve, akik között egyedül érzem magam.

~valahogy úgy vagyok a pasikkal,mint a zsiráfokkal..tetszik-tetszik,de otthonra nem kéne..

~Tudod, a kislányok még hisznek a szép szavakban és a szívecskékben amiket facebookon és msnen küldenek nekik, aztán egyszer csak rájönnek, hogy azok csak szavak és zárójelbe tett "L" betűk.

~Szerelmes voltam, de egy nap véget ért, bár megfogadtam nem sírok senkiért. Mégsem tudtam ott így elhagyni, hogy ne lásson engem úgy halkan sírdogálni. Csak álltunk egymással szemben szótlanul, és látja hogy könnyem kicsordul. Majd lett egy néma mozdulat felém, végül elfordult s elindult egy másik lány felé.

~szerelem: mi szükség van rád, hogy ha én itt vagyok?
barátság: hogy mosolygást vigyek oda, ahol utánad csak könnyek maradtak!

~Ma összebarátkoztam egy lánnyal chaten. Elég jól elbeszélgettünk, és megadtuk egymásnak a facebookos elérhetőségünket. Így kiderült, hogy meglepően sok közös van bennünk.Ugyanolyan idősek vagyunk,egy megyében lakunk,és a pasink is ugyanaz...

~álmomban már jártál,s megfogtad a kezem..

~Lány vagyok... ne érj a hajamhoz, arcomhoz, telefonomhoz vagy a pasimhoz

~mindig a tiltott gyümölcs a legédesebb - és a legmérgezőbb..

~Közel sem vagyok tökéletes. Mosolyt, de könnyet is csaltam már az emberek arcára. Olykor csalódást okozok, máskor én csalódok. Néha meggondolatlanul bízok, vagy magyarázat nélkül bezárkózok. Várok mikor már nem kellene, és kapkodok mikor még várnom kellene. Egyszerre szeretek és gyűlölök. Hibáztam, hibázok és valószínűleg még rengetegszer fogok is. Mégis, így vagyok önmagam..

~Akarlak. Ez minden. Akarom a mosolyodat, a szemedet, a hibáidat, az aranyos kisfiús tekinteted, a vicceidet, a gúnyolódásodat. Mindenedet. Egyszerűen csak akarlak!

~Köszönöm szépen..az én szememben barátságból megbuktál.. és
van még egy rossz hírem : nincs pótvizsga...

~Azt beszélik mindig a témátok vagyok.!
Most mondjam erre, hogy ilyenek a nagyok?

~Még emlékszem, milyen volt amikor megcsókolt.
Voltaképpen nem emlékszem semmire, mert akkor megszűnt a világ! :$

~Csúnyán átvertél..Ezzel elveszítettél egy olyan lányt,aki bármit megtett volna érted és teljes szívéből szeret.Én elveszítettem egy olyan fiút,aki minden lányt átvág,csak játszik mások érzelmeivel..Azthiszem, te veszítettél többet..És mégis nekem fáj jobban - azthiszem, az élet szívás..

~‎'Szeretlek' -suttogom..ahányszor elmegyek melletted .

~nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod...

~Hajnalok hajnalán rólad álmodom..azt hiszem feladom,ez már szánalom.

~A legkönnyebb dolog az életben, szeretni valakit..
A legnehezebb, találni valakit, aki viszont szeret..

~Nem attól leszel menő, hogy 100 nőd volt már.. hanem, hogy egy nőért végsőkig harcolsz..

~Sok közös vonásunk van..én szeretem őt,ő szereti magát.

~Iszok,hogy elfelejtsem a neved..Majd még reggel,fájó fejjel is csak te jársz a gondolatomban..Azthiszem egy idióta vagyok.

~Ülök és nézegetek rólad egy képet, s közben felidézek egy régi emléket. Könnyeim mögül látom az arcodat, szívem fáj, tisztán hallom a hangodat.

~Próbáltad elhitetni velem, hogy egy nulla vagyok.! De nem lettem a csicskád, és te koppantál kurva nagyot.!

~Tudom, hogy csúnya vagyok, nem kell ragozni.. Ha szájba kell vernem valakit, nem fogok habozni.

~Szeretlek. - Ez az a szó, amivel mostanság mindenki kamuzik...

~Tudod, vártam rád.Hónapokat ültem szomorúan miközben a szerelmedet kerestem.De már tudom,hiába kerestem hisz nem volt.A jelét mutattad,hogy szeretsz,majd elmentél.De már tudom,nem csak eltitkolod az érzésed,hisz nincsenek érzéseid.Többet nem várok rád,hisz ha szerettél volna már rég itt lennél és a karjaidban feküdnék.Nincs több álom és fantáziálás,a kislányból nagy lány lett aki tovább lép és nevetve rúg bele az emlékedbe!

~ -Gondoltál már arra,hogy csak álmodjuk az életet?
-Kizárt,hogy egy ember ennyi fájdalmat álmodjon..

~Mióta megcsókoltál nem tudom elviselni,hogy csak barátok vagyunk..

~Senki más nem fog téged úgy várni ahogy én teszem...

~Ha azt hitted, hogy várni fogok rád,akkor rosszul gondoltad...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése