2012. október 29., hétfő

:')

~Megértem azokat a lányokat, akik kibeszélnek a hátam mögött, az igazság, hogy én valódi vagyok, és ez egy olyan dolog, ami hiányzik belőlük.

~Bocsánat,hogy nem tudtam soha megfelelni a kibaszott elvárásaidnak.!

~tudom hogy keresel, tudom hogy valahol te is keresed azt, akiért a szíved zakatol..

~én nem azt sem tudom merre vagy, te azt sem tudod létezem.. én azt sem tudom ki lehetsz, lehet itt voltál pénteken..

~én az istentől azt kérem, valaki imádkozzon értem..

~Tudhattam volna, hogy egy nap minden, amit mondtál, már semmit sem fog jelenteni többé...

~Szívesen írnék neki, de félek, hogy ő ezt nem akarja!

~Dőlj hàtra lassan. Engedj közel. Ne kérdezz a holnapról. Nem érdekel..

~Kíváncsi lennék van e olyan ember, akivel miután összeveszek nem beszél ki,hanem azt mondja: a francba, hiányzik.

~Régen írtam, de miről is írhatnék? Hogy mit érzek? Milyen az életem? Hogy telnek a napjaim? Monoton..Csupa pofonok, amihez úgy állok hozzá, hogy ki kell bírjam és erősnek kell lennem. Csak sokszor kívánom, hogy egy kis fényt lássak már az alagút végén, egy olyan kis apróságot, ami arra utal, hogy ez átmeneti állapot! Eddig minden rendben volt, boldog voltam..most mégis állandó a feszültség. Vagy ilyen az élet? Ad valamit, aztán elvesz, aztán megint ad? Újra kisbaba szeretnék lenni, aki egész nap csak fekszik a babakocsiban és mosolyog. Nem is tudom mibe reménykedhetnék még, de mégis megteszem. A reménynél boldogabb de mégis gyilkos dolgot még nem éreztem sose, de pont ez tetszik benne annyira, meg akarom fejteni és utolérni, hogy aztán újat követhessek egy másikat. Felemel, de egyben ledob. Most épp ledob, de nemrég még felemelt, viszont tudom, hogy nemsokára megint fel fog emelni és akkor annyira szép lesz a kilátás. Sőt, most is boldog vagyok, mert így legalább tudom értékelni a kis apró örömöket, amit bizony nagyon kevesen tesznek meg...és mindig tudok reménykedni!

~a szívem millió darabokra tört, de az eszem sajnos még nem ment el,ígyhát nem tudtam elkerülni a keserű felismerést,ami szerint összetörtem..

~mindenki hajlamos az őrültségre,amikor kétségbe van esve..

~Tükröm-tükröm kérlek mondd meg nekem, miért mosolygunk mindannyian többféleképpen..

~Mosolyogva ébredek, mosolyogva félek, mosolyogva kérek, mert mosolyogva élek,
mosolyogva nézek, csak mosolyogva érzek, mosolyogj ha kérlek, a mosolyodból élek.

~Te nevetsz, én sírok, te szeretsz én bírok, te kifújsz, én szívok, te hiszel én bízom.

~Az élet mindig akkor vág pofon, mikor kezded azt hinni, hogy most végre boldog lehetsz ...

~Minden nap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik, de minden nap születik valami, amiért érdemes élni és küzdeni..

~Nem lesz fellángolás újra,mert már nyitva a szemem..nem kell a mosolyod és nem kellesz te sem.!

~Betörném az orrod, de minek javítsak a kinézeteden?!

~Megtanultam, hogy aki nem keres,annak nem hiányzok..

~-Szia, én egy bunkó vagyok. Flörtölni fogok veled, és a hazugságaim által belém fogsz szeretni. Aztán összetöröm a szívedet, és elhagylak, amikor már találtam valaki jobbat.
-Szia, én egy jó srác vagyok. Mindig ott leszek neked. Én leszek az,akihez rohanhatsz amikor ő már kidobott. És amikor  végre rájössz, hogy mennyire nagyszerű vagyok, a legjobb barátodnak fogsz hívni, és beveszel a barátaid közé.
-Szia, én egy lány vagyok. Folyton a bunkó srácokba szeretek bele, akik csak összetörik a szívemet. És a jó srácokat kénytelen vagyok a barátomként megtartani, talán mert félek őket elveszíteni.

~amit nem tudsz, nem fáj talán, de amit nem értesz, az meg rohadtul tud fájni.!

~This is the time to be free.!

~ami nem öl meg,az megerősít - és kurvára fáj..


~szóval itt ez a fiú..mesélnem kéne róla neked,de akkor te is beleszeretnél..♥

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése