~Állandó útitársad vagyok,
Vagy legjobb segítséged, vagy legnehezebb terhed,
Továbbsegítelek, vagy sikertelenség felé húzlak,
Parancsodra várok.
Felét átadhatod annak, amit teszel,
Végrehajtom gyorsan és hibátlanul,
Könnyen kordában tarthatsz, csak légy szigorú hozzám.
Mutasd meg nekem pontosan, hogyan végezzek el valamit,
Pár lecke után már magamtól is megteszem.
Minden nagy embernek szolgája vagyok,
De nem kevésbé a szerencsétleneknek is.
A nagyokat én tettem naggyá,
A szerencsétleneket én tettem szerencsétlenné.
Annak ellenére, hogy nem vagyok gép,
egy gép precizitásával dolgozok,
Amelyhez egy ember intelligenciája társul.
Hasznodra vagy romlásodra működtethetsz engem;
Nekem teljesen mindegy.
Fogadj el, képezz, legyél hozzám szigorú,
És az egész világot lábaidhoz vetem.
Vegyél könnyedén, elpusztítalak.
Ki vagyok? A szokásaid.
~Ne akarj sikeres lenni – minél inkább célul tűzöd ki a sikert, annál
biztosabban elkerül. A sikert nem lehet üldözőbe venni, ahogy a
boldogságot sem: a sikernek magának mintegy mellékhatásként,
önkéntelenül kell jelentkezni, mikor az ember valamely önmagánál nagyobb
ügynek szenteli magát.
~Az erőfeszítés csak akkor nyeri el méltó jutalmát, ha ez ember semmiképp sem adja fel.
~A csönd és a nyugalom nem fejleszti a jellemet. Csak a szenvedés és a
megpróbáltatás nyomán erősödik a lélek, tisztul az éleslátás, támad fel
az ambíció és jön el a siker.
~Ha valaki sikeres akar lenni, akkor hibái számát meg kell dupláznia.
~A hibák visszajelzések a teljesítményünkről. A győztesek sokkal több
hibát követnek el, mint a vesztesek. Ezért tartoznak ők a győztesekhez.
Több visszajelzést kapnak, mivel többször próbálkoznak. Az egyik
legnagyobb baj a vesztesekkel az, hogy hibáikat túl komolyan veszik, és
nem veszik észre a bennük rejlő lehetőségeket.
~Ha szót akarok érteni valakivel, az előzőleg rendelkezésemre álló idő
egyharmadában önmagammal foglalkozom, s azzal, hogy mit fogok mondani
neki – kétharmadában pedig róla gondolkozom, s arról, hogy mit mond majd
ő.
~Nem érdemes a hibáinkat elkövetni, ha nem tanulunk belőle!
~Legtöbbször az emberek nem aszerint élnek, hogy nekik mi a jó, hanem aszerint, hogy mások mit tartanak jónak számukra.
~Minden pótolható, csak az élet nem. Ez a legértékesebb ajándék, amink lehet.
~Ha döntened kell, az is döntés, ha úgy döntesz, hogy nem döntesz.
~Ha egy párkapcsolatot titokban kell tartani, akkor jobb, ha nem vagy benne.
~Egy
nap majd hirtelen eltűnök, de fanyar emlékeztetőül ott marad utánam a
mosolyom mesterkélt melege, a szám sarkának hazug kunkora, amit a
reménytelenül szomorú embereken meg a Disney-filmek szereplőin lehet
látni. Én vagyok az a lány a bulikról meg piknikekről készült fotókon,
aki, amúgy szemre, csupa vibrálás és csupa élet, s aki valójában
hamarosan elmegy. Biztosíthatlak, amikor újra rápillantasz arra a képre,
én már nem leszek rajta. Ki leszek törölve a történelemből, akárcsak az
árulók a Szovjetunióban. Mert minden elmúló nappal egyre
láthatatlanabbnak érzem magam, egyre jobban beborít a sötétség, egyik
rétege a másik után, s csak úgy fuldoklom a nyári hőségben, a
napsütésben, amelynek már csak az égető hevét érzem, de a fényét nem
látom..
~Vidámnak lenni nem azt jelenti, hogy minden tökéletes, hanem azt, hogy elfogadod a tökéletlenséget.
~Az élet nem egyszerűen megtörténik veled - minden egyes dolgot annak megfelelően kapsz, hogy te mit adtál.
~Ne hagyd, hogy más élje az életedet, se szülőd, se testvéred, se szerelmed.
~Mikor kétségeid vannak, csak tedd meg a következő kis lépést!
~Sose jelentsd ki, hogy valami 'igaz' vagy 'nem igaz'! Csakis azt, hogy számodra az.
~A végzet, az hatalmas dolog. Nem lehet elszaladni előle. Utoléri az embert.
~mindenki meghal egyszer, de sokan nem élnek igazán.
~Nincs semmi olyan dolog az életedben, amit ne tudnál otthagyni fél percen belül, ha úgy hozza a sors.
~Az élet attól szép, hogy bármi megtörténhet..és azért szar, mert meg is történik.
~Ebben az életben folyton az történik, amire nem számít az ember.
~Az élet olyan, hogy mindig másképp történik minden, mint ahogy elgondolta előre az ember.
~A tökéletesség nem az, amihez nincs mit hozzátenni, hanem amiből nincs mit elvenni.
~Nem futhatunk el önmagunktól.
~semmi leszek tényleg. szürke
hamufelhő. slukk a cigarettából. korty a vízből.
~Nem kaphatod meg az életben mindig azt, amit akarsz. De lehetsz önmagad;
olyan ember, aki bátor, aki felülkerekedik a félelmein, és végül
büszkén tekinthetsz vissza a fiatalságodra.
~Félek a világtól. Attól, hogy valaki megfoszt tőled. Félek, hogy te
abban hiszel, hogy nem tehetsz boldoggá, én meg abban, hogy erre éppen
én nem leszek képes. Jobban félek tőled, mint hinnéd, hogy majd
elrontom, hogy összetöröm, hogy megsértelek és elhagysz. Hogy majd
egyetlen egyszer nem értesz meg, én pedig megrémülök.
~Eljön majd az idő, amikor el kell engedned. Nem lesz könnyű pillanat. De
egy valamit nem szabad elfelejtened. Te sem szoríthatod magadhoz örökké
a múltat. Nem kapaszkodhatsz az emlékeidbe. ...és főképp, nem várhatod
el tőlem, hogy tovább lépjek, miközben te darabokra hullasz.
~Ne feledd azt, hogy nem tartozol felelősséggel egyik ember felé sem. Sem
nekik, sem nekem. Azt kell csinálnod, ami téged tesz boldoggá. Légy jó
ember, miközben üldözöd a vágyaidat. De te választod meg, mi lesz az.
~Amit teszel, és amit tenni szeretnél, nem mindig ugyanaz. Ezért van az, hogy meg szeretnéd csókolni, de csak rámosolyogsz.
~Nem a magasságtól félsz, hanem az eséstől. Nem a szerelemtől, hanem
attól, hogy nem szeretnek viszont. Nem is az elengedéstől, hanem attól,
hogy tényleg elmegy. ...attól félsz igazán, hogy megint ugyanaz fog
fájni.
~.fájdalmat okoztam neked. És elmondhatatlanul szörnyű, hogy
boldogtalannak látlak. De jobban szeretném, ha most túlesnél a nagy
fájdalmon, mint hogy egész életedben miattam szenvedj egy kicsikét.
~Valamit őrizni fogok magamban mélyen, amit soha nem veszíthetek el. Ami
nem kophat el. Valamit, ami láthatatlan. Valamit, amit minden egyes
pillanatban éreztünk, ahogy megláttuk egymást.
~Nem vagyok képes rá. Sosem fogok tudni elé állni, a szemébe nézni, és
elmondani azt, amit még magamnak is csak halkan merek bevallani.