Csak Neked.!

~kerestem. találtam. akartam. kívántam. vágytam rá. próbáltam. megtettem. megnyertem. elhittem. szerettem. vak voltam. csalódtam. reméltem. elestem. belátom vesztettem..

~Msn-en elérhető, facebookon online, és nem ír rám, nem keres már, és én nézem, ahogy megváltoztatja a személyes üzenetét, és az én nevem helyére egy másik lány kerül, szívekkel körülzárva, hogy vigyázzanak a nevére, ha már az enyém elhagyta üzenőfala biztonságát.Csak egy bejegyzés voltam az életében, egy név a telefonjában, és partner a listáján.És hogy nekem mi volt? Minden, az életem.Bármit megtettem volna érte…

~Néha olyan jó sírni egy kicsit... Elhúzni a függönyt, ráülni az ágyra, betakarózni egy meleg pokrócba, felvenni a fejhallgatót, lassú, érzelmes zenét hallgatni amihez kötődsz , közbe nézni ki az ablakon és sírni. Hol a szerelem, hol a csalódottság, hol a kudarc, hol a magány, hol egyszerűen csak az élet miatt. Nem zokogni, csak könnyezni. Kiereszteni magadból azt amit érzel. Tisztázni a dolgokat. Kibékülni azzal aki benned van. Majd megnyugodni, bemászni a takaró alá s tudni, hogy soha nincsen soha...

~Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit! Úgy értem, bárkit, aki számít.

~Soha ne hanyagold el azt az embert, aki érdeklődik irántad, és aki őszintén szeretne, mert egy nap majd rádöbbensz, hogy amíg te kavicsokat szedegettél elvesztettél egy gyémántot.

~ha megakarsz ismerni valakit, ne azt figyeld, hogy az emberek mit mondanak róla, hanem figyeld meg, hogy ő mit mond az emberekről . .

~Nem ismersz.. Nem tudod mire vagyok képes! Egyszerűen fogalmad sincs min mentem keresztül, mit éltem át, mit láttam és mit halottam! El nem tudod képzelni hányszor sírtam át az éjszakákat és hányszor álltam talpra a pofonok után. Hidd el, több vagyok mint amit magamból mutatok. Én is tudok ütni, sőt erősebbet mint gondolnád.. Én is tudok fájdalmat okozni és tudok szemét lenni.. Én veled ellentétben küzdöttem, harcoltam és soha nem adtam fel! Úgyhogy jól vigyázz, nézd meg kivel kezdesz, mert én nem félek a tűztől. Én játszom vele!

~Rettenetesen nehéz lesz téged elfelejteni. És még nem is tudom, hogy valaha rászánom-e magam. Már nem csillogtatod a szemem. Már csak monoton nyelem a kávét, a könnyek helyett. Már csak valami égi hatalom tudná megjósolni, hogy jelenleg merre tartasz. Vagy hogy fájok-e neked..

~- Mi a baj?

- Semmi, tényleg,

- Látom hogy van valami baj, mondd el. Nem akarsz velem lenni?

- Hülyéskedsz. Nem az a kérdés hogy veled akarok lenni vagy sem, hanem hogy te mit akarsz tőlem.

- Nem értem miről beszélsz.

- 1 éve találkoztam valakivel. Eleinte együtt voltunk, majd egyre kevesebbet találkoztunk, végül csak barátok maradtunk fél évre rá én többet akartam, de ő még mindig csak a barátjaként tekintett rám. Egy este mindketten részegek voltunk és összejöttünk, majd egyre többször jártunk el így. De mindig csak éjszaka, hétvégén. Végül már nappal nem is keresett. Egy játékszer voltam, akit elő vett ha úgy volt kedve, és eltett ha éppen nem kellettem. Ritkán keresett, és csak akkor ha kellett neki valami. És én belementem ebbe. Tudom.. hülye voltam. De szerettem őt. Mindenre képes lettem volna érte. Aztán azon az estén, már csak elment mellettem köszönés nélkül. Észrevett.. hogy ne vett volna észre, hisz vártam. Soha nem keresett többé. Megunt.

- Még mindig nem értem, én nekem ehhez mi közöm?

- Éppen az hogy kedvellek. Jobban kedvellek mint őt kedveltem eleinte. És ugyanezt teszed velem. Ugyanúgy bántasz engem, amikor nem keresel. Hétvégén bújsz, ölelgetsz és szerelmet vallasz,de csak mert nincs más aki veled lenne. Nem értem mit keresek még veled. Nem követhetem el még egyszer ugyanazt a hibád, azt hiszem lelépek.

~aki már egyszer veszített valami fontosat, az mindig félni fog. mindig ott lappang, ott lesz a levegőben, mint egy kialakulni készülő rozsda. belülről marja a boldogságot. onnantól már semmiben nem lehetsz elég biztos. attól félsz, hogy ez is csak idő kérdése és elillan. félsz, hogy csak a szerencsén múlik. hogy a napokat valaki számolja, és sajnos gyorsabban, mint te.

~Érezzem, hogy szeretsz. A pillantásod mondjon el mindent. A kezeid fogják meg az enyémeket. Érezzek minden szépet, amit lehet.

~a lényeg lényege, lényegében lényegtelen .. nekem csak az számít, hogy itt legyél velem ! 

~Egyszer majd rájössz, hogy a k*rvák már nem hoznak boldogságot, az alkohol már nem ontja a szomjad, a cigaretta már nem oldja a feszültséget, és a haverok nem bújnak hozzád, ha fázol. És akkor majd rájössz, hogy minden amit akartál, ott volt az orrod előtt. De elhagytad és már késő lesz !

~Az utam járom egymagam, s még mindig érzem, hogy nem vagy itt...

~Volt olyan , aki rám talált , volt olyan , aki csak megkívánt , s lesz még olyan , akit csak én akarok .

Volt olyan, aki megkapott , volt olyan, aki elhagyott , s lesz még olyan , aki újra megtesz .

Volt olyan, aki felkavart , volt olyan , aki elzavart , s lesz még olyan , akinél ott maradok ! 

~miért hitettem el magammal, hogy történnek csodák? most úgy kell tennem, mintha könnyedén mennék tovább..

~Nem az a nagy dolog, hogy közel lenni és szeretni, hanem távol lenni és kitartani!

~Nem fogok bocsánatot kérni azért, hogy nem az vagyok, akit te akarsz.. mert tudom, hogy valaki valahol vár rám, aki önmagamért fog szeretni.

~ha megfognád a kezem,szerintem belehalnék a boldogságba..

~Néha csak egy mosoly kell, egy érintés és boldog leszek..de nem mindegy hogy kitől kapom, hisz a boldogságot csak a te közelséged hozza meg..

~Az ember néha csak azt látja meg, amit látni akar, nem pedig azt, ami a szeme előtt van. Néha pedig egyáltalán nem lát tisztán...

~Hogy miért nem reagálok a csúfolódásokra? Ez egyszerű. Láttam meghalni a szeretteimet, láttam unottan elfordulni a szerelmemet, láttam kárörvendően nevetni a barátaimat... Ezután akadjak ki azon, hogy valaki szénaboglyának titulálja a hajamat? Fájdalmat kellene okoznia, hogy valakinek nem tetszik a táskám? Ugyan már.

~- Megváltoztál.! 

- Nem változtam meg, csak már úgy viselkedem másokkal, ahogy ők velem.! 

~ egy fiú olyan képet kér, amin nincs rajtad ruha. egy férfi pedig olyat, amin nincs rajtad smink.!

~belefáradtam már ebbe.. nem írsz rám?! ma sem beszélünk !

~Rám sem irsz? Nem is keresel? - kb. leszarom. Csak tudod akkor se keressél, mikor az lesz kirakva hogy kapcsolatban.

~Fog még neked fájni,ha mással látsz..

~Amikor kellettem,mindig ott voltam.Mikor te kellettél,álltam a sorban..

~Hé te. Igen, te. Ne legyél ennyire elégedetlen magaddal. Tökéletes vagy. Ne kívánj többet, hogy úgy nézz ki, mint akárki más, vagy hogy az emberek annyira kedveljenek, mint valaki mást. Ne próbáld magadra vonni azok figyelmét, akik bántanak. Ne utáld a tested, az arcod, a személyiséged, a furcsa szokásaid. Inkább szeresd őket. Ezek nélkül nem lennél magad. És mégis miért akarnál valaki más lenni? Legyél magabiztos. Mosolyogj. Ez majd bevonzza az embereket. Ha pedig valaki is utálna azért, amiért magad vagy, akkor mutasd fel a középső ujjad az égbe és mondd azt, hogy cseszd meg! 

~Bizonyos napokon az ember őszintén el tudja hitetni magával, hogy állati ronda.

~Régen azt gondoltam, hogy az a legrosszabb, ami történhet velem, ha egyedül maradok. De ez nem igaz. Az a legrosszabb, ha olyanokkal vagyok körülvéve, akik között egyedül érzem magam.

~valahogy úgy vagyok a pasikkal,mint a zsiráfokkal..tetszik-tetszik,de otthonra nem kéne..

~Tudod, a kislányok még hisznek a szép szavakban és a szívecskékben amiket facebookon és msnen küldenek nekik, aztán egyszer csak rájönnek, hogy azok csak szavak és zárójelbe tett "L" betűk.

~Szerelmes voltam, de egy nap véget ért, bár megfogadtam nem sírok senkiért. Mégsem tudtam ott így elhagyni, hogy ne lásson engem úgy halkan sírdogálni. Csak álltunk egymással szemben szótlanul, és látja hogy könnyem kicsordul. Majd lett egy néma mozdulat felém, végül elfordult s elindult egy másik lány felé.

~szerelem: mi szükség van rád, hogy ha én itt vagyok?

barátság: hogy mosolygást vigyek oda, ahol utánad csak könnyek maradtak!

~Ma összebarátkoztam egy lánnyal chaten. Elég jól elbeszélgettünk, és megadtuk egymásnak a facebookos elérhetőségünket. Így kiderült, hogy meglepően sok közös van bennünk.Ugyanolyan idősek vagyunk,egy megyében lakunk,és a pasink is ugyanaz...

~álmomban már jártál,s megfogtad a kezem..

~Lány vagyok... ne érj a hajamhoz, arcomhoz, telefonomhoz vagy a pasimhoz

~mindig a tiltott gyümölcs a legédesebb - és a legmérgezőbb..

~Közel sem vagyok tökéletes. Mosolyt, de könnyet is csaltam már az emberek arcára. Olykor csalódást okozok, máskor én csalódok. Néha meggondolatlanul bízok, vagy magyarázat nélkül bezárkózok. Várok mikor már nem kellene, és kapkodok mikor még várnom kellene. Egyszerre szeretek és gyűlölök. Hibáztam, hibázok és valószínűleg még rengetegszer fogok is. Mégis, így vagyok önmagam..

~Akarlak. Ez minden. Akarom a mosolyodat, a szemedet, a hibáidat, az aranyos kisfiús tekinteted, a vicceidet, a gúnyolódásodat. Mindenedet. Egyszerűen csak akarlak!

~Köszönöm szépen..az én szememben barátságból megbuktál.. és

van még egy rossz hírem : nincs pótvizsga...

~Azt beszélik mindig a témátok vagyok.!

Most mondjam erre, hogy ilyenek a nagyok?

~Még emlékszem, milyen volt amikor megcsókolt.

Voltaképpen nem emlékszem semmire, mert akkor megszűnt a világ! :$

~Csúnyán átvertél..Ezzel elveszítettél egy olyan lányt,aki bármit megtett volna érted és teljes szívéből szeret.Én elveszítettem egy olyan fiút,aki minden lányt átvág,csak játszik mások érzelmeivel..Azthiszem, te veszítettél többet..És mégis nekem fáj jobban - azthiszem, az élet szívás..

~‎'Szeretlek' -suttogom..ahányszor elmegyek melletted .

~nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod...

~Hajnalok hajnalán rólad álmodom..azt hiszem feladom,ez már szánalom.

~A legkönnyebb dolog az életben, szeretni valakit..

A legnehezebb, találni valakit, aki viszont szeret..

~Nem attól leszel menő, hogy 100 nőd volt már.. hanem, hogy egy nőért végsőkig harcolsz..

~Sok közös vonásunk van..én szeretem őt,ő szereti magát.

~Iszok,hogy elfelejtsem a neved..Majd még reggel,fájó fejjel is csak te jársz a gondolatomban..Azthiszem egy idióta vagyok.

~Ülök és nézegetek rólad egy képet, s közben felidézek egy régi emléket. Könnyeim mögül látom az arcodat, szívem fáj, tisztán hallom a hangodat.

~Próbáltad elhitetni velem, hogy egy nulla vagyok.! De nem lettem a csicskád, és te koppantál kurva nagyot.!

~Tudom, hogy csúnya vagyok, nem kell ragozni.. Ha szájba kell vernem valakit, nem fogok habozni.

~Szeretlek. - Ez az a szó, amivel mostanság mindenki kamuzik...

~Tudod, vártam rád.Hónapokat ültem szomorúan miközben a szerelmedet kerestem.De már tudom,hiába kerestem hisz nem volt.A jelét mutattad,hogy szeretsz,majd elmentél.De már tudom,nem csak eltitkolod az érzésed,hisz nincsenek érzéseid.Többet nem várok rád,hisz ha szerettél volna már rég itt lennél és a karjaidban feküdnék.Nincs több álom és fantáziálás,a kislányból nagy lány lett aki tovább lép és nevetve rúg bele az emlékedbe!

~ -Gondoltál már arra,hogy csak álmodjuk az életet?

-Kizárt,hogy egy ember ennyi fájdalmat álmodjon..

~Mióta megcsókoltál nem tudom elviselni,hogy csak barátok vagyunk..

~Senki más nem fog téged úgy várni ahogy én teszem...

~Ha azt hitted, hogy várni fogok rád,akkor rosszul gondoltad...

Idézetek Neked.♥

~Remélem emlékké válok majd idővel és a múltad leszek, ha akarod, ha eszedbe jutok majd, ha eszedbe jut a mosolyom, néhány kedves szavam, az érintésem... Ez leszek én: egy megfakult emlékkép, mely rád nevet. Múlt leszek, mert a jövőd nem lehettem..

~Még mindig mosolyog rám. Még mindig beszélünk. Még mindig szeretem. Tudom, hogy ő is tudja és én is tudom, hogy ő nem akar úgy engem, mint én őt.

~Kérem a szőke herceget fehér lovon..az se baj, ha nem szőke, hanem mondjuk barna, vagy nem lova van, hanem kocsija.. De felőlem jöhet gyalog is, csak szeressen.

~Látod hogy őrült, látod hogy boldog, látod hogy vidám. Csak azt látnád végre, hogy egyedül Te hiányzol mellőle...

~Elhagytam a tárcámat, és a kulcsaimat az érzéseimmel együtt!

~Ha szeretsz valakit, nyitottá válsz a szenvedésre. Ez a szomorú igazság. Talán összetörik a szívedet. Talán te töröd össze a szívüket, és sosem tudsz már úgy tekinteni magadra, mint azelőtt. Ez a kockázat.

~Egyszer volt, hol nem volt. Boldogan éltek, míg meg nem haltak. Ezek a mesék csak az álmaink. A tündérmesék nem válnak valóra. A valóság viharosabb, zavarosabb, ijesztőbb. De a valóság sokkal érdekesebb, mint boldogan élni, míg meg nem halunk.

~Egyszer majd te leszel az én helyemben… Fájni fog. Ezt garantálhatom… Nem lesz halálos, de azt kívánod bárcsak megölne a kín. Ha ez megtörténik szeretném első sorból nézni. Nem foglak sajnálni. Még csak nem is nevetlek ki. Egyszerűen csak nézem ahogy arra vársz, hogy valaki betapasztja az űrt a szíveden, amit egy olyan lány okozott, mint amilyen srác Te vagy. Nem fogok beléd rúgni, de szemem sem fog rebbenni, mikor valaki rád veti a végső csapást. Nem gyűlöllek. Egyáltalán nem. Sőt... Akármit is tettél velem, még mindig ugyanúgy szeretlek. Minden emiatt az érzés miatt van. Arról amit tettél velem, nem akarok többé beszélni. Nem akarok rád gondolni, ezért kérlek, ne keress többé, ne játssz velem, ne mosolyogj rám, ne mondd, hogy szeretsz. Nem akarok mást, csak elzárni a szívem egy kis zugába és elfelejteni, hogy valaha is léteztél..

~Megígérted, hogy nem fogsz elfelejteni... ma már a nevem se tudod .

~Amikor azt mondom: "Tudok vigyázni magamra", azt várom, hogy fogd meg a kezem, nézz a szemembe, és azt mondd: "Tudom, de azért itt vagyok, ha mégsem...

~Mindenkire vár valaki. Valaki, aki arra rendeltetett, hogy vele éld le az életed, csak elég nyitottnak kell lenned, hogy meglásd.

~Egy fiú elvárása egy lánytól:
-legyen jó az alakja
-a smink jól álljon rajta
-a körmei ápoltak legyenek, esetleg műköröm, mert az vonzó
-a haja mindig ápolt legyen és jól álljon
-borotválkozzon más-más helyeken
-járjon kozmetikushoz, szemöldökszedés stb...
-jó illata legyen
-szép ruhába öltözzön, kövesse a divatot
-ne cigizzen, ne igyon

Egy lány elvárása egy fiútól:
-ha szeretlek semmi nem érdekel, csak az, hogy ne verj át..

~Látod?! Én örökre az maradok, akit akartál, de nem kaptál meg. Aki akart téged, de nem kapott meg. Akivel lehettél volna, de nem voltál. Aki lehetett volna veled, de nem volt. ...én leszek számodra minden, ami lett volna, ha...

~Az igazság az, hogy szeretem. Csillapíthatatlanul szeretem. Az első pillanattól fogva. Akkor is szerettem, amikor megesküdtem, hogy nem. Nem tehetek róla, csak érzem.

~- Ó, a kamaszbánat - bólintott apu merengve.
- Igen, az milyen kedves tud lenni! - értett egyet anyu.
Nem! Nem kedves! Miért gondolják, hogy kedves, ha sírógörcsöt kapok éjjel, ha bedagadt szemmel ébredek, és nincs étvágyam? Egyáltalán nem kedves! Tragikus! Egész úton némán ültem, és a szüleimet hallgattam, akik "mókásnak" tartják, hogy éppen meghasad a szívem.

~Az idő mindent megváltoztat. - mondják. De ez nem igaz. Csak a tettek hoznak változást. Ha nem teszünk semmit, nem változik semmi.

~Nem a kudarcba fulladt álmaink törnek meg minket, hanem azok, amelyeket nem merünk megálmodni.

~Néztem a nőt, aki addig voltam, és láttam, hogy gyenge, bár próbálja azt a látszatot kelteni, hogy erős. Mindentől fél, de elhiteti magával, hogy ez nem félelem, hanem annak az embernek a bölcsessége, aki ismeri a valóságot. Befalazza az ablakokat, nehogy besüssön a nap a szobájába. Láttam, ahogy a másik a szoba sarkában ül: gyenge volt, fáradt és kiábrándult. Uralma alá hajtotta és rabszolgaságban tartotta azt, aminek mindig szabadon kéne szárnyalnia: az érzelmeit.

~'Miért nem hagyod, hogy az emberek meglássák benned a jót? Mert ha az emberek jót látnak, akkor el is várják azt. És én nem akarok mások elvárásai szerint élni.

~Gondoltál már rá, hogy vajon hány ember akarta, hogy észrevedd? De te nem vetted észre, mert azzal voltál elfoglalva, hogy téged vegyen észre valaki.


~Tudod, szerelem voltál neki első látásra. Nem mondta soha, de látni lehetett rajta. Mikor rólad beszélt, én óva intettem. Azt mondtam, hogy túl nehéz lenne, lehetetlenség, sőt őrültség. Azt tanácsoltam, hogy hagyjon téged, és tudod mit mondott? Hogy nem hagy ki valamit, ami remek lehet, csak mert egyúttal nehéz is...

~Az élet olyan, mint egy doboz bonbon: olcsó, sablonos ajándék, amit senki sem kér. Nem visszaváltható, csak csendben fogyasztható. Megesszük, mert ha már megvettük, ne vesszen kárba. Habzsoljuk, pedig igazából nem is ízlik. Igaz, néha találunk köztük krémeset, vagy tejszínest, de azoknak az íze túl hamar elillan a szánkban, és a doboz alján ott marad a fognyűvő mogyoró, amiket ha elfogyasztunk, nem marad másunk, mint egy üres doboz, tele aranysárga, gyűrött papírgalacsinnal.

~Az emberek nem veszik észre, hogy mit teszünk értük, egészen addig, amíg abba nem hagyjuk azt csinálni.

~-Emlékszel az "én jobban szeretlek" harcokra?
-Igen...
-Úgy néz ki, én nyertem..

~Élvezd ki, éld meg, éld át ezt a "rongyos élet"-et, most, amíg még itt vagyunk. És úgy éld, hogy tudd, hová akarsz eljutni, mivé akarsz válni, kivé akarsz kiteljesedni.

~Nem jó, ha az ember sokat van egyedül, mert észre se veszi, de összerakódik benne a bánat.

~Ha az élet padlóra küld:
- állj fel
- mosolyogj
- és mondd szépen: úgy ütsz, mint egy kislány.

~Mindig annak a nehezebb, aki jobban szeret. Még akkor is, ha intenzívebb boldogságot él át, mint a másik. Mert utána ő lesz a boldogtalanabb.

~A szerelem fáj. Néha úgy érzed, mintha ez lenne a legjobb dolog a világon. Biztonságban érzed magad tőle. Elfelejtet veled mindent, mintha újrakezdenél mindent. De a szerelemtől érezheted úgy, mintha nem tudnád magad irányítani. Félhetsz. Mintha addig enne téged, amíg semmi nem marad belőled. A szerelem tényleg szívás.

~Nem attól halunk meg, ha kivégeznek minket, hanem attól, ha szertefoszlanak álmaink.

~Néha nyitva kell hagynunk az ajtót, engedni, hogy besétáljon rajta a legnagyobb álmunk. Talán egy férfi, vele együtt a szerelem, a boldogság, talán egy jó hír, amitől napjaink máshogyan telnek, talán egy barát, aki visszaadja mindazt, amit eddig az évek eloroztak. Talán besétál az egészség, fölszabadítva testünket a folytonos kíntól. Csak ne felejtsük el nyitva hagyni az ajtót, hisz mind várunk valamire! Mindannyian álmodunk.

~Nem tudom, milyen az, amikor lehet egy férfira számítani, aki önzetlenül ad, és nem csak elvesz. Nem tudom, milyen érzés, amikor egy férfi, egy apa, egy férj, egy fivér nem kér tőlem semmit, csak egyszerűen szeretni akar.

~Nem vagyok férfi. Nincsen meg bennem a férfiak büszkesége, nem tudsz rávenni, hogy szemtől szemben megküzdjek veled. Ez teljes mértékben a ti nemetek gyengesége. Én nő vagyok. Bármilyen fegyvert hajlandó vagyok felhasználni, hogy elérjem, amit akarok.

~Ha nem keres,nem is voltál igazán fontos számára soha..

~Lány: Olyan büszke vagyok a pasimra!
Barátnő: Miért?
Lány: Mert amikor egy bulin totál részeg volt, és engem nem is vett észre, hogy ott voltam..
Barátnő: ? ._.
Lány: ..Majd odamentem hozzá, le akartam venni a felsőjét és azt mondta, "Állj le. Van barátnőm és szeretem".

~Van úgy, hogy csak ülök és azon gondolkozok, hány olyan embert hagytam már elmenni, akinek most azt mondanám, ‘maradj’. Azt hiszem, most értettem meg, mekkora súlya van a ki nem mondott érzéseknek

~A fenébe is. Hadd harcoljon meg egy férfi egy nőért, ha igazán akarja. És törje magát egy kicsit érte.

~Szórakozz, amikor szórakozni akarsz, légy dühös, amikor dühös vagy, és sírj, amikor sírni akarsz. ...mert ha magadban tartod a fájdalmat és nevetésre kényszeríted magad, az árt meg a legjobban.

~nevess, és a világ veled nevet. horkolj, és egyedül alszol.:)

~a szád mosolyog. és a szíved?

~soha nem szabad visszamenni ahhoz, akitől egyszer véglegesen elment az ember. ez életszabály. nagyon kevés életszabály van. ez az egyik.

~- az a te exed?
- nem. életem legnagyobb hibája.