this is the life..

~Van, hogy két embernek szét kell válnia, csak azért, hogy rájöjjenek: szükségük van egymásra.

~Egy ideig láttam benne valamit..valami emberit.
Bocsi,tévedtem.

~FÁJDALMAS DOLGOK:
1. visszakapni az érzéseket, amiket megpróbáltál elfelejteni.
2. visszaemlékezni a szép időkre.
3. megpróbálni elrejteni, amit érzel.
4. olyat szeretni, aki mást szeret.
5. elkötelezni magad valaki iránt, ami nem tart örökké.
6. védeni a szíved azzal, hogy ne szeress valakit.
7. túlságosan szeretni valakit.
8. igaz szerelem, rossz időben.
9. vállalni a kockázatot, hogy újra szerelembe ess.
10. elfogadni azt, amit sose hittem volna.
11. 'mi lett volna, ha' mondatok...

~Nem szeretem a koránkelő embereket.. sőt, a koránkelést sem - és az embereket sem.

~Mindenki azt mondja, el kellene felejtenem téged, mert nem érdemelsz meg. tényleg nem érdemelsz meg. de én megérdemellek téged..'

~kíváncsi vagyok, amikor a szemembe nézel és látod összetörni a szívemet, a te szíved is megtörik minden repedésnél egy kicsit?

~Ez azoknak a lányoknak szól, akik éjjel fent maradnak olyan zenéket hallgatva, ami a jelenlegi helyzetükhöz illik. Akik elrejtik a félelmeiket, bántalmaikat, fájdalmaikat és könnyeiket egy mosoly mögé, nevetnek és kuncognak nappal. Azoknak a lányoknak, akik a kezükön hordják a szívüket, azoknak a lányoknak, akik imádkoznak, hogy csak egyszer is sikerüljön valami és meg lesznek elégedve. A lányoknak, akik a párnájukba sikítanak, s párnájukra sírnak, mert senki sem hallgatja meg őket. A lányoknak, akiknek rengeteg titkuk van, de egy léleknek sem mondják el. A lányoknak, akik naponta hibáznak és meg is bánják. Akik sohasem nyernek. A lányoknak, akik fent maradnak éjjel ARRA AZ EGY fiúra gondolva és remélve, hogy valamikor észreveszi őket. A lányoknak, akik elfogadják az életet úgy, ahogy van, akik remélik jobb lesz az élet. A lányoknak, akik teljes szívükkel szeretnek, még akkor is, ha folyton összetörik azt. A lányoknak, akik azt hiszik vége van.

~Az emberek sokszor azért bocsájtnak meg valakinek,mert szeretnék,hogy az a valaki továbbá is az élete része maradjon.

~Ha lenne 2 kívánságom, azzal kezdenék, hogy ebben a percben legyél mellettem.. a második az lenne, hogy ez a perc tartson örökké.

~Ismerem a bekattant állapotot. És te be vagy kattanva. Történelmi pillanat. Nem tudsz koncentrálni, igaz? Rögtön ugrasz, ha csöng a telefon. Naponta több százszor megnézed az email-jeidet. Szerelmes dalokat akarsz írni. Nem, legszívesebben minden beszélgetésben valahogy ráterelnéd a szót. Mindenkivel megtörténik. És most veled is megtörtént, barátom.

~Még mindig nem tudom megérteni, hogy hogyan állhatsz valaki mellett, akivel annyi közös emléked van, anélkül, hogy akárcsak egy szót is szólnál hozzá..

~Vannak olyan rejtett vágyaink, amiket még mi magunk sem ismerünk egészen mindaddig, míg meg nem mutatja nekünk valaki azokat..

~ szív küldi szívnek, ez egy üzenet a távolba, hogy nem egy vagy a sok közül,hanem egyetlen a számomra..

~Olyan vadul csókolt , olyan átkozottul , mintha nem lenne holnap , és félne a mától ..

~Csak ülsz és meredsz előre. Már nem is sírsz, úgy érzed megszoktad már a sok csalódást. Közben a szemed nem könnyezik, de a tested már görcsöl, visítani akar..de te bent tartod mindezt és remegsz. Utálod magad, utálod az érzéseid és minden amire gondolni tudsz, hogy SOSE leszel elég jó. Senkinek. Engeded a múltat, a jelent és a jövőt is, hadd menjen. Nem akarsz meghalni, de élni se. Csak vagy. Mint egy lámpa, talán.. mint egy üres üveg..egy teljesen üres üveg..és egyszerűen rájössz, hogy semmi keresnivalód ott ahol vagy. Elakarsz menni, örökre. Hátra tudnád hagyni az életed, minden boldog pillanatod és elölről kezdeni. De már nincs elölről kezdés és a jelen elcseszett . A visszautasítás meg megölte a reményt. Örökre elveszel. A lelked meghal. A szíved kíséri. A tested meg bolyong a Földön mint egy árva, elhagyatott lélek.

~Van három dolog az életben, ami soha nem tér vissza : a szó, az idő és az elszalasztott alkalom. Van három dolog az életben, ami tönkretehet: a lustaság, a büszkeség, a féltékenység. Van három dolog az életben, amit soha nem kellene elveszíteni: a türelem, a remény és a becsületesség.

~szeretni őt egy újabb esély, hogy a szívem összetörjön, de az egyetlen esély, hogy újra boldog legyek!

~Akit most látok, már nem te vagy, vedd már észre magad. mert én többet nem szólok hozzád, csak mosolyogva megyek tovább..

~Néha veszekszünk, néha kiborulok. Lehet, hogy néha elviselhetetlen vagyok és túlparázok dolgokat, de napról-napra jobban és jobban szeretlek.

~Nem számít mennyire próbálunk érettek lenni, mindig is gyerekként fogunk viselkedni, amikor megbántanak és sírunk.

~Még mindig gondol rád. Még mindig beszél rólad. Még mindig úgy tesz, mintha utálna. Még mindig szerelmes beléd és biztos benne, hogy igazából nincs is túl rajtad.

~Legtöbbször elfogadom, hogy egyedül vagyok, de néha amikor nézek egy filmet, vagy olvasok egy könyvet, amiben szerelmes történet van, vagy amikor szerelmeseket látok, amint éppen megfogják egymás kezét, vagy csókolóznak, ráébredek, hogy még csak nem is fogadom el, hogy egyedül vagyok, hisz nem akarok egyedül lenni. Azt hiszem azt próbálom elmagyarázni, hogy jó lenne, ha megtapasztalnám ezt a 'szerelem'-nek nevezett dolgot. Akármi is ez a 'szerelem'.

~Emlékszel az összes dologra, amit együtt csináltunk először? És most meg vele csinálod ugyanezeket.

~‎- Miért csinálod mindig ezt velem?
- Micsodát?
- Egy hétig nem beszéltünk. Aztán hirtelen írsz, mintha mi sem történt volna. Eléred, hogy reménykedjek, aztán az orromnál fogva vezetsz. Mert tudod, hogy nem számít, mennyi ideig nem veszel rólam tudomást, mindig itt fogok rád várni.

~Késő délután ébredtem fel. Egy pillanatig nem tudtam, hogy hol vagyok. Tudod milyen ez, amikor egy idegen helyen ébredsz fel, és azon agyalsz, hogy hol a fenében vagy a világon, amíg az emlékek nem söpörnek át rajtad hullámként. Már félig meggyőztem magam, hogy minden, ami előző éjszaka történt, azt csak álmodtam.

~Ha jól csinálod, senki sem emlékszik rá, ha rosszul csinálod, senki sem felejti el.

~6 hónapja könyörögtem azért, hogy maradj. De te nem tetted. Habár ha megtetted volna, nem jöttem volna rá, hogy a dolgok jobbak lesznek. Néha még hiányzol, és hiányoznak a jó beszélgetéseink is. Még mindig szeretlek, de azt hiszem már nem akarlak. Megtörtént. Sajnálom.

~Pontosan most a világ tele van olyan emberekkel, mint te. Magányosak. Hiányzik nekik valaki. Szerelmesek valakibe, akibe nem kellene. Olyan titkaik vannak, amiket soha nem hinnél el. Vágyakoznak, álmodoznak, remélnek, és minden alkalommal, amikor kocsival, busszal, vagy vonattal mennek valahova, kinéznek az ablakon és nézik az embereket, miközben azon agyalnak, hogy vajon min mehettek keresztül. Kíváncsiak rá, hogy vannak-e a világon olyan emberek, mint ők. Ők pont olyanok, mint te, és bármit mondhatnál nekik, megértenék. Sosem vagy egyedül.

~Az élet egy lengóajtó. Sosem tudod honnan nyílik, de mindig pofán talál.

Lélektükör.

~Így működik az élet. Örökké úgy teszel, mintha nem érdekelne, hogy egyedül vagy, aztán jön valaki és kitölti a kis űrt, amit te sokáig elhanyagoltál. A dolgok nagyszerűek. Azt gondolod 'ejha, most az egyszer végre boldog vagyok', és amint megszokod, hogy ott vannak neked, ott hagynak. Újra egyedül vagy. Még jobban, mint azelőtt, és azt mondod magadnak, hogy nem fogsz többet találkozni valakivel, aki betölti a helyüket. De fogsz, és találkozol is. És ez megismétli önmagát.
Újra.
És újra.
És újra.

~A való életben a fiúk nem rohannak vissza hozzád az éjszaka közepén, és nem surrannak be az ablakodon. Csak ott hagynak és aztán többet egy szót sem szólnak hozzád.

~Fáj, hogy itt van, fáj, hogy nem volt egy pillantása se, amiben legalább reménykedni lehetne, de ebben a tompa, sajgó érzésben van valami jó is. Talán az, hogy szomorkodni lehet rajta.

~Olyan vagy, mint a homok. Próbálok beléd kapaszkodni, de kifolysz a kezeim közül.

~A karom kinyújtom neked, de mégis meghátrálsz..remegve kérdem újra, miért történt így?..

~Nekem olyan fiúra van szükségem, aki érezteti velem, hogy szeret, elviseli a sok baromságomat, hogy idióta vagyok, és büszke arra, hogy a barátnőjének hívhat.

~Ha egyszer írnék egy történetet az életemről, ne lepődj meg amikor legalább egy milliószor meglátod a nevedet.

~Azokban a percekben, mikor csalódtam, próbáltam meggyőzni magam, hogy valótlan..

~Megtörtént, és minden emlék a nyomomban, de soha nem lesz a lelkem romokban, mert előre nézek, nem pedig hátra. A földön maradok és nem kapok szárnyra.

~mindegy, hogy mennyire bánt meg, mennyire okoz fájdalmat és csalódást, te mindig ugyanúgy szereted..'

~Egy ponton majd rájössz, hogy valakiért vagy valamiért olyan sokat tettél, hogy az egyetlen lehetséges lépés az, ha megállsz. Hagyd őket békén. Sétálj el. Ez nem olyan, mintha feladnád, és nem olyan, mintha nem próbálkoznál. Annyi az egész, hogy meg kell találnod a határt a határozottság és az elkeseredettség között. Ami tényleg a tied, az úgy is a tied lesz, ami pedig nem, az nem számít mennyire keményen próbálkozol, úgysem lesz soha.

~Felébredtem reggel, könnyes szemekkel.. néhány könnycsepp végig folyt az arcomon - tudtam, hogy megint újra veled álmodtam.

~nincs szükségem angyalra a karácsonyfámon.. már van egy, aki lenéz rám fentről.

~Azthittem más leszel, de mégis csalódtam - aztmondtad szeretsz, de mindez valótlan..

~Talán egy nap majd visszanézek ezekre az álmatlan éjszakákra, ahogy a nappali padlóján ülök, magam körül romantikus könyvekkel és a lehalkított tv-vel - és képes leszek azt mondani, "ennél én erősebb vagyok".

~ Láttam hogyan lesz hútlen az, aki szerető.. a lelkem tűzben edzett, a szívem pedig temető.

~Remélem te is azt érzed amit én . . remélem eszedbe jutnak a régi emlékek , az együtt töltött pillanatok , és az érzések amit akkor éreztél amikor együtt voltunk ..

~Szomorú könnycsepp fut arcomon, amit most érzek, felvállalom..

~Amikor én voltam 12 éves, nem volt iPhone-om, sem laptopom. Nem jártam discoba. Hintáztam, kutyát sétáltattam. Akkor mentem haza amikor sötétedett és nem akkor amikor az első busz jött. Anyukám nem mobilon hívott, hanem kiabált: BEFELÉ! Ha összevesztem vele, akkor rendet raktam a szobámban hogy ne haragudjon, nem pedig kiírtam facebookra hogy 'anyám csicska'. Nem is volt facebookom, nem voltam idősebbnek regisztrálva, hajnal kettőkor aludtam és nem írogattam ki hogy 'like ha fent vagy'. Chatelés helyett nevettünk a barátaimmal. Az volt a boldog gyerekkor!

~különlegesnek éreztem magam..amég rá nem jöttem, hogy más lányoknak is ugyanezt írod.

♥..

~ragaszkodtam hozzád, mégis éreztem, hogy ellöksz.. a szívem neked adtam, de az számodra csak eszköz..

~Olyan emberért nem lehet küzdeni, aki nem akarja,hogy küzdj érte.

~a barátomnak és nekem hasonló az ízlésünk..én szeretem őt, ő pedig magát.

~Elszállt a rózsaszín köd, jobban látom a világot, és ahogy a köd elszállt, megláttam, hogy egy seggfej az akiért még akkor oda voltam...

~Piszok egy helyzet volt. Feltártam az érzéseimet, és nem vettem észre, hogy teljesen magamra maradtam velük.

~Folyton csak rá gondolok. Mikor felkelek, mikor úton vagyok az iskolában, mikor az iskolában vagyok, mikor a matek témazárót írom, amire nem tanultam és ezen múlik a bukásom, mikor az udvaron hülyéskedek a haverokkal, mikor kiderül hogy két hetet csúszik a dolgozat. mikor kiderül hogy elmarad néhány óra, mikor hazafelé battyogok, közben zenét hallgatok, nézem a tájat, mikor leveszem a cipőm, mikor leülök az ágyamra, mikor valami iszonyatvicces vígjáték megy, mikor pakolok, mikor zuhanyzom, mikor lefekszem, mikor alszom. Aztán megint kezdődik minden elölről.

~Néha komolyan bánom, hogy van bennem érzelem, és kár, hogy nem vagyok én is, egy ilyen érzéketlen barom.

~El kell fogadnunk a tényt, hogy bizony van pár ember, aki mindig a szívünkben marad, még akkor is, ha az életünkben már nem szerepel.

~Hevertem úgy padlóm, mint kisgyerek eldobott játéka, tudod egyetlen dolog ami kitart mindenki mellett: a saját árnyéka ...

~Akarok valakit, akivel meg tudom osztani a titkaimat, akivel beszélgetni tudok késő éjszaka, amikor nem tudok aludni, aki kényelmesen érzi magát a családom körül, aki megnyugtat, amikor ijedt vagyok, aki megtart engem, amikor szomorú vagyok, akinek nem kell mondania, hogy szeret, hogy tudjam ez igaz!

~A szerelem nem a másik emberben van, hanem bennünk. Mi ébresztjük fel önmagunkban. De ahhoz, hogy fölébreszthessük, szükségünk van a másikra. Az életnek csak akkor van értelme, ha van kivel megosztani az érzéseinket.

~Minden egyes este a párnámra hajtom a fejemet és próbálom meggyőzni magam, hogy erős vagyok, mert egy újabb napot kibírtam nélküled..

~Ha van valami amit megbánhatsz életed során, az az, ha nem használsz ki minden percet arra, hogy boldog légy.. az már teljesen lényegtelen, hogy mitől. Lehetsz attól, hogy rájössz arra, hogy te is tetszel annak a helyes srácnak; vagy attól hogy valóra válik egy álmod; hogy táncolsz az esőben; hogy érzed, csak a tiéd az a pillanat; érzed, hogy szeretnek.. mert a boldogságnak rengeteg árnyalata van. Nem mindenki tudja először, hogy neki mi az, de ha te már rájöttél soha ne hagyd elveszni..

~Valakinek én is sokat érek,valaki bennem többet lát.

~Nem is benned csalódtam..inkább a saját gondolataimban.
Úgy hittem,hogy az érzések és a gondolatok összetartoznak,ahogy a szeretet,és a kételyek is.
De talán mégsem..
Talán összeragaszthatom a rólad alkotott képet.
De sosem tüntethetem el a tépés nyomait, hogy valamikor elvesztegettelek.
Keserédes érzés,mikor mernék lépni,de nincs rá lehetőség.
Hisz minden ezen múlik.
A bátorságot is egy újabb esély utáni vágy szüli.

~Egy kapcsolatban minden lány 3 dolgot akar:
1. szemek, amelyek NEM sírnak!
2. ajkak, amelyek NEM hazudnak!
3. szerelem, amely NEM fog meghalni!
~Becsüld meg azt amid van mert egy pillanat is elég, hogy elveszíts mindent.

~Nem tudhatod, mit érez a nő, amikor rájön, hogy senki nem szereti igazán, és csak akkor él, amikor lecsukja a szemét, és álmodik..

~Ne a múltja érdekeljen, hanem az, hogy kivé válik melletted. Hogy szeret, és hogy téged választott. Nem véletlenül a múltja a múltja. Valamiért megvált tőle, elbúcsúzott, maga mögött hagyta, ahogyan azt te is tetted a tiéddel. A boldogság egyik titka talán az, hogy nem hánytorgatjuk fel a múltat, és megtanulunk a pillanatban élni, és azzal foglalkozni. Nem azon agyalni, hogy mi volt a múltban. Egyébként is: felesleges. Megtörtént, elmúlt, az egyetlen dolog, amit szebbé tudsz tenni, a most.

~Egy fiú azzal tölti az idejét, hogy találjon egy lányt akivel lefeküdhet.
Az igazi férfi azzal tölti, hogy megkeresse azt az egyet, akivel megéri felkelni.

~Te is azt a bizonyos 'igazit' keresed? Én is azt kerestem sokáig, s mikor megtaláltam, rájöttem, hogy hiba volt. Most már az 'igazat' keresem. Mert az 'igazi' szárnyakat ad, s aztán letépi rólad - míg az 'igaz' odaadja a sajátját, ha zuhanni kezdesz..

~A pasik 9O% - a ott hagyná a barátnőjét egy éjszakáért egy nagyon jó nővel,a maradék 1O% - ból 5 % meleg és csupán 5 %- a mondaná azt ,hogy ' BOCSI DE BARÁTNŐM VAN! '

(U).

~Amikor titokban a tv előtt tömöd magadba a csokit. Amikor lecsapod a laptopod tetejét, mert meglátsz egy kiírást, amit nem akartál. Amikor minden idézetről ő jut eszedbe, még mindig. Amikor hirtelen minden rá emlékeztet. Amikor éjszaka álomba sírod magad. Amikor egyik felejtős technika se veszi hasznát. Amikor százszor visszaolvasod a beszélgetéseiteket. Amikor megbánsz minden rossz szót. Amikor eszedbe jutnak, hogy miket kellett volna mondanod. Amikor az üzeneteit még nem törölted ki. Amikor elképzeled, hogy ti vagytok a filmek főszereplői. Amikor reménykedsz, hogy valami jó is történhet veled. Akkor döbbensz rá, hogy igen is szereted még..

~Hiába minden fejmosás, visszavonhatatlanul belehabarodtam ebbe a gondolatba,hogy te meg én..

~Nem érdekel már senki, nem akarom tudni .. ha valaki elesett abba már nem kell belerúgni ..

~Mindig ott lesz egy nálad szebb lány.. csak meg kell találnod azt a fiút akit ez nem érdekel.

~Nincs fehérló, már a BMX a divat, nincs szőke herceg, a barna meg csak szivat ..

~Sajnos engem senki sem figyelmeztetett, hogy ha elengedem, többé nem jön vissza. ...én elengedtem, mert azt hittem, ha szeret visszajön. De nem. Valószínűleg ő most azt gondolja, hogy 'Ha szeretett volna, nem enged el!'

~- Nem hiányzik , hogy nincs párod ?
- Nem .
- Hogy - hogy ?
- Mert ha majd jönnie kell az igazinak , akkor jön . Addig meg valószínűleg okkal nincs !

~Ha akar majd keres.. én már meguntam a szenvedést.

~Olyanok vagytok, mint a kutyák..a szemembe nyaltok, a hátam mögött ugattok.

~mai kapcsolatok : számcsere, aztán nyálcsere, pár nap mulva párcsere.

~Amikor először láttalak nem tudtam, hogy ilyen erős érzelmeket fogok irántad érezni. Nem gondoltam volna, hogy az álmaim rólad fognak szólni és amikor meghallom a neved pillangók röpködnek majd a hasamba. Amikor először láttalak nem gondoltam volna, hogy szeretni foglak...

~Hiába nézel ki jól, ha belül egy senki vagy.

‎kisfiú: ha nagy leszek, engem is szeretni fog egy lány?
anya:Igen, de csak ha jó leszel.
kisfiú: És ha nem leszek jó?
anya:  Akkor sok lány fog szeretni...

~Mielőtt feltételezel, tudd meg a tényeket.
Mielőtt ítélkezel, értsd meg az okot.
Mielőtt bántasz valakit, érezz.
Mielőtt beszélsz, gondolkozz.

~Ha választhatnék aközött, hogy a világ legdögösebb pasijával járok, vagy veled pizzázom a kanapén, miközben egy rémes műsort nézünk a tévében, tudd meg: minden alkalommal téged választanálak.

~elengedni a múltat nem könnyű, de ha van kiért, megéri..

~Én azt várom, hogy eljön majd valaki, akinek úgy kellek, ahogy vagyok. Érdekli, hogy mit beszélek, nem türelmetlen hozzám, és nem azért bólogat, hogy könnyebben lefeküdjek neki..

~Bárcsak elég bátor lennék ahhoz, hogy elsétáljak és elfelejtsek mindent, ami a miénk volt.. De nem merek elmenni, mert tudom, hogy nem jönnél utánam, és ez fájna a legjobban.

~Nem az fáj a legjobban, hogy összetörte a szívemet, hanem az, hogy élvezettel, mosolyogva lépked a szilánkjain..

~Már nem fáj az érzés, de hűen őrzöm meg a neved.Elhagytál furcsa módon, hát isten veled...

~feltörnek az emlékek,hogy úgy nevetsz,mint álmomban..'

~nem haragszom,csak csalódtam, mert nem ilyennek ismertelek.!

~nem futok utánad,hisz minek, ha az összes ribanc a hátadba liheg?!

Kíváncsi vagyok van-e olyan ember, akivel miután összevesztem nem kibeszél, hanem azt mondja: a francba, hiányzik.!

~Nehéz dolog minden nap ugyanazt látni. Végig nézni, amint elmegy melletted, és közben rád se néz. Figyelni, amint épp mással beszél,vagy épp nevet. Reménykedni, hogy egyszer talán megakad rajtad a tekintete. Hogy talán majd le se tudja venni rólad. Bízni, majd csalódni. Nap, mint nap, mindig ugyanez. Egyszer beletörődsz, hogy nincs esélyed, máskor csak sírsz emiatt. Vagy reménykedsz, álmokat gyártasz... Olyan ábrándokat kergetsz, amit soha nem érhetsz el. Elmész a poklok poklába, és visszajössz onnan. Megtépázva, és megint hátrahagyva egy darabot magadból... De te csak várod a napot, amelyen egyszer talán rád néz, amelyikben még beszélhetsz is vele. De ez a nap nem akar eljönni. Soha, pedig hányszor elképzelted már, és hány álmatlan éjszakád volt emiatt? Tudod, butaság valakit ennyire szeretni, mégsem tehetsz ellene. Hogy is tiltakozhatnál? Nem szüntethetsz meg valamit, amit nem szándékosan alkottál. Sőt, amit nem is te alkottál. Megküzdhetsz a legnagyobb félelmeiddel, bárkivel, és bármivel... De ezt az érzést nem tudod legyőzni. A felszín alásöpörheted, elrejtheted. Azt szabad. És lehet. Néha még kell is. De magadat nem csaphatod be huzamosabb időn keresztül. Rád fog törni újra, és újra, az az eszméletlen vágy, hogy a közelébe legyél, hogy láthasd, hogy megérintsd... És mégse lesz soha semmi. Hiába a remény, hiába a könnyek. Ez az élet, és nem egy tündérmese. Valaki boldog, más meg szomorú. Ilyen az egyensúly. Mert nem csak te szereted. Más is. És ha viszonozná az érzéseidet, az valakinek hatalmas fájdalom lenne. Akkor is, ha te a világon semminek se tudnál így örülni. Talán ezért nem lehetsz boldog. Valahogy mindig te kapod meg a 'szenvedő' szerepét. Akinek a végén semmi se jut. Csak fájdalom és mély üresség. Amit nem tölthet be többé semmi. Semmi..

~Annyira kíváncsi lennék, mi zajlik le a fejedben, amikor meghallod a nevem..

~Mondhatnám az utca nyelvén: kajakra átbasztál!
Mondhatnám kulturáltan: zátonyra futott kapcsolatunk!
Mondhatnám, ahogy a haverok: jól beszoptad!
Mondhatnám, ahogy érzem: egyedül én bíztam benned ezen a Földön, és ezért rúgtál belém a földön.

~Ültem a széken... csak ültem. Nem tudom hány percig vagy óráig...csak ültem. Arra gondoltam milyen volt az illatod, hogyan fogtad meg a derekam mikor puszit adtál, hogy böktél meg amikor viccelődtünk... csak magunkat láttam. Együtt... lehetőségem lett volna odabújni hozzád,megcsókolni, kérni, hogy szeress. Könyörögni! Akartalak, ott, akkor,mindig és most! Akarom újra, hogy láthassalak, halljam a hangod, érezzem az illatod és azt,hogy ne féljek ezt kimondani. Akarom! Mert kellesz. Mert szeretlek.!

~Az élet rövid. Túl rövid ahhoz, hogy egyetlen másodpercig is olyasvalakire pazarold, aki nem becsül meg, nem értékel...

~Ismered azt a helyet az álom és az ébrenlét között? Ahol még emlékszel rá, mit álmodtál. Én ott foglak mindig szeretni..

~nehezen telik egy nap, amikor nem beszélünk, amikor nem mosolyogsz rám.. amikor nem tudom mi van veled.. mára rájöttem, hogy lehetetlent kérek magamtól.. nem tudok így elviselni egy napot sem.. a szívem elkezd verni, mint bolond óra amikor írsz nekem.. akármit írsz boldogan mosolygok.. ha valami bánt téged, nekem is ugyanúgy fáj talán még jobban.. állandóan melegség van a szívemben, és 5 percnél tovább nem tudok nem rád gondolni.. azt hiszem csillapíthatatlanul beléd szerettem..

~Ha nem gondolod komolyan, akkor nem is kéne kimondanod, hogy szeretlek. De ha komolyan gondolod, akkor szerintem sokszor ki kell mondani. Az emberek hamar elfelejtik.

~Amikor szeret valaki, akkor máshogy mondja ki a neved. Valahol érzed, hogy az ő szájában - biztonságban van a neved.

~Volt, hogy elhittem neked, minden szép lesz. Vár egy újabb állomás, veled egy újabb élet. Kettőnkről szólt egy tánc az éjben, és tudtam nincs tovább, de nem féltem..

~letaszítottál volna mégis megvan még a helyem
leszarom,hogy minek látsz, gondolj amit akarsz,
én építem az életem,amég te falat kaparsz.


~Mikor visszaemlékezem, hogy milyen volt, próbálom tompítani a leírni kívánkozó szavakat, hogy legalább a látszata ne legyen meg, hogy még mindig felkavar.

~Elengedlek, azzal a szürke, semmilyen érzéssel, hogy valamikor a szívem közepén voltál, most pedig ott kuporogsz a legszélén, és már csak kapaszkodni sincs kedved.

~Az élet egyszerű. És rövid. Ha valami boldoggá tesz vigyázz rá, mert bármikor elvehetik tőled.

~Valahogy mi csajok, mindig mások voltunk, mint a pasik. Visítottunk egy egértől, sírtunk a Titanic végén. Na ez az amire a pasik soha nem lesznek képesek.

~Jó barátokat nagyon nehéz találni, akik ott vannak neked akkor is, amikor tévedsz, de közben nem csak azt mondják, amit hallani akarsz. Azt is hajlandónak kell lenniük elmondani, amit hallanod kell.

~Mindig van olyan, aki marad, és olyan is, aki elmegy. Ez másokkal is így van. Ha senki sem tenne semmit, csak azért, mert fél az elválástól, mi lenne? Embernek lenni azt jelenti, hogy képesek vagyunk ezzel a bánattal együtt élni. Ez a szeretet, és az emlékek és az emlékezés. Ha csak ezek egyike is megvan, az erőt adhat ahhoz, hogy tovább élj. Ha ezek közül egy sincs, akkor nem leszel képes tovább élni.

~minden vágyam, hogy végre rám találsz, de mit tegyek, ha egyszer háttal állsz?

~Ki kell tárnod a szívedet! Bármilyen hihetetlen is, de ha figyelsz a szívedre, akkor az a bizonyos valaki előbb-utóbb kopogtat. Ott áll az ajtóban. ...csak rendszerint túl gyáva vagy és túl sok kifogást találsz, hogy ma éppen miért is ne nyisd ki azt az ajtót.

~Hiányzik, hogy valaki megkérdezze merre vagyok. Hiányzik, hogy hiányozzak valakinek. Hiányzik, hogy valaki akarja az ölelésemet. Hiányzik, hogy valaki mellett legyek. Hiányzik az, hogy valaki törődjön velem. Hiányzik, hogy valaki emlékeztessen arra mennyire különleges vagyok. Hiányzik, hogy fontos legyek valakinek..

~Az élet nem könnyű. A szerelem fáj, a pasik hazudnak, a barátok hátba szúrnak, az emberek meghalnak, a szülők kiabálnak.. te mindig próbálkozol, de sosem vagy 'elég jó'.. és nem érted miért.

~Azt hittem ismerlek. Azt hittem különleges vagy. Azt hittem más leszel. Azt hittem örök, ami köztünk van. Azt hittem szeretsz. Azt hittem szerettelek. Nem! Tudom, hogy szerettelek és tudom, hogy te is szerettél. De mindez megváltozott. Különlegesek voltunk együtt, egy darabig. Egyszer csak valami megváltozott. Te voltál a fiú, akire esküdtem volna, hogy különleges. De rájöttem ugyan olyan vagy, mint a többi.

~nem kívánok neked semmi rosszat.. de levegőt sem.

~gyerünk, állj fel, próbáld meg mégegyszer.. nem létezik olyan, mit nem érhetsz el.