2013. január 12., szombat

Just a minute..


~Kockáztass. Mondj igazat. Randizz valakivel, aki nem az eseted. Mondj nemet. Költsd el az összes készpénzed. Ismerkedj meg valakivel találomra. Legyél kiszámíthatatlan. Mondd,hogy Szeretlek. Énekelj hangosan. Nevess buta vicceken. Sírj. Kérj bocsánatot. Mondd el valakinek,hogy mennyit jelent Neked. Mondd meg egy faszkalapnak, hogy mit gondolsz. Nevess, amíg meg nem fájdul a hasad. Éld az Életet. Ne bánj meg semmit.


~Gondolkodom, tehát vagyok. Ha nem gondolkodom, akkor mégjobban vagyok.

~Nem neveznélek kutyának, hiszen az legalább tudja, mi az a hűség..

~Menj már, indulj! Hagyj egyedül te is, sétálj ki az életemből és zárd rám az ajtót. Zárd rám, hogy senkit ne tudjak beengedni. Nem érdemled meg a könnyeim, most mégis patakokban folyik érted – s én nem is próbálom irányítani, csak hagyom, hogy tegye a dolgát. Ne láss így, ne nézd, mennyire fáj! Csak menj, kérlek, menj már..

~Emlékszel, amikor azt mondtam, hogy melletted szeretnék megöregedni? Felejtsd el! Baromság..

~Mondhatja, hogy te vagy neki az egyetlen, mondhatja, hogy csak téged szeret, hogy soha nem fog elfelejteni, te vagy az imádott lány az életébe.
Mondani sok mindent lehet.
Érezni viszont már csak kevesen tudják...

~Előfordul, hogy rám nézel úgy, hogy nem is látsz. A nők megérzik, ha a férfi a szemükbe néz és másvalakit lát.

~Sajnálom, hogy minden nap veled akarok beszélni. Már dacból nem írok neked, mert amikor az a bizonyos valami megszakadt köztünk, azt hittem, hogy megpróbáljuk rendbe hozni. Vártam, hogy te keress. Nem írtam neked, mert túl büszke voltam, most viszont már nem lenne értelme. Ha egy nap megkérdeznéd, hogy vagyok, lehet, hogy hazudnék neked. Lehet, hogy azt mondanám, hogy minden rendben és már nem hiányzol. De nem lenne igaz. Az igazság az. hogy még mindig ugyanúgy szeretlek. Mióta nem vagy velem semmi sincs rendbe, minden egyes nap hiányzol. Azt akarom, hogy bocsásd meg, hogy elengedtelek az életemből olyan egyszerűen, hogy még csak nem is küzdöttem érted, és te sem akartál maradni többé. Itt maradtam én és a hiányod. Minden nap együtt vagyunk. Azt kívánom bárcsak itt lennél, bárcsak láthatnálak, ha hozzád érhetnék és beszélhetnék veled minden más lenne. Nem érezném egyedül magamat. Ilyen lelki társ csak egyszer adatik egy életben. Mi pedig csak ott voltunk egymással szemben és szótlanul hátat fordítottunk egymásnak. El akarom mondani, hogy nagyon hiányzol. Hiányzol és szeretném, ha itt lennél...

~Reggelente megnézni hogy mit írt? Hmm.. Semmi értelme már.. Az adatlapján az díszeleg: 'szeretem kell nekem imádom'... Miközben olvasom, kicsi és apró darabokra hullok ,tudva hogy nem én vagyok az a személy.. Kéne valaki aki végre összekapar a földről.Erős egyéniségnek, erős lelkűnek ismertem meg magam, de látom már hogy nem vagyok az.. Nem cáfolt rá senki, hogy nem így van...

~Hiányzol - mondanám, ha látnám, hogy én is neked..

~Soha ne kérj bocsánatot azért,aki vagy.!

~Még most sem tudom miért idegeskedtem miattad régen annyit.Mekkora hülye voltam, most meg könnyelműen sértegetsz.. Délután még  szeretlek, most már másnak írod a szépeket..

~Amikor valakiben nagyon meg akarunk bízni, talán észre sem vesszük, hogy folyamatosan csalódást okoz nekünk..

~Utálom, hogy ha nem én kezdeném el a beszélgetést, akkor nem is lenne..

~Megismerkedtek, barátságot köttök, aztán valami belül megindul, érzelmek alakulnak ki, majd szinte már együtt dobog a szívetek.
Minden pillanatban rá gondolsz, ő jár a fejedben, reggel első gondolatod, majd egész nap után éjszaka is a fejedben kuszál.
Együtt vagytok, boldogok, minden tökéletes. "ő tényleg más,mint a többi"
Nem bírjátok egymás nélkül elképzelni az Életet, minden egymás nélkül töltött idő kín.Aztán...
Idővel minden más lesz... Jönnek a gondok, féltékenységek, s már a bolhából elefánt szitu...de küzdötök, mert van valami ami összetart titeket..
Majd eljut a kapcsolat arra a szintre, hogy elgondolkoztok, hogy már nem jó vele, már nem bírod elviselni.
Elváltok, s azt érzed, minden sokkal jobb,mint amikor együtt voltatok. Felteszed magadnak a kérdést: Mit szerettem eddig benne?!
Telik az idő, te jól érzed magad nélküle... Ismerkedsz...
Majd meglátod az exed mással... S ekkor jössz rá, hogy még nem felejtetted el, még mindig szereted...Mindent visszatekernél, s inkább megoldanád a régen elcseszett dolgokat köztetek. De... Már késő, ő boldog...Nélküled... Ő már túl lépett rajtad...


~Az őrült, aki beszél, kevésbé ijesztő, mint az, aki ki sem nyitja a száját.


~Hazudj még kérlek, játssz ma velem. Hazudd, hogy vár a nagy szerelem. Hazudd, hogy vársz rám nyári napon. Tőled még ezt is elfogadom...


~A sebek a múltra emlékeztetnek, de nem kell meghatározniuk a jövőt.

 

~ Visszaszállnék, de nem teszem, szívem helyett döntsön most az eszem.

 

~Mondanám,hogy szeretlek, de tudom, hogy úgy sem változtatna semmin.


~hiába a szexi külső, ha fejében csönd, hiszen a végén a belső az, ami igazán dönt.


~Állítsátok meg a világot! Ki akarok szállni.

~Köszönöm azoknak akik szeretnek,nélkületek nem tudtam volna milyen is a szeretet.Köszönöm azoknak akik azt hitték elbukom..nélkületek nem győztem volna.

 

~De ez nem a valóság. Meg kell tanulnom élni a saját, valós életemet.Kérlek, ne írj többet! Ne keress! Hagyd, hogy elengedjelek.

2 megjegyzés:

  1. a barát, aki sosem fog cserben hagyni téged!2013. január 12. 12:35

    Ahogy olvasgattam a blogodat, mindenről te jutottál eszembe, ez elképesztő! Gratulálok mindehhez, amit ezen a blogon véghezvittél, büszke vagyok rád! (és hoppá, viszont láttam egy gondolatomat! Imádlak! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm és köszönöm :)
      Igen, mondtam, hogy amit szeretnél, hogy kitegyek, azt kiteszem. Odavagyok értük.:)
      Én is téged.♥

      Törlés