2013. január 18., péntek

love & hate boundary



 

~Listákat írogatsz arról a fejedben, hogy milyen az ideálod, például legyen barna haja és édes hangja. Éles esze és lágy szíve, legyen jó humora, hogy megnevettessen, ahogy te gondolod. Legyen ilyen és olyan. És ez az egész egy baromság. Mivel az emberek nem holmi listák. Mindig is az az ember akartam lenni, aki ráébreszt valakit erre. Találkozni akarok egy emberrel, akinek a fejében meg van ez a lista, és egyáltalán nem illik rám, és szeretném megmutatni neki, hogy eddig nem is tudta igazán, hogy mit keres. Az emberek, akik azt hiszik tudják mit akarnak, becsapják magukat. Senki sem tudhatja igazából, hogy mit vagy kit akar. Egészen addig, amíg pontosan szembe nem találja magát vele...

~unom már a szíveket , a mosolygós fejeket ez csak álca.. ez mögött nincsen semmi szeretet.'

~Megtanultam, hogy az elköszönések mindig fájnak, az emlékek - jók vagy rosszak - mindig könnyeket csalnak a szemembe .. és hogy néha a szavak nem helyettesíthetik az érzelmeket.

~mikor én kellettem mindig ott voltam, mikor te kellettél, álltam a sorban..

~Bevallom hiányzol, de kellenél a francnak már. Csak én voltam, ki szeretett, a többiek majd szarnak rád.

~Próbáltad elhitetni velem, hogy egy nulla vagyok, de nem lettem a csicskád, és te koppantál kurva nagyot.

~Sokat szenvedtem miattad, de megbántam. A szerelem elvakított, mert rosszat benned nem láttam..

~A felejtésnek ára van, szeretetre éhezem, ezzel magam mérgezem, de hidd el, hogy nem élvezem.

~A barát az, aki ha a legszebb mosolyodat látja az arcodon, még akkor is észreveszi, ha baj van..

~Szeretnék szőke herceget fehér lovon. Az se baj, ha nem szőke, hanem mondjuk barna, vagy nem lova van, hanem kocsija. De felőlem jöhet gyalog is, csak szeressen.

~Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, mikor melletted ül és tudod, hogy már sosem lehet a tiéd..

~Bolond voltam, hogy beléd szerettem. De imádtam bolond lenni.

~ne őrülj meg, ha egy lány sokat törődik veled, akkor aggódj, ha már nem teszi..

~Szerinted az én szívemet nem törte össze senki? Ja de, egy senki.

~Az nem a véletlen műve, ha a szakadék szélén ülve, semmibe lógó lábbal, haragban vagy az egész világgal..

~Jobb lenne a reggel, ha átrakhatnánk délutánra.

~Minden dolog, aminek kezdete van, véget is ér.

~Egyszer már elveszítettelek. Azt hiszem, még egyszer is meg tudom tenni, ha ez tényleg az, amit szeretnél.

~A nyári kalandok többféle okból érnek véget, de mindent összevetve egy dolog közös bennük: hullócsillagok, fenséges, megismételhetetlen pillanatok, az örökkévalóság felvillanása, mely egy perc alatt elillan.

~Nem sok mindenben értettek egyet. Tulajdonképpen semmiben. Állandóan veszekedtek, minden nap sértegették egymást. De a nézeteltéréseik dacára egy dolog közös volt bennük: imádták egymást.

~Nem tudom,hogy szeretlek-e.. Szerintem igen, csak éppen nem érzem.

~Nem az számít, hogy miken mentél keresztül, hanem az, hogy ezek után milyen emberré váltál.

~Ha kéne, érted a világ végéig is elmennék. De vajon te is megtennéd ezt értem?..

~Van, hogy kell valaki, annak ellenére, hogy már csak könnyeket tud okozni.


~Csak azt akartam, hogy harcolj értem. Én is olyan akartam lenni, akiért érdemes harcolni.

~Gondoltál már rá valaha, hogy van valaki a világon, aki rád gondol, amikor nem tud elaludni? Vagy mosolyog már csak a neved hallatán is? Mi van, ha van egy ilyen ember, akinek te jelentesz mindent, de te még csak észre sem veszed?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése