impossible dream.

~Hiányzik minden. Ahogy átölel, ahogy visszalép, hogy még egyszer megcsókoljon, amikor olyan erősen fog magához,mintha soha nem akarna elengedni, amikor csak ültünk egymás mellett és néztük egymást, amikor sétáltunk, nevettünk, zenét hallgattunk és mi is énekeltük, a boldogtalan percek, bármi is történt, mi kibírtuk és együtt maradtunk.a közös tervek. soha nem fogom megérteni, hogy lehetett ennek így vége, hogy ennyire szeretem..

~Erős vagyok, mert képes voltam mosolyogni, miközben belül szétszaggattak.
Erős vagyok, mert képes voltam nevetni, mikor az utolsó álmom is szertefoszlott.
Erős vagyok, mert képes voltam egyben tartani magam, mikor apró darabokra törtem.
Erős vagyok, de nincs ember a földön, aki minden fájdalmat, bukást, kudarcot és kínt elviselne.
Így hát csak reménykedni tudok minden napban..

~Ez most úgy igazán fáj... és nem azért, mert hallottam a hangját, hanem azért, mert rögtön elkapott a sírás... és nem azért sírtam, mert tudom, hogy még mindig szeretem, és még mindig bármit megadnék érte, hanem azért, mert tudom, hogy nem szabad... még egyszer nem lehet. És ebbe belebetegszem..

~Abban a pillanatban, ahogy bedübörögtél az életembe, elvesztem. Félek elmondani neked, mire vágyom, mert tartok tőle, hogy.. jaj, nem is tudom, hogy talán belevágsz a tűzbe. Vagy ami valószínűbb, hogy visszautasítasz. Vagy ami a legrosszabb, hogy semmibe veszel. Szeretlek. Sokkal kedvesebb vagy a szívemnek, mint ahogy bárkiről is el tudtam volna képzelni.

~A legerősebb emberek nem mindig azok , akik nyernek , hanem azok az emberek, akik nem adják fel amikor vesztenek.

~Akármilyen erős érzések is vannak a szívedben, ha nem osztod meg őket a másikkal, akkor teljesen értelmetlenek.

~ Tudod, az a baj az emberekkel, hogy akkor kezdenek el kapálózni valami után, amikor már végleg elveszítették azt..

~ Bármit is teszel, abba azért gondolj bele, hogy ugyanazt a másik is megteheti veled ugyanúgy.

~ Mikor azt mondod: 'nem tudom, hogy mit érzek irántad' hazudsz. Ezt jól tudom én is, és jól tudod te is. Mondd inkább azt, hogy nem érzel semmit, mert olyan nincs, hogy valaki ne tudja eldönteni az érzéseit. A képlet egyszerű. Vagy érzel valamit vagy nem érzel semmit.

~ Most játszom. Mindenkinek és mindenért. Mert feladnám. Mert sok. Mert egyedül vagyok. Mert sírok. Mert fáj. Mert félek. És mégis, menni kell, mindig csak előre, sírva és toporzékolva és eltitkolva, és öleletlenül és simogatás nélkül. Mert ez a szerepem. Ahogyan Neked. És Neki. És mindenkinek. Egyre jobban érik bennem a másság utáni vágy. Hogy más legyek. Hogy máshol legyek. Sírok én is. Egyedül vagyok. Barátok. Ismerősök. Emberek. Látnak. Mosolyognak. És tovább mennek. Sírok én is. És nem látják. Miért nem? Láss bennem mást. Láss belém.

~egyet kérek. hadd lássalak még egyszer. csak hadd lássam, hogy nevetsz, csak lássam, hogy boldog vagy nélkülem.

~Nincs rosszabb érzés, mikor búcsúzni kell. Megköszönni, lezárni, elválni majd elbúcsúzni. Nem lehet mit mondani. Nézel okosan, és csak azt várod, hogy mondjon valaki valamit. Valami szépet. Valami jót. De erre nincsenek szavak. Elmész valahonnan s elindulsz valahová... valamiért... Hogy miért? Mert van okod. Vagy nincs. De valamiért biztos. Bőröndödbe bepakolod minden cuccodat, ruhákat, cipőket, könyveket, emlékeket, élményeket, gondolatokat, ráülsz, és összehúzod a zippzárat. Majd kicsivel később eltávolodsz, a vonat suhan ... és Te felejtesz. Egy idő után elhalványul minden, mi akkor sebet ejtett rajtad. Megsárgult emlékképek. Elhalkult hangok, mondatok. Elfelejtett emberek, tulajdonságok, helyek, épületek, kicsiny sarkok, lopott csókok. És ha egyszer majd ... még visszatérsz oda, a képek kitisztulnak és a hangok egyszer csak élesednek. Minden olyan lesz, mint régen volt... talán. ... Bár mégsem. Soha nem lesz olyan igazi... olyan első. De jó ígyis. Később megint ott vagy ... Boldogan, örülsz mindennek, szárnyalsz, szeretsz és barátkozol. Szép képek. Csak sajnos valahol minden véget ér.... mindig. Egyszer a jó emlékeknek is vége szakad, valaki elvágja a kötelet, onnatól megint kereshetsz valamit... valami szépet, aminek örülhetsz és újra megbarátkozhatsz vele. Örök körforgás. Csak ne kéne mindig elvágni azt a kötelet..

~Vannak, akik inkább a szívükre hallgatnak, és nem arra, amit mások mondanak. Ritkán találkozni ilyen emberekkel. De ők azok, akik megmutatják, hogy ha elindultál az utadon, ne tántorítsanak el fájdalmak és gyötrelmek. Hogy jó abban hinni, hogy nincs 'nem tudom', hogy nincs 'úgysem sikerül'. Ők emlékeztetnek minket arra, hogy jó elhinni, hogy lehetetlen nem létezik.

~valahogy az életben keményebbek a sorok, és átélni őket, már nem is olyan szuper dolog...

~Kedves élet!
Amikor azt kérdezem, hogy lehet-e rosszabb a napom, az költői kérdés, nem kihívás!

 ~Fájdalom soha nem múlik el teljesen. Az ember valahogy kezeli, él tovább, de a fájdalom mindig ott van.

~ Nem tudod hányszor feküdtem le sírva, nem tudod hányszor bántottak meg, nem tudod milyen gyenge vagyok, nem tudod mennyit szenvedek, nem tudod milyen életet élek, nem tudod mit s hogyan cselekszem, nem tudod hányszor éreztem magam egyedül, nem tudod hányszor fordított hátat nekem mindenki, nem tudod hányszor voltam rossz annak az embernek aki számít nekem, TE NEM TUDSZ RÓLAM SEMMIT!

~Soha ne gyere, ha most nem jössz.Soha ne szeress, ha most nem vagy itt.

~Kétféle lustaság van: vízszintes és függőleges. Van ember, aki csak élete nagy távlataiban lusta; a tervekben; abban, hogy elodázza elhatározásait, döntéseit.
Aztán van a másik, a függőleges lustaság, mikor a pillanat előtt maradunk lusták, mikor nem gondoljuk, mondjuk, vagy cselekedjük azt, amit abban a pillanatban lehetne.
Nem nyújtjuk ki a kezünket valami után, amit megszerezhetnénk, különösebb fáradság nélkül, s később talán csak nagy áldozatokkal tudunk megszerezni, nem megyünk el a telefonhoz, nem írjuk meg azt a levelet, vagy nem jegyezzük fel azt a gondolatot, rögtön, akkor, abban a pillanatban.
Ez az utóbbi fajta lustság a veszedelmesebb. Ilyen elmulasztott, lustán elhanyagolt pillanatokon múlik az élet.

~Mondd csak, miért nem tanítják a a férfiak és nők egymáshoz való viszonyát az iskolákban? Egészen komolyan kérdezem ezt, nem tréfálok. Végre is, legalább olyan fontos ez, mint hazánk hegy- és vízrajza, vagy a helyes társalgás alapszabályai. Legalább annyira ezen múlik az emberek lelki nyugalma, mint a becsületen vagy a helyesíráson. Nem gondolok én semmiféle frivol tantárgyra... Arra gondolok, hogy értelmes emberek, költők, orvosok, idejében beszéljenek az emberekhez az örömről, a férfiak és nők együttélésének emberi lehetőségeiről... Tehát nem a "nemi életről", hanem az örömről, a türelemről, a szerénységről, a kielégülésről...

~Két ember, egy férfi és egy nő között végül mindig olyan szánalmasan egyforma a "miért" és a "hogyan"... Megvetnivalóan egyszerű képlet ez. Mindig azért és úgy, mert éppen lehetett és megtörtént, ennyi az igazság. Nem érdemes firtatni a részleteket a végén.

~Ritkán oka az álom valaminek; majd mindig csak következmény.

~S ha egyedül maradsz a fájdalommal, mondd azt: Tessék, fájdalom. De akárhogyan fájsz majd, tudom, hogy ez rendben van így: mert ember vagyok.

~Az élet nagy, igazán végzetes drámái oly csendesen kezdődnek, hogy már nyakig benne ülünk a drámai helyzetben, s még mindig nem értjük. A rák, a szégyen, a bukás, a nagy csalódás nem úgy kezdődik, mint az irodalomban: egy napon észreveszünk egy pattanást, vagy telefonál valaki, s olyan különösen beszél a készülékbe, nem is értjük igazán a szavait, vagy a nő, akit szeretünk, egyszer elfordítja fejét, szórakozottan. Így kezdődik. Nem. Ilyenkor már meg is történt. A végzet csendes. Csak a baleset ordít, sivít és csilingel.

~Tudod, hogy "minden és semmi" nincsen a valóságban, mindig csak a középszerű van, "minden" és "semmi" között a "valami", ami néha tud nagyon sok lenni.

~Az út, ami boldoggá tesz, nem a végcél.

~Tudod mi a legrosszabb az összetört szívben? Hogy még csak nem is emlékszel, hogy milyen volt azelőtt.

~Az életben akad számos nagy, romantikus pillanat, amikért érdemes élni. Ám van egy kis gubanc, ezek a pillanatok elmúlnak és a sarkon előbb utóbb ott ólálkodik a kegyetlen, borotválatlan gazember: a valóság.

~Nem. Neki most nem arra van szüksége,hogy megszólítsam, és arról faggassam, mi a baja. Ezek a szavak nem érnek el hozzá, ő most a saját harcát vívja. Istenem, melyik a fájdalmasabb? Amikor azért sírunk, mert szeretnénk valamit,vagy amikor nem tudjuk, mit akarunk? Most... csak egyetlen dolog biztos: ha a szavakat, amik bennem vannak, kimondtam volna, akkor se tudtam volna megállítani a könnyeit.

~Férfiak 7 csodája:
1. Mindegyik marha elfoglalt.
2. Bár mindegyik marha elfoglalt, csajozni van idő.
3. Bár csajozni van idő, nem sokat törődnek a nőikkel.
4. Bár nem sokat törődnek a nőikkel, azért mindig van mellettük egy nő.
5. Bár mindig van mellettük egy nő, beújítanak másodikat, harmadikat.
6. Bár beújítanak másodikat, harmadikat, kiakadnak, ha a főállású
berág.
7. Bár kiakadnak, ha a főállású berág, azért nem tanulnak belole, és továbbra is ujítgatnak.

~Mindenki megmondja mit csinálj, mi a jó neked. Nem akarják, hogy te találd meg a válaszokat. Azt akarják, hidd el az övéket.

~A legerősebb ember nem tökéletes. Nem győz mindig. Nem sértehetetlen. Az erős ember nagyon is sebezhető. Ez teszi igazán bátorrá. A harcos cselekszik, csak a bolond sír.Az erős nem attól erős, hogy feladja, amit szeret, hanem hogy szereti, amit csinál.

~Szinte minden ember átment már azon, amin most te. Ha nem kapod meg, amit akarsz, szenvedsz. Ha pontosan azt kapod, amit akartál, akkor is szenvedsz, mert attól fogva nincs mibe kapaszkodnod.

~ Neked senkinek sem kell bizonyítanod, semmit,csak is magadnak. És amin keresztül mentél - a sok szenvedés - hiábavaló volt, ha most megfutamodsz.

~Leélheted az egész életed anélkül, hogy felébrednél.

~Ha van egy álmod, ne mondj le róla. Ne higyj annak, aki aztmondja,nem vagy rá képes.

~Ha valaki nem tud valamit, azt szeretné, ha te sem tudnád.