Explosions.

~ Jobb tudni az igazságot, és bármilyen fájdalmas is, jobb, mint hazugságban élni.
Jobb szeretni valakit, aki nem szeret viszont. Jobb, mint annyi érzést elpocsékolni.

~ Azt hiszem, hogy vége. Már nem érzem azt a szeretetet, amit eddig te váltottál ki. Talán már nem fogok úgy mosolyogni rád, ahogy eddig. Talán már nem fog fájni annyira, ha nem válaszolsz, vagy nem törődsz velem. Lehet, hogy már túl vagyok rajtad, de lehet, csak sikerült annyira mélyre eltemetni az érzéseimet, hogy már nem is fáj az űr, amit magad után hagytál.

~ Mondanom kell valamit. Nem hiszem, hogy tiszta előtted. Szerelmes vagyok beléd.. Oltárian, fájdalmasan szerelmes. Amit teszel, ahogyan gondolkodsz, ahogyan mosolyogsz, amikor látlak, izgatott leszek..

~ Vársz rá, mert elhiszed hogy egyszer majd eljön a ti időtök. De van egy pont, ahonnan az üzenetek, beszélgetések ritkulnak, már nem igazán ír neked reggelente és ha ír is érzéstelenül. Már nem akar találkozni veled a beszélgetések kezdik értelmüket veszteni. Felesleges küzdelem, akárhányszor csöng a telefonod, mindig ő jut eszedbe, de ő már nem hív, mégis mindennap írni akarsz neki. Féltékeny leszel, amikor látod hogy, mással van, észreveszed, hogy ugyan az a mosoly, ugyan az a nevetés, testbeszéd, flört és akkor beugrik: soha nem kellettél neki. Egyre inkább fájni kezd, hogy egy senki voltál. A pillanatok, amikor elmentetek egymás mellett, mintha semmi sem történt volna, mintha nem is ismernétek egymást. Eltűntek a lepkék, helyette ott az érzés, hogy nem vagy elég jó, ez a legrosszabb tudat, hogy ő volt neked minden: az első gondolatod reggel és az utolsó elalvás előtt, a személy akiről mindig álmodoztál és ennek a személynek te nem jelentettél semmit..

~ büszke vagyok rátok, de nem kell már a kezed. ha megszorítod tudom, hogy csak érdekből teszed..'

~Van, hogy eljön az a pont, hogy egyszerűen csak szerelmes vagy valakibe. Nem azért, mert az a valaki jó vagy rossz, nem azért, mert valamilyen, egyszerűen csak szereted. És még csak azt sem jelenti, hogy onnantól ásó, kapa, nagyharang, ahogy azt sem, hogy soha nem fogjátok megbántani egymást. Egyszerűen azt jelenti, hogy szerelmes vagy, szereted szívedből. Néha azért, amilyen, néha pont annak ellenére. És tudod, hogy az a valaki is szeret téged. Néha azért, aki vagy, néha meg pont annak ellenére.

~Ne törōdj azzal hogy mások mit mondanak rólad.Ne mások tanácsaira hallgass.Tedd azt amit te jónak látsz ès èld úgy az èleted ahogyan te szeretnèd.Soha ne változz meg senki kedvèèrt.Olyan vagy amilyen ès kèsz.

~Félek, hogy egy napon kisétálsz az életemből és nem hagysz mást nekem, csak óriási ürességet. Félek, hogy nem lesz kihez fordulnom, amikor problémám akad.. hogy nem lesz kihez hozzábújnom, ha félek. Szívem egyszerűen megszakadna, ha abban a tudatban kellene élnem, hogy nem érinthetlek többet.. az, amikor hallhattam a hangod, megnyugvást jelentett számomra. Mellkasodon fekve éreztem az illatod, hallottam a szíved dobbanását.. annál nagyobb csodát még azelőtt sohasem éltem át. Nincs még egy olyan ember, akire ennyire nagy szükségem lenne. Nálad jobban senki sem ismer.. bár még Te sem ismersz teljesen. De ha hagyod.. és türelmes leszel hozzám, amíg szép lassan megnyílok előtted.. ígérem, hogy nem fogod megbánni. Nekem csak időre van szükségem. Úgy vélem, jelenleg nincs nálam boldogabb ember a Földön.. és ezt Neked köszönhetem. Egyedül Neked..


~Igen, tudom. Ő szebb, ő vékonyabb, ő okosabb. Ne aggódj, én sem magamat választanám !

~Találd meg azt a személyt, aki a rossz kedvedet képes elfeledtetni, aki a legrosszabb napjaidból is kihozza a legjobbat,  aki akkor is szeret, amikor meg sem érdemled, aki akkor is veled van, amikor senki más nem, és aki akkor is átölel, amikor haragszik rád.

~Egy okos nő csókol, de nem szeret, meghallgat, de nem hisz el mindent, és lelép, mielőtt elhagynák.

~ Ezt azoknak, akik bármit megtesznek, hogy elég jók legyenek mindenkinek, akik órákat töltenek idézetek olvasásával, hogy megtalálják a megfelelőt, akik tucatszor meghallgatják ugyanazt a zenét, mivel a dalszöveg sokat jelent nekik, akik sokkal többet érdemelnek, mint amennyit kapnak és akik hajlandóak érte küzdeni. Akiknek a kívánsága hullócsillagkor elpazarlódik egy olyan emberre, akit ez sosem fog érdekelni..

~ ne gyere vissza, ha már kiléptél az ajtómon, az élet olyan fegyver, mit a halál tart a tarkómon.

~Gondol rám valaki elalvás előtt? Amikor összeveszünk nem beszél ki, hanem hiányol? Létezik olyan ember, aki sohasem mondott rólam rosszat? Ő is úgy szeret, ahogy én őt? Létezik olyan személy, aki megtenne miattam bármit? Megutálna, ha tudná mit érzek? Van olyan személy, aki bármeddig eljönne, csak hogy lásson? Szeret teljes szívéből?

~nem kell kimondanod semmit, hiszen a szemedre van írva, hogy mosolyog a bohóc mikor eltemet a sírba..'

~Bele lehet szakadni, összetörni darabokra, meg azt is lehet mondani, hogy gyerünk tovább, mert majd lesz, akinek elég leszel. Egyik sem egyszerű. Mindkettőbe bele lehet egy picit halni, egy órára, vagy többre, de valami mindig kell, hogy vigyen előre. Tovább. Valami, ami nem hagyja, hogy esténként álomba pityeregd magad, vagy feladd. Fogadd el. Nem könnyű, sőt. Nehéz. Nem agyalni, lenyugodni, hagyni, hogy történjen minden, talán néha ez a legnezebb - na meg persze kimondani, elmondani azt, ami mélyen van, legbellül, ami bánt, ami felőröl, az, amit képtelen vagy szavakba önteni.

~ Azt hiszem, az örökkévalóság tulajdonképpen a mostok végtelen sora. Nem tehetünk mást, minthogy mindig a mostnak élünk, s nem törődünk az előző vagy a következő mostokkal.

~Szeress, ha úgy érzed! Ne várj más tanácsára, mert ő úgysem azt érzi, amit te érzel, senki soha nem fogja ugyanazt érezni, amit pont most Te! Persze, hasonló, szinte ugyanolyan érzések kavarognak bennünk, de sose a többiek válaszára várj! Élvezz ki mindent, mert elillan.. Tudjátok általában minden második poszt erről szól.. hogy szerelem és nyilván nem véletlen, hiszen ez a mindennapjainkban ott szerepel és minden ember keresi azt a bizonyos másik felét. Akit meg is találhatsz, ha elhiszed! Ha elhiszed azt, hogy igazán méltó vagy rá, ha felismered azt, akivel nem vagy egy szinten, ugyanis mint azt a való életben tapasztaljuk, mindenki másra vágyik és másik a céljaink. Ne várd azt, hogy majd Ő.. miért nem Ő keressen?

~ MINDEGY, hány év telik el, egy mondatot mindig őrzök a szívemben: majd találkozunk..

~ Bármennyire is hangoztatod, hogy szerelemre vágysz, a lelked legmélyén rettegsz tőle. A boldogság valóban vonz téged, de csak a képzeletedben, mert csak ott mered megélni. Csak gyűröd magadba a szerelmes regényeket és filmeket, de sosem mered annyira elengedni, kitárni magad, hogy megélhesd a szerelmet.

~Nem elég az, hogy szeretsz.. Kell tisztelet, figyelmesség, odaadás, gondoskodás, feláldozás, segítség, támogatás, hit, csábítás, hűség, megértés, szenvedély, barátság, meglepetés, és mindig valami új. Sose volt elég az, hogy csak szeretsz.

~ Miért lenne olyan fontos, hogy megfeleljünk bárminek is? Senki és semmi nem kellene arra kötelezzen minket, hogy azt csináljuk, amit akar. A divatot is minek követni? Gondolj csak bele, ha mindenki követné ugyanazt a divatot milyen lenne a világ? Fekete - fehér. Mindenki ugyanolyan lenne. Nem jobb dolog ha a saját divatunkat csináljuk? Olyan lehetsz, amilyen akarsz, és nemolyan, amilyennek mások elvárják. Nem kell teljes mértékben különböznöd másoktol, de az egyéniséged ne takard el csak mert valaki úgy akarja. Élj szabadon! Tedd azt, amit jónak látsz, még ha nem is az, de legalább tudhatod, hogy az igenis a te döntésed és senki nem szólt bele. Lesz még időd helyrehozni, hiszen sohasem késő. Éld úgy az életed, hogy tényleg éld és ne pazarolj időt arra, hogy hasonlíts valakire. Hiszen mindenki egyedi és ez a legszebb a világon, hogy különbözünk egymástól, de mégis mind egyformák vagyunk.

~ Amikor kételkedés nélkül, teljes lényeddel megbízol valakiben, biztosan életre szóló élmény lesz - egy életre szóló kapocs, vagy egy életre szóló lecke.

~ Ne az egyetlen lány akarj lenni az életében, hanem az, aki számít. Akire gondol, akit szeret, akiért a világot is legyőzné. Az akarj lenni, akiért mindent feláldozna, akit értékel. Akit véd és támogat. Aki mellett lépked, akinek a kezét fogja, és soha nem hagyja magára, csak akkor, ha azt kéri. Az a lány akarj lenni, aki hagyja menni, ha menni akar. Mert akármennyire is fáj, fel tudod fogni, hogy vannak dolgok, amiket engedni kell. És egyébként is: aminek a tiédnek kell lennie, az bizony a tiéd is lesz, jöhet bárki a képbe, porszem lesz ahhoz, hogy a dolgokon változtasson. Mert bizony aminek meg kell történnie, az megtörténik. Amelyik csóknak el kell csattannia, az bizony el fog csattanni.

~ Gondolatban sírodnál, suttogom a neved,
Gondolatban sírodnál, megfogom a kezed.
Gondolatban azt kívánom, hogy legyél itt velem,
És Te ott vagy, mert érzem, hogy szorítod a kezem.

~Mindenki életében van néhány ember, aki miatt egy kicsit hangosabban nevetünk, aki miatt többet mosolygunk és aki miatt egyszerűen csak jobban érezzük magunkat.

~Szeretlek! Igen.. de ez nem az a hagyományos szeretlek, ezt nem tudom szavakba önteni. Teljesen más, teljesen felemelő érzés, mikor elmondhatod, igen Őt szeretem. Csak Őt, most és örökké. Ez olyan felejthetetlen dolog. Jön, meglátod és abban a pillanatban megtetszik és a legapróbb tette is olyan, amitől szerelembe esel. Ez amolyan állandóan vele szeretnél lenni, nem a nyakán lógni, hanem évezni minden egyes pillanatot, amit vele töltesz. Figyelni minden egyes szemrebbenését, vigyázni rá, megbecsülni, végtelenül szeretni.

~Nem vagyok jó az érzelmeim kifejezésében, ezért mindent bepalackozva tartok magamban. De néha el akarom mondani valakinek, hogy mit érzek, de még mindig nem tudom, hogy írjam le.

~Nincs rövid út a boldogsághoz. Jó, ha erre néha emlékeztetnek..

~ Amikor valakit tényleg szeretsz, csak arra törekedsz, hogy neki boldog élete legyen. Még ha te majd bele is halsz, akkor is csak arra tudsz gondolni; hogy végig csinálod, és a végén neki jó lesz. Hisz minden egyes könnycseppet azért ejtesz, hogy ő annyiszor képes legyen mosolyogni.

~ Ne a múltja érdekeljen, hanem az, hogy kivé válik melletted. Hogy szeret, és hogy téged választott. Nem véletlenül a múltja a múltja. Valamiért megvált tőle, elbúcsúzott, maga mögött hagyta, ahogyan azt te is tetted a tiéddel. A boldogság egyik titka talán az, hogy nem hántorgatjuk fel a múltat, és megtanulunk a pillanatban élni, és azzal foglalkozni. Nem azon agyalni, hogy mi volt a múltban. Egyébként is: felesleges. Megtörtént, elmúlt, az egyetlen dolog, amit szebbé tudsz tenni a most.

~Csak bámultam ki az ablakon, hagyva hogy a csupasz hátamat bámulja. Azt hiszem hatásosan alakítottam a közönyöst, mivel pár perc múlva végleg föladott minden próbálkozást. Nem kérdezett, még csak nem is mosolygott rám. Az volt életem leghosszabbnak tűnő utazása. Leszállt a buszról. Azt hiszem sejtette, hogy valami nincs rendben köztünk. Nem állt meg, nem nézett hátra és nem köszönt el. Akkor úgy éreztem, hogy az egész már nem is számít. Én döntöttem így. Ezt választottam. De most az üres szobában döbbentem rá, hogy mi az amit valójában akarok. Csak hallani, hallani akarom a nevem az ő szájából és látni mosolyogni. Ha azt megtehetem azt hiszem túlélem. Még egy darabig túlélem..

~Egy ideig futni fog utánad, de elérkezik majd a nap, amikor abbahagyja... Túl fog rajtad jutni. És pontosan ebben a pillanatban az fogod kívánni, hogy bárcsak hagytad volna, hogy elkapjon.

~ Majd, ha már ott álltok egymással szemben, akkor talán magadtól is ráébredsz, hogy egy érintés néha többet ér bármi szónál. Ha túl sokat beszélsz, miközben semmi másra nem vágyakozol úgy, mint egy érintésre, az megint csak olyan, mintha elszaladnál. Olyan, mintha menekülnél mindkettőtök elől.

~ Fázol. Hideg van, fúj a szél, szemedbe hordja a tűhegyes esőcseppeket. Utálod, már számolod, hogy még mennyit kell lépned a biztonságos meleg szobáig. A szoba kellemes, meleg. De mi ez? Fázol. Tovább is. Hiába meleg, hiába duruzsoló kandalló, hiába... Mert nem a bőröd fázik valójában. Hanem a lelked. A lelked didereg. És nem tudja felmelegíteni sem kandalló, sem fűtött autó, sem pálmafás tengerpart. Mert egyedül van.

~ Ha valakit nem kapsz meg, jusson eszedbe: lehet, hogy azért nem lehet a tiéd, mert valaki sokkal jobb vár rád.

~ Szerelmes lenni valakibe, aki még azt sem tudja, hogy létezel, nem a legrosszabb dolog a világon. Ami azt illeti, épp ellenkezőleg. Olyan, mint amikor az ember bead egy dolgozatot, ami tutira egyes, de egy ideig még nem javítják ki - az a fajta nyugalom, amikor még nem utasítottak vissza, de tudod, hogy hamarosan be fog következni.

~Mikor visszaemlékezem, hogy milyen volt, próbálom tompítani a leírni kívánkozó szavakat, hogy legalább a látszata ne legyen meg, hogy még mindig felkavar.