Érzem, amit te nem érzel.Érzem, amint az emlékek miatt elesek. Érzem,hogy ami régen volt már nincs. Tudom hogy itt kell hagyni téged ,mert választásom ebben már nincs.

~Legszívesebben ordítanék vele, hogy miért teszi ezt.Én nem hívtam, már majdnem túl voltam rajta, és akkor, mikor minden kezd helyrerázódni, újra felbukkan és robbant.Felzaklatja az életem, majd eltűnik újra.Feltépte a régi sebet, most újra vérzik, elérte amit akart, és most ismét elment.Hülye vagyok, de úgy sem bírnám és ismét reménykednék.Mert egy idióta vagyok, aki egy pillanatnyi boldogságért vállalja a szenvedést..

~Úgy gondolom félek boldoggá válni, mert akárhányszor túl boldoggá váltam eddig, valami rossz mindig történt..

~Nem vagy tökéletes. Csak nekem voltál az.

~Eljutottam arra a pontra, hogy ha valaki aztmondja, hogy szeret, már nem azt várom, hogy mikor ölel át, hanem azt, hogy mikor fog átverni. Nem merek boldog lenni. Félek szeretni. És ez fáj. Soha nem éreztem még ezt.Már kiölték belőlem a bizalmat.

~Hányszor hitted már, hogy összedől a világ, hogy reggel nem kel fel a nap, hogy már nincs több holnap? És mégis mindig minden ugyanúgy ment tovább, igaz?!

~Hiszek, szeretek, nevetek, művelődök, tombolok, megálmodok, megvalósítok, érzek, elbukok, felállok, továbbmegyek.

~Vannak dolgok, amikről nem lehet beszélni. Amiket csak önmagával intézhet el minden ember.

~Tudod hány lehetőség megy el a szemed előtt,mire ráeszmélsz; meg kellett volna ragadnod legalább egyet,ahelyett hogy reménykedsz egy olyanban,ami sosem lesz a tied?

~Amit irántad érzek, az feltétel nélküli. Nem ítéllek el. Nem veszítem el a türelmemet. Nem büntetlek meg. Csak szeretlek. Ennyi az egész. Világos és egyszerű.

~Van az a pasi, aki kinyit, felnyit, megnyit, elvarázsol, boldoggá tesz. Megért, szeret, veled van, támogat, és nem adja fel. Lehet, hogy nehéz lesz, de végigcsinálja, mert tudja, hogy semmit sem adnak könnyen. Higgy benne, és megkapod. Akard, várd, és jönni fog. De ha jön, ne sétálj el mellette. Vedd észre, és vigyázz rá. Szeresd, de ne fojtsd meg a szereteteddel. Adj meg neki mindent, törődj vele, de hagyd meg a szabadságát. Élvezd, hogy van, hogy segít, hogy támogat, de ne vedd magától értetődőnek, hogy ott van. Becsüld meg.

~Az első hibád az volt, hogy itt hagytál. A második pedig, hogy adtál egy esélyt, hogy rájöjjek, nélküled is tudok élni..

- Szia
- Ne. Ne beszélj velem. Csak visszahozod a sok baromságot és emléket, és még tudod mit? Érzéseket. Az én kibaszott érzéseimet irántad, szóval hagyd abba és ne beszélj velem, mielőtt még a lehető legmeggondolatlanabbul újra megtetszel.

~Napról napra, lépcsőről lépcsőre megyek majd tovább ezen a különös úton... felfelé, vagy lefelé vezet ez a lépcső? Ezt nem tudom. De nem állok meg.

~Idővel az ember megérti, mi a különbség aközött, hogy tartasz egy kezet, vagy leláncolsz egy lelket, megtanulod, hogy a szerelem nem azt jelenti, hogy lefekszel valakivel & hogyha nincs valaki melletted, nem azt jelenti, hogy egyedül vagy... Megtanulod, hogy egy csók még nem szerződés, és az ajándék nem ígéret...Elfogadod a zuhanást emelt fővel és nyitott szemmel... Megtanulod az utakat a mára és a mostra építeni, mert a holnap nem garantálja a terveidet. A holnapnak mindig van egy csomó olyan változata, ami megállíthat félúton... És idővel megtanulod, hogyha csak azért maradsz valakivel, mert gazdag jövőt ígér, előbb-utóbb visszatérsz a múltba... Idővel megtanulod, hogy a haragból kimondott szavak egy életen át bánthatják azt, akit megsérteni akartál. Megtanulod, hogy mindenki mondhatja 'sajnálom', de megbocsájtani csak a nagy lelkek tudnak. Megtanulod, hogyha megsértettél egy barátot, valószínű soha többet nem lesz úgy, mint régen… Megtanulod, hogy lehetsz boldog az új barátokkal, de eljön az idő, hogy hiányozni kezd a régi. Megtanulod, hogy semmi sem ismételhető & megtanulod, hogyha jól is érzed magad azokkal, akik körül vesznek, mindig hiányozni fognak azok, akik már nincsenek.. Idővel megtanulod, hogyha megbocsájtással próbálkozol, vagy bocsánat kéréssel, vagy kimondani, hogy szeretsz és vágyódsz, ha szükséged van, hogy barát szeretnél lenni... egy sír fölött haszontalan.

~Az életszemléletem nagyon egyszerű:
1.Legyek boldog és legyenek örömteli gondolataim.
2. Biztos vagyok benne, hogy mindannyian egyetlen lépésre vagyunk a teljes katasztrófától.

~-Te mit keresel egy kapcsolatban?
-Hát.. Nem is tudom. Amikor kimondja a nevem, az gyönyörűbb minden szónál. Úgy érzem,hogy mellette biztonságban vagyok. Én befújom magam parfümmel, és ő is a sajátjával..elválunk, de mégis érezzük egymást. Vagy megnevettet, ha fáradt vagyok. Az nálam nagy dolog. Vagy mondok neki valamit, amit eddig féltem elmondani, nehogy megutáljon érte. Elmondom, és azt veszem észre, hogy ettől még jobban szeret. Azt mondom neki, hogy tetszik a pulcsija, ezért képes akár minden nap felvenni.. a kedvemért.

~Néha találkozol valakivel, aki egyszerűen csak megfog. Minden szavával levesz a lábadról. Nem tudsz neki ellenállni. Beszélgettek és beszélgettek, és egyszerűen belemerülsz. Belemerülsz az édes ízű világába, gondolataiba, mondanivalóiba..

~Másnál első is lehetnék, de mégis nállad állok sorba.

~Honnan tudhatod, hogy egy fiú komolyan érdeklődik irántad?
1. Felhív ok nélkül.
2. A barátai mindent tudnak rólad.
3. Úgy utal kettőtökre, hogy ,,mi".
4. Tudni akarja, hogy mi iránt érdeklődsz.
5. Kedves a barátaiddal.
6. Nyit feléd.
Pedig néhány srác csak egyszerűen jó színész..

~Tudod mikor a legerősebb és legveszélyesebb a nő? Amikor hallgat.

~'Beléd vagyok zúgva, te vagy nekem a nagy ő' - ez a duma manapság nagyon menő.

~Szenved a faszom miattad, de én nem fogok. Nem kínzol többé, de egyszer majd felfogod,
mennyire szeretlek, feledlek, szarok rád! Álomból ébredek, rideg a valóság.

~ÉS IGEN , LESZ HOGY ELBUKSZ majd egy matekdogát; olyan fiúk miatt sírsz majd, akinek a nevére pár év múlva már nem is fogsz emlékezni; lesz, hogy túl sokat iszol majd és olyan dolgokat mondasz, amiket másnap reggel már megbánsz; kibeszéled majd a barátaidat és ők is ugyanezt teszik veled; a véleményed az emberekről változni fog, amint jobban megismered majd őket; lesz olyan kötelező, amit szívesen olvasol el; lesz, hogy teli torokból énekelsz otthon mikor senki sem hall; arról álmodsz majd, hogy új városba költözz és mikor ez megtörténik, rögtön hiányolni kezded majd az otthonod; egy nap majd rájössz, mit is jelentenek valójában a kimondott szavak - és soha, de soha nem adod fel a boldogság keresését. Ma vagy fiatal, itt és most, nem pedig holnap! Ezt minden reggel mondogasd magadnak, nehogy elszalaszd azokat a dolgokat, amik igazából számítanak.

~Mindenki a világot akarja megváltoztatni, senki sem önmagát.

~Aki szingli, nem biztos, hogy magányos. Aki kapcsolatban van, nem biztos, hogy boldog.

~Az egyik legrosszabb dolog a világon békíteni egy szerelmes párt, miközben az egyikőjüket szereted.

~EGY FÉRFINAK három nőt kell szeretni : aki megszülte , aki neki szül , és aki neki születik.

~Idegeskedni annyi, mint mások hülyesége miatt magunkat büntetni..

 ~Érzem, amit te nem érzel.Érzem, amint az emlékek miatt elesek. Érzem,hogy ami régen volt már nincs. Tudom hogy itt kell hagyni téged ,mert választásom ebben már nincs.

~Kereslek a sötétben, de nem tudom,hogy hol vagy. Mondjad, suttogd, üvöltsd a nevemet.! De minek fognám meg újra a kezedet?!

love & hate boundary

 
~Listákat írogatsz arról a fejedben, hogy milyen az ideálod, például legyen barna haja és édes hangja. Éles esze és lágy szíve, legyen jó humora, hogy megnevettessen, ahogy te gondolod. Legyen ilyen és olyan. És ez az egész egy baromság. Mivel az emberek nem holmi listák. Mindig is az az ember akartam lenni, aki ráébreszt valakit erre. Találkozni akarok egy emberrel, akinek a fejében meg van ez a lista, és egyáltalán nem illik rám, és szeretném megmutatni neki, hogy eddig nem is tudta igazán, hogy mit keres. Az emberek, akik azt hiszik tudják mit akarnak, becsapják magukat. Senki sem tudhatja igazából, hogy mit vagy kit akar. Egészen addig, amíg pontosan szembe nem találja magát vele...

~unom már a szíveket , a mosolygós fejeket ez csak álca.. ez mögött nincsen semmi szeretet.'

~Megtanultam, hogy az elköszönések mindig fájnak, az emlékek - jók vagy rosszak - mindig könnyeket csalnak a szemembe .. és hogy néha a szavak nem helyettesíthetik az érzelmeket.

~mikor én kellettem mindig ott voltam, mikor te kellettél, álltam a sorban..

~Bevallom hiányzol, de kellenél a francnak már. Csak én voltam, ki szeretett, a többiek majd szarnak rád.

~Próbáltad elhitetni velem, hogy egy nulla vagyok, de nem lettem a csicskád, és te koppantál kurva nagyot.

~Sokat szenvedtem miattad, de megbántam. A szerelem elvakított, mert rosszat benned nem láttam..

~A felejtésnek ára van, szeretetre éhezem, ezzel magam mérgezem, de hidd el, hogy nem élvezem.

~A barát az, aki ha a legszebb mosolyodat látja az arcodon, még akkor is észreveszi, ha baj van..

~Szeretnék szőke herceget fehér lovon. Az se baj, ha nem szőke, hanem mondjuk barna, vagy nem lova van, hanem kocsija. De felőlem jöhet gyalog is, csak szeressen.

~Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, mikor melletted ül és tudod, hogy már sosem lehet a tiéd..

~Bolond voltam, hogy beléd szerettem. De imádtam bolond lenni.

~ne őrülj meg, ha egy lány sokat törődik veled, akkor aggódj, ha már nem teszi..

~Szerinted az én szívemet nem törte össze senki? Ja de, egy senki.

~Az nem a véletlen műve, ha a szakadék szélén ülve, semmibe lógó lábbal, haragban vagy az egész világgal..

~Jobb lenne a reggel, ha átrakhatnánk délutánra.

~Minden dolog, aminek kezdete van, véget is ér.

~Egyszer már elveszítettelek. Azt hiszem, még egyszer is meg tudom tenni, ha ez tényleg az, amit szeretnél.

~A nyári kalandok többféle okból érnek véget, de mindent összevetve egy dolog közös bennük: hullócsillagok, fenséges, megismételhetetlen pillanatok, az örökkévalóság felvillanása, mely egy perc alatt elillan.

~Nem sok mindenben értettek egyet. Tulajdonképpen semmiben. Állandóan veszekedtek, minden nap sértegették egymást. De a nézeteltéréseik dacára egy dolog közös volt bennük: imádták egymást.

~Nem tudom,hogy szeretlek-e.. Szerintem igen, csak éppen nem érzem.

~Nem az számít, hogy miken mentél keresztül, hanem az, hogy ezek után milyen emberré váltál.

~Ha kéne, érted a világ végéig is elmennék. De vajon te is megtennéd ezt értem?..

~Van, hogy kell valaki, annak ellenére, hogy már csak könnyeket tud okozni.

~Csak azt akartam, hogy harcolj értem. Én is olyan akartam lenni, akiért érdemes harcolni.

~Gondoltál már rá valaha, hogy van valaki a világon, aki rád gondol, amikor nem tud elaludni? Vagy mosolyog már csak a neved hallatán is? Mi van, ha van egy ilyen ember, akinek te jelentesz mindent, de te még csak észre sem veszed?

Just a minute..

~Kockáztass. Mondj igazat. Randizz valakivel, aki nem az eseted. Mondj nemet. Költsd el az összes készpénzed. Ismerkedj meg valakivel találomra. Legyél kiszámíthatatlan. Mondd,hogy Szeretlek. Énekelj hangosan. Nevess buta vicceken. Sírj. Kérj bocsánatot. Mondd el valakinek,hogy mennyit jelent Neked. Mondd meg egy faszkalapnak, hogy mit gondolsz. Nevess, amíg meg nem fájdul a hasad. Éld az Életet. Ne bánj meg semmit.

~Gondolkodom, tehát vagyok. Ha nem gondolkodom, akkor mégjobban vagyok.

~Nem neveznélek kutyának, hiszen az legalább tudja, mi az a hűség..

~Menj már, indulj! Hagyj egyedül te is, sétálj ki az életemből és zárd rám az ajtót. Zárd rám, hogy senkit ne tudjak beengedni. Nem érdemled meg a könnyeim, most mégis patakokban folyik érted – s én nem is próbálom irányítani, csak hagyom, hogy tegye a dolgát. Ne láss így, ne nézd, mennyire fáj! Csak menj, kérlek, menj már..

~Emlékszel, amikor azt mondtam, hogy melletted szeretnék megöregedni? Felejtsd el! Baromság..

~Mondhatja, hogy te vagy neki az egyetlen, mondhatja, hogy csak téged szeret, hogy soha nem fog elfelejteni, te vagy az imádott lány az életébe.
Mondani sok mindent lehet.
Érezni viszont már csak kevesen tudják...

~Előfordul, hogy rám nézel úgy, hogy nem is látsz. A nők megérzik, ha a férfi a szemükbe néz és másvalakit lát.

~Sajnálom, hogy minden nap veled akarok beszélni. Már dacból nem írok neked, mert amikor az a bizonyos valami megszakadt köztünk, azt hittem, hogy megpróbáljuk rendbe hozni. Vártam, hogy te keress. Nem írtam neked, mert túl büszke voltam, most viszont már nem lenne értelme. Ha egy nap megkérdeznéd, hogy vagyok, lehet, hogy hazudnék neked. Lehet, hogy azt mondanám, hogy minden rendben és már nem hiányzol. De nem lenne igaz. Az igazság az. hogy még mindig ugyanúgy szeretlek. Mióta nem vagy velem semmi sincs rendbe, minden egyes nap hiányzol. Azt akarom, hogy bocsásd meg, hogy elengedtelek az életemből olyan egyszerűen, hogy még csak nem is küzdöttem érted, és te sem akartál maradni többé. Itt maradtam én és a hiányod. Minden nap együtt vagyunk. Azt kívánom bárcsak itt lennél, bárcsak láthatnálak, ha hozzád érhetnék és beszélhetnék veled minden más lenne. Nem érezném egyedül magamat. Ilyen lelki társ csak egyszer adatik egy életben. Mi pedig csak ott voltunk egymással szemben és szótlanul hátat fordítottunk egymásnak. El akarom mondani, hogy nagyon hiányzol. Hiányzol és szeretném, ha itt lennél...

~Reggelente megnézni hogy mit írt? Hmm.. Semmi értelme már.. Az adatlapján az díszeleg: 'szeretem kell nekem imádom'... Miközben olvasom, kicsi és apró darabokra hullok ,tudva hogy nem én vagyok az a személy.. Kéne valaki aki végre összekapar a földről.Erős egyéniségnek, erős lelkűnek ismertem meg magam, de látom már hogy nem vagyok az.. Nem cáfolt rá senki, hogy nem így van...

~Hiányzol - mondanám, ha látnám, hogy én is neked..

~Soha ne kérj bocsánatot azért,aki vagy.!

~Még most sem tudom miért idegeskedtem miattad régen annyit.Mekkora hülye voltam, most meg könnyelműen sértegetsz.. Délután még  szeretlek, most már másnak írod a szépeket..

~Amikor valakiben nagyon meg akarunk bízni, talán észre sem vesszük, hogy folyamatosan csalódást okoz nekünk..

~Utálom, hogy ha nem én kezdeném el a beszélgetést, akkor nem is lenne..

~Megismerkedtek, barátságot köttök, aztán valami belül megindul, érzelmek alakulnak ki, majd szinte már együtt dobog a szívetek.
Minden pillanatban rá gondolsz, ő jár a fejedben, reggel első gondolatod, majd egész nap után éjszaka is a fejedben kuszál.
Együtt vagytok, boldogok, minden tökéletes. "ő tényleg más,mint a többi"
Nem bírjátok egymás nélkül elképzelni az Életet, minden egymás nélkül töltött idő kín.Aztán...
Idővel minden más lesz... Jönnek a gondok, féltékenységek, s már a bolhából elefánt szitu...de küzdötök, mert van valami ami összetart titeket..
Majd eljut a kapcsolat arra a szintre, hogy elgondolkoztok, hogy már nem jó vele, már nem bírod elviselni.
Elváltok, s azt érzed, minden sokkal jobb,mint amikor együtt voltatok. Felteszed magadnak a kérdést: Mit szerettem eddig benne?!
Telik az idő, te jól érzed magad nélküle... Ismerkedsz...
Majd meglátod az exed mással... S ekkor jössz rá, hogy még nem felejtetted el, még mindig szereted...Mindent visszatekernél, s inkább megoldanád a régen elcseszett dolgokat köztetek. De... Már késő, ő boldog...Nélküled... Ő már túl lépett rajtad...

~Az őrült, aki beszél, kevésbé ijesztő, mint az, aki ki sem nyitja a száját.

~Hazudj még kérlek, játssz ma velem. Hazudd, hogy vár a nagy szerelem. Hazudd, hogy vársz rám nyári napon. Tőled még ezt is elfogadom...

~A sebek a múltra emlékeztetnek, de nem kell meghatározniuk a jövőt.

 

~ Visszaszállnék, de nem teszem, szívem helyett döntsön most az eszem.

 

~Mondanám,hogy szeretlek, de tudom, hogy úgy sem változtatna semmin.

~hiába a szexi külső, ha fejében csönd, hiszen a végén a belső az, ami igazán dönt.

~Állítsátok meg a világot! Ki akarok szállni.

~Köszönöm azoknak akik szeretnek,nélkületek nem tudtam volna milyen is a szeretet.Köszönöm azoknak akik azt hitték elbukom..nélkületek nem győztem volna.

 

~De ez nem a valóság. Meg kell tanulnom élni a saját, valós életemet.Kérlek, ne írj többet! Ne keress! Hagyd, hogy elengedjelek.