2013. november 27., szerda

°love, happiness




~Nem tudom megnevezni, mit szeretek benned. A szemed, az arcod. A szád, a mosolyod, a nevetésed. Azt, ahogy beszélsz, és azt, ahogy jársz. A stílusod, az ízlésed. Szeretem az ölelésed… Mikor megijedsz, és amikor felbátorodsz. Amikor biztos vagy, és amikor bizonytalan... Imádom, mikor egoista vagy, és azt is, amikor önbizalom hiányod van, amikor keveset akarsz, vagy amikor sokat. Amikor elnyersz valamit, és amikor elengedsz valami mást. Az arckifejezésed, amikor hazudsz, és amikor tudod, hogy én hazudok. Szeretem, ahogy gondolkozol, és ahogy hülyéskedsz. A komolyságod, a gyerekességed... Azt, amikor meglepődsz, és mikor biztosan tudod mi lesz. Szeretem, hogy te, te vagy.

~A hűség nem ott kezdődik,hogy egy férfi nem fordul meg más nő után. Valahol ott kezdődik, ahol megfordul egy másik nő után, majd azt mondja, hogy az ő barátnője jobb nála.


~Nem olyan csók volt, mint először, nem az az éhes, vágyakozó, kétségbeesett csók. Nem hasonlított egyetlen csókra sem életemben. Olyan lágy volt, akár egy csók emléke, olyan óvatos, mintha csak az ujjaival simította volna végig az ajkaimat. A szám kinyílt és mozdulatlanná vált. Nagyon csendes volt, suttogás, nem kiáltás. Keze megérintette a nyakamat, a hüvelykujja az állkapcsom alatti bőrhöz simult. Nem azt mondta az érintés: több kell. Azt mondta: ezt akarom. (...) - Így csókolnálak, ha szeretnélek - mondta. 

~Szükségem van valakire, akinek szüksége van rám.

~Ahogy egyre inkább megismersz valakit, minden külső tulajdonsága apránként elhalványul. Már nem számít milyen színű a haja, milyen magas. Idővel, sokkal inkább a lelkét figyeled.

~Arra a srácra várj, aki értékelni fog. Arra, aki egy átlagos pillanatból varázslatosat csinál; arra a fajta srácra, aki kihozza belőled a legjobbat, és jobb emberré tesz. Arra a srácra várj, aki a legjobb barátod lesz; arra aki eldobna mindent, csak hogy veled legyen, nem számít milyenek a körülmények. Arra a srácra várj, aki úgy megnevettet, mint senki más. Arra a srácra várj, aki felakar vágni veled az egész világnak, úgy hogy nincs rajtad smink, de megbecsüli amikor miatta sminkeled ki magad. És ami a legfontosabb, hogy arra a srácra várj, aki a világegyeteme központjába tesz téged, mert nyilvánvalóan a tiédben is ő van.

~Az apám szerint kétféle lány van: az, akitől felnősz, és az, akihez felnősz.

~Az a legjobb benne, hogy amikor a szemébe nézel és ő visszanéz a tiédbe, minden olyan furcsának tűnik, mert erősebbnek érzed magad és gyengébbnek is ugyanakkor. Izgatott vagy és ugyanakkor rémült is. Az az igazság, hogy nem tudod, mit érzel, csak azt, amivé válni akarsz. Ez olyan, mintha elérted volna az elérhetetlent, de még nem voltál felkészülve rá.

~Egy okos ember többet tanulhat az ellenségeitől, mint egy bolond a barátaitól.

~Minden férfi életében csak egy nő létezik. A többi csupán az árnyéka.

- Honnan tudod, hogy ő nem életed szerelme? Úgy értem, lehet az évek múlásával ő lesz az.
- Nem, ez nem olyasmi, ami idővel fejlődik. Ez olyasmi, ami azonnal megtörténik. És folyik végig rajtad, mint a folyó vize vihar után. Feltölt és kiürít egyszerre. Érzed az egész testeddel... a kezedben, a szívedben, a gyomrodban, a bőrödön. Éreztél már így valaki iránt?
- Igen, azt hiszem.
- Ha gondolkoznod kell ezen, akkor még nem érezted.
- És teljesen biztos vagy benne, hogy egy nap megtalálod?
- Persze. Végül mindenki megtalálja. Csak sose tudhatod, hogy mikor vagy hol.

 
~ Egy nőt nem azért szeretsz, mert gyönyörű. Azért gyönyörű, mert szereted.

~Nem azt kívánjuk pusztán, hogy a másik meghallja, amit mondunk, azt szeretnénk, ha odafigyelne arra, hogy mi történik bennünk.

~ Ember-milliárdok élnek a Földön. Milliók, akikbe beleszerethetsz. De csak egy olyan létezik, kinek a keze tökéletesen illik a tiedhez.

~Ne az egyetlen lány akarj lenni az életében, hanem az, aki számít. Akire gondol, akit szeret, akiért a világot is legyőzné. Az akarj lenni, akiért mindent feláldozna, akit értékel. Akit véd és támogat. Aki mellett lépked, akinek a kezét fogja, és soha nem hagyja magára, csak akkor, ha azt kéri. Az a lány akarj lenni, aki hagyja menni, ha menni akar. Mert akármennyire is fáj, fel tudod fogni, hogy vannak dolgok, amiket engedni kell. És egyébként is: aminek a tiédnek kell lennie, az bizony a tiéd is lesz, jöhet bárki a képbe, porszem lesz ahhoz, hogy a dolgokon változtasson. Mert bizony, aminek meg kell történnie, az megtörténik. Amelyik csóknak el kell csattannia, az bizony el fog csattanni.

~Furcsa.. több ezer emberrel találkozunk, és egyik sem fog meg igazán. Aztán megismerünk valakit, aki megváltoztatja az életünket.

~Kell egy hang, ami bármikor megnyugtat, egy arc, ami mosolyra fakaszt egy szörnyen borzasztó nap után, egy tekintet, ami elfeledtet mindent, és emlékeztet arra, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy mellettem van, és biztosít arról, hogy itt bizony minden rendben lesz, ha fene fenét eszik, akkor is, mert olyan nincs, hogy együtt ne menne.

~Mindannyian valakinek az örök szerelme vagyunk.

~Ha szeretsz valakit, az a valaki szomorúvá tehet téged, néha még magányossá is. De olyan boldoggá is, amilyen még nem voltál.

~Beleszeretsz egyfajta tökéletességbe, abba, amiért rajongsz. Aztán egyre inkább ki akarod sajátítani, gyanakszol éjjel-nappal, attól félsz, hogy elveszíted. Ez meggyötör és féltékeny leszel. Kezded azt hinni, hogy tőle függsz, hogy nélküle meghalsz. Most már annyira gyűlölöd, amennyire szereted.


~Idővel az ember megérti, mi a különbség aközött, hogy tartasz egy kezet, vagy leláncolsz egy lelket, megtanulod, hogy a szerelem nem azt jelenti, hogy lefekszel valakivel & hogyha nincs valaki melletted, nem azt jelenti, hogy egyedül vagy... Megtanulod, hogy egy csók még nem szerződés, és az ajándék nem ígéret...Elfogadod a zuhanást emelt fővel és nyitott szemmel... Megtanulod az utakat a mára és a mostra építeni, mert a holnap nem garantálja a terveidet. A holnapnak mindig van egy csomó olyan változata, ami megállíthat félúton... És idővel megtanulod, hogyha csak azért maradsz valakivel, mert gazdag jövőt ígér, előbb-utóbb visszatérsz a múltba... Idővel megtanulod, hogy a haragból kimondott szavak egy életen át bánthatják azt, akit megsérteni akartál. Megtanulod, hogy mindenki mondhatja 'sajnálom', de megbocsájtani csak a nagy lelkek tudnak. Megtanulod, hogyha megsértettél egy barátot, valószínű soha többet nem lesz úgy, mint régen… Megtanulod, hogy lehetsz boldog az új barátokkal, de eljön az idő, hogy hiányozni kezd a régi. Megtanulod, hogy semmi sem ismételhető & megtanulod, hogyha jól is érzed magad azokkal, akik körül vesznek, mindig hiányozni fognak azok, akik már nincsenek.. Idővel megtanulod, hogyha megbocsájtással próbálkozol, vagy bocsánat kéréssel, vagy kimondani, hogy szeretsz és vágyódsz, ha szükséged van, hogy barát szeretnél lenni... egy sír fölött haszontalan.


~Köszönöm, hogy odafigyelsz rám, és egy pillantásomból megmondod, ha valami nem oké. Kevés ember tudja, hogy mi zajlik bennem igazán. Te közéjük tartozol.

~Kevés férfi tudja, hogy egy ujjal végig simítani a nő arcát több, mint megmarkolni a fenekét. Hogy mélyen a szemébe nézve jobban megismerhető, mint a dekoltázsát bámulva. Hogy ha beszélget vele többet megtudhat róla, mint utána leselkedve. Hogy érdeklődéssel meghallgatni és megérteni felemelőbb, mint kocsival, pénzzel felvágni előtte. Hogy a hűség ott kezdődik, hogy nem forgolódik más nők után. Hogy jobban megbecsüli azt a férfit, aki a házimunkában segít, mint azt, aki étterembe viszi. Hogy egy jó szóval beljebb kerülhet a szívébe, mint ezer hazug ígérettel..


-Te mit keresel egy kapcsolatban?
-Hát.. Nem is tudom. Amikor kimondja a nevem, az gyönyörűbb minden szónál. Úgy érzem,hogy mellette biztonságban vagyok. Én befújom magam parfümmel, és ő is a sajátjával..elválunk, de mégis érezzük egymást. Vagy megnevettet, ha fáradt vagyok. Az nálam nagy dolog. Vagy mondok neki valamit, amit eddig féltem elmondani, nehogy megutáljon érte. Elmondom, és azt veszem észre, hogy ettől még jobban szeret. Azt mondom neki, hogy tetszik a pulcsija, ezért képes akár minden nap felvenni.. a kedvemért.


~Van, aki mellett nem tudsz elmenni. Képtelenség. Meglátod, és egyszerűen érzed, hogy köze van hozzád. Nem tudod a hogyant, csak érzed: azt, hogy a tiéd, hogy hozzád tartozik, bele az életedbe. Nem kell keresni a pillanatokat, jönnek azok maguktól. Beszáguldanak az életünkbe és szebbé teszik azt.

2013. november 2., szombat

somebody else is not needed.♥

~Volt, hogy megláttad, és megállt a szíved. Tényleg. Meg kellett kapaszkodnod, hogy ne ess össze. Mert van ilyen, még mindig. Amikor azt hinnéd, már senki sem tud megérinteni, hirtelen betoppan valaki, aki felforgat minden addig kiagyalt elméletet, és bebizonyítja, hogy a fele sem igaz, hiszen csak az van, amit a pillanat hoz, az meg hozhat bármit. De a pillanat mulandó. Egyszer még ott van, aztán meg eltűnik hirtelen. Már nem is tudod, hogy milyen volt az a mosoly, az az ölelés, egyszerűen csak azt tudod, hogy volt. Lehet, hogy soha többet nem lesz olyan, vagy már vissza sem jön, de volt - és ezt kell megbecsülni. Azt, hogy amikor kellett, ott voltál a pillanatban, és megtapasztaltad azt, amire más egy életen át vágyik. Érezted, és elfogadtad. Szeretted a pillanatot, és nem bántad, hogy el kell mennie.

~Néha csak azért érezzük magunkat jobban, mert erre számítunk.

~Olykor-olykor kortól függetlenül mindenki követ el olyat, amit később megbán. De ez az élet, ennek így kell lennie, mert gondoljunk csak bele ha sosem hibáznánk az életben, akkor miből tanulnánk később? Miből eredne a boldogságunk? És a legfontosabb mitől lennénk emberek?!

~Nagyon igyekszem, én próbálok nem gondolni rád, de nem megy. Nem megy, bárhogy is küzdök ellene. Néha nem tudom felidézni az arcodat, olyankor kétségbe esem. Aztán hirtelen megjelensz a gondolataimban. Belesajdul a szívem, és azt akarom, hogy mellettem legyél. Nem tehetek róla.

~Vannak pillanatok az életben, amikor egész egyszerűen el kell veszítenünk a fejünket. Ezekre a pillanatokra fogunk valószínűleg örökké emlékezni.

~Nem tudom mit fogok tenni, ha rájövök, hogy valaki másba szerelmes. Fájni fog, persze. De hogy tudod elfogadni azt, hogy akit egyszer szerettél, és egyszer a tied volt, az már valaki másé? Nehéz kezelni ezt a helyzetet, főleg ha még mindig vannak iránta érzéseid, és vannak közös emlékeitek. Nehéz elfogadni, hogy minden ami egyszer a tied volt, többé már nem a tiéd. De legalább örülhetnél kettőjük boldogságának, mert egy nap, te is szerelmes leszel valaki másba, jobban mint az exedbe.

~Az élet rövid, függetlenül attól, hogy hány napot kap az ember. Az emberek pedig nagyon értékesek, mindenki, kivétel nélkül, nem számít, hányan olyan szerencsések, hogy az életünk részei lehetnek. A szerelem pedig... a szerelem az, amiért érdemes meghalni. És élni is.

~Ha bántani akarod, a lelkét kell összetörni. A személyiségét. Mutatok neked olyat, ami minden késnél élesebb. A helyesen megválasztott szavak mélyebb sebet okoznak. Úgy, hogy nem is tud róla. De belehal a lelke.

~Annyira könnyű nemet mondani, és annyira egyszerű ott maradni, ahol tartunk, nem változtatva az életünkön. Viszont millió példa van arra, mennyi minden jó alakulhat ki, ha mégse adjuk fel. Ha élünk az adott pillanattal. Ha jön a lehetőség, akkor álljunk elébe.

~Néha el kell játszani a szerepet, még akkor is, ha éppen senki sem látja. Ezzel úgy teszünk, mintha magunk is elhinnénk azt, amit mondunk. Mint amikor a világon csak két ember tud egy titkot, de még egymás előtt is titkolóznak.

~Teljes az, aki ember, akinek érzései vannak. Aki mer hibázni, és nem sírni felette, hogy Úristen, most mi lesz. Mi lenne, megy tovább, és harcol, addig, amíg el nem éri a célját. (...) Tudja, hogy mit akar az élettől, és hogy mennyit várhat el magától. Nem a festék, vagy a ruha teszi vonzóvá, hanem a fellépése: ragyog, tündököl, képtelenség elmenni mellette. Tisztában van azzal, hogy butaság a tökéletest keresni, mert olyan nincs. Olyan viszont van, amikor találsz valakit, aki elfogad úgy, ahogy vagy. Hiszen legbelül valójában mindannyian arra vágyunk, hogy azért szeressenek, amilyenek vagyunk. Érezni, hogy "elég az, ami vagyok".

~Az egyetlen életed szemétdobján ülve elmélkedsz a múltadról, értékek után kutatva, kapirgálva. Ne csodáld, hogy kétségbe estél, hiszen alig találtál valamit! Barátocskám, nem a meghalás tényétől remegsz, inkább a leélt életedtől. Mindenkinek meg akartál felelni, meg is feleltél, éppen csak önmagadnak nem sikerült.

~A szívem ott van, ahol te vagy (...). Hát nem érzed, mit jelentesz nekem? Amióta megismertelek, megfordult velem a világ. Már semmi sem olyan, mint régen. Értelmét veszítette minden, ami régebben lázba hozott. Nem akarom már mindenáron megváltoztatni a világot. Veled akarok lenni. Téged szomjazlak. A csókodra, az érintésedre, a szerelmedre vágyom.

~Sosem fogom elfelejteni, milyen volt aznap az illatod. Mintha az anyukád kimosta volna a szennyesed, és te azt akartad volna, hogy akarjalak. Hogy addig lélegezzem be az illatod, amíg meg nem bolondulok tőle, addig, hogy le kelljen ülnöm. És azt sem fogom elfelejteni, hogy hogyan néztél rám, mintha el tudnád rendezni azt az óriási zűrzavart a fejemben. Soha de soha nem fogom elfelejteni, hogy milyen lágy és váratlan volt a hangod, szinte megvilágított, ahogy a szemeid is, miközben azt mondtad, én más vagyok. És ez pontosan az a pillanat volt, amikor végre megengedtem magamnak, hogy érezzek.

~Ahányszor csak lehunyom a szemem, az ő arcát látom magam előtt. Így aztán elég gyakran becsukom a szemem.

~Miért nem hagyod abba és lépsz végre tovább? Nem az számít, hogy mi volt a múltban, vagy hogy mi lesz a jövőben. Az ég szerelmére, maga az út a fontos. Nincs értelme végigcsinálni ezt a sok szarságot, ha nem élvezed az utat. És tudod mit? Mikor a legkevésbé várod, jön valami remek dolog, jobb, mint amiről valaha álmodtál.

~Csak álltam. Mozdulatlanul. Könnyek sokasága gurult le az arcomon. Ő elment. Ment. Ment. Én meg csak néztem. Ő vissza se nézett. Fájt, hogy ott hagyott. Fájt, hogy így lett vége. Fáj, hogy ennyire szeretem, és közben tudom, hogy az ő szemében semmit sem érek!

~Van, hogy valakit ki kell törölnöd az életedből ahhoz, hogy boldog lehess... ez persze nem azt jelenti, hogy nem szereted őt. Csak annyit jelent, hogy magadat jobban szereted.

~Egyszer mindannyian rájövünk, hogy amíg élünk, minden lehetséges. Még a lehetetlen is, akár az is, hogy meghalunk. (...) Akkor billen meg az egész, mikor sebet ejt rajtunk az életünkre igényt tartó halál. Érkezéséig a halandóságunk csupán fantazmagória. Olyasmi, amiről beszélünk, amiről ugyan tudunk, de a halállal való szembesülés pillanatáig elhessegetjük magunktól.

~Könnyű úgy reménykedni, hogy meg sem fordul a fejedben a reménytelenség érzése. A remény azt jelenti, akkor bízunk akár a lehetetlenben, akár a csodában, amikor bizonytalan a holnapunk.

~"Mindent szeretek benne, és én nem mondom ezt könnyen. Egész életemben csak színleltem a szerelmet. Azt hittem, csak az idióták hiszik, hogy így éreznek, de ez a nő örökre rabul ejtette a szívemet, és ha akarnék, se menekülhetnék. Elsöprő volt és megalázó, néha még fájdalmas is, de akkora szükségem van rá, mint a levegőre. Reménytelenül, visszafordíthatatlanul beleszerettem. Jobban, mint hinné.."

~A nőknek megvan az a jó tulajdonságuk, hogy vészhelyzetekben a legbátrabbak, amikor minden okuk és lehetőségük meglenne rá, hogy összeomoljanak. Ez is része a kiszámíthatatlanságuknak.

~Hiányzik valaki... És ez rossz. Mert ez nem az az érzés, amikor még magad sem tudod, ki, csak érzed, hogy lelked nem teljes, hogy a másik fél még valahol keresgél. Nem. Ez más érzés. Mert már tudod, ki hiányzik. Nem általánosságban valaki, hanem Valaki. Egy Valaki. És ez rossz. Szeretnél vele lenni, hallani hangját, látni mosolyát, érezni közelségét. (...) Ez azt jelenti, hogy van Valaki, aki fontos, aki annyira fontos, hogy mindig szeretnél vele lenni. És ez jó érzés. Hogy van, hogy létezik, hogy megtaláltad. Hogy van, ki hiányozzon. És bár fájón hiányzik, de már édesen.

~Az ölelés nagyon fontos és szent dolog. Amikor ölelsz, sérthetetlen vagy. Amikor ölelsz, megnyílik a lelked, és befogadja a másikét. Nem lehet úgy ölelni, hogy közben bezárod a kapukat, a kulcsokat meg jó szorosan a markodban tartod. Ez nem így működik.