2014. május 18., vasárnap

Reality


 
~Majd egyszer megtanulod, hogy ne ússz át óceánt olyanért, aki pocsolyába se lépne érted.

~Életünk során előfordul, hogy nemet kell mondanunk magunknak, hiába is vágyunk valamire az életünknél is jobban.

~Azt hittem, beleőrülök a hiányodba..'

~Olyan könnyű azt gondolni, hogy azoknak az embereknek, akik fontosak nekünk, valahogy felfüggesztődik az életük, ha nem vagyunk a közelükben. Hogy valójában csak akkor kelnek életre, amikor velünk vannak, és igazából nem léteznek nélkülünk.

~ Az a személy, aki megmagyarázhatatlan boldogságot ad, adni fog majd megmagyarázhatatlan szomorúságot is.

~ Nem írsz, megértem. Nem hívsz, megértem. Nem keresel, megértem. De ha mással látsz, remélem majd megérted.

~A fájdalom megköveteli, hogy érezzek. — John Green

~ Ha az utadat választod, fájni fog. Fájni, mert néha egyedül kell menned, és bizony törni fog a cipő. Néha hozzád vágnak valamit, vagy csak te rogysz le a földre teljes kimerültségben. De tudod, ahhoz, hogy ragyoghass, bizony néha össze kell törnöd. Onnantól, hogy ismered az utat, ragyogás váltja fel a félelmet, hiszen tudni fogod: elég erős vagy mindenhez.

~ Ennyi volt. Elmentem, és ha nem hiszed el, csak számold a napokat, amikor már nem vagyok itt. Amikor nem csöng a telefon, mindig én leszek az, aki nem hív.

~  Nem hiszek az önfeláldozásban, ahogy abban sem, hogy egy nőnek mindenét oda kéne dobnia egy férfi miatt. A férfiak csak egyet tesznek az önfeláldozó nőkkel: megalázzák őket és igazán sosem veszik komolyan.

~Az érzések nem tények, érzéseink is megváltoznak, gondolkodásunkon változtatni tudunk.

~Hittem kettőnkben, de úgy látom, hogy kár volt...
De még mindig hallom, hogy te és én, szép pár volt..'

~ tudod, az is lehet, hogy az ember akkor a legmagányosabb, amikor sok ember van körülötte, ha nincs ott az az egy, aki benne volt minden csöndben.

~ a drogokról kérdeztek, hát elkezdtem mesélni a mosolyáról..

~Nem mindegy, hogy az vagy, akit pótolnak, vagy az, akivel pótolnak...

~Néha túl sokat várunk el másoktól, pusztán azért, mert mi megtennénk annyit értük..

~ Tudom, hogy most már nem szeretsz, írod is, hogy nagyon-nagyon végtelenül szerettél - így mondod, múlt időben. Én nagyon szeretlek most is, minden ingadozásod és mindenek ellenére. Félre sem vonulok, nem is lépek elő, vagyok és leszek, ahol, ahogyan hagysz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése