Sziasztok.:)
Mint mindig, nyáron most is szünetel a blog.
Azonban a leállás előtt szeretnék egy kis segítséget kérni tőletek. Kérlek nyomjatok egy lájk gombot a következő képre, hogy jól érezhessék magukat ezek a lányok!
A lájkolók közül kisorsolunk 2 embert, aki segíthet a blogot csinálni. Aki a sorsoláson részt szeretne venni, írjon nekem egy üzenetet, hogy kész.
Link:
https://www.facebook.com/EastFestMezotur/photos/a.675095309240019.1073741831.267527516663469/675638362519047/?type=1&source=48&refid=17
Köszönöm a 20k+ követőt, a rengetek olvasót:)

Reality

 
~Majd egyszer megtanulod, hogy ne ússz át óceánt olyanért, aki pocsolyába se lépne érted.

~Életünk során előfordul, hogy nemet kell mondanunk magunknak, hiába is vágyunk valamire az életünknél is jobban.

~Azt hittem, beleőrülök a hiányodba..'

~Olyan könnyű azt gondolni, hogy azoknak az embereknek, akik fontosak nekünk, valahogy felfüggesztődik az életük, ha nem vagyunk a közelükben. Hogy valójában csak akkor kelnek életre, amikor velünk vannak, és igazából nem léteznek nélkülünk.

~ Az a személy, aki megmagyarázhatatlan boldogságot ad, adni fog majd megmagyarázhatatlan szomorúságot is.

~ Nem írsz, megértem. Nem hívsz, megértem. Nem keresel, megértem. De ha mással látsz, remélem majd megérted.

~A fájdalom megköveteli, hogy érezzek. — John Green

~ Ha az utadat választod, fájni fog. Fájni, mert néha egyedül kell menned, és bizony törni fog a cipő. Néha hozzád vágnak valamit, vagy csak te rogysz le a földre teljes kimerültségben. De tudod, ahhoz, hogy ragyoghass, bizony néha össze kell törnöd. Onnantól, hogy ismered az utat, ragyogás váltja fel a félelmet, hiszen tudni fogod: elég erős vagy mindenhez.

~ Ennyi volt. Elmentem, és ha nem hiszed el, csak számold a napokat, amikor már nem vagyok itt. Amikor nem csöng a telefon, mindig én leszek az, aki nem hív.

~  Nem hiszek az önfeláldozásban, ahogy abban sem, hogy egy nőnek mindenét oda kéne dobnia egy férfi miatt. A férfiak csak egyet tesznek az önfeláldozó nőkkel: megalázzák őket és igazán sosem veszik komolyan.

~Az érzések nem tények, érzéseink is megváltoznak, gondolkodásunkon változtatni tudunk.

~Hittem kettőnkben, de úgy látom, hogy kár volt...
De még mindig hallom, hogy te és én, szép pár volt..'

~ tudod, az is lehet, hogy az ember akkor a legmagányosabb, amikor sok ember van körülötte, ha nincs ott az az egy, aki benne volt minden csöndben.

~ a drogokról kérdeztek, hát elkezdtem mesélni a mosolyáról..

~Nem mindegy, hogy az vagy, akit pótolnak, vagy az, akivel pótolnak...

~Néha túl sokat várunk el másoktól, pusztán azért, mert mi megtennénk annyit értük..

~ Tudom, hogy most már nem szeretsz, írod is, hogy nagyon-nagyon végtelenül szerettél - így mondod, múlt időben. Én nagyon szeretlek most is, minden ingadozásod és mindenek ellenére. Félre sem vonulok, nem is lépek elő, vagyok és leszek, ahol, ahogyan hagysz.

Simon Márton - Polaroidok (részletek..)

Simon Márton új verseskötete a nagyvárosi szorongás szótára. Szélesvásznú történeteket mesél el néhány szóban vagy egy-egy mondatban, a félig kihunyt fényreklámok tömörségével. Baltával és körömollóval esik neki a nyelvnek, mintha mindig azt az egyetlen elrugaszkodási pontot keresné, ahol költészet és valóság egymásba zuhan. De miután megtalálta és megmutatta nekünk, udvariasan hátralép, és csak annyit mond: Uram, íme, a szakadék, amit rendelt.

Kedvenc részleteim, mozzanataim, ami remélem titeket is elgondolkodtat :)

 

⁴⁰³Őszinte ne legyél, olyat bárki tud.

²¹¹ Ez mind múlékony. Legalább hasonlít rám.

¹⁸¹Ami 2 mondatnál hosszabb, az hazugság.

¹⁴⁶ Semmi olyat nem keresek, ami létezik.

⁰⁷⁸ Nem viccelek. Nincs mivel.

⁵¹⁶ Elképzelni a szomorúságot.

⁴⁶⁸ Málnás depresszió.

⁴⁶⁹ Azt várják, hogy beszéljek róla;

       elkezdem a bőrt tépdesni a számról,

       de nem értik, hogy ez már az.

⁴⁹³ Valamiért így is, úgy is mindegy lesz.

⁰⁹⁰ Csak nyugodtan, úgyis rosszul fogsz dönteni.

⁴²⁰ Csak képzeld el, mi mindent csináltál már eddig a kezeiddel.

⁰⁶⁴ Az élet szép, csak te vagy szar.

⁰⁶⁵ Az élet szar, te legalább szép vagy

⁴⁴⁹ Szeretném látni magam holtan.

³³⁴ A szerelem elmúlik, de a bűntudat soha.

³³² Az idő egy szuszogva kocogó, kövér kisfiú.

⁴⁴⁷ Attól, hogy a szemem hozzászokik a sötéthez, én még nem tudok.

³⁹¹ Álmodni annyi, mint jelen lenni valahol, ami nincs.

²²⁰ Nem érek rá, lélegzem.

²⁰² A szeretleken nagyjából azt értem, hogy hiányzol akkor is, ha itt vagy.

³³⁷ Az élet legfontosabb mondatait fekve mondják.

²²⁸ - Sehol se vagy.
       - Nem vagyok sehol.

²⁵⁵ Eljutni a kellemetlen mondatokig.

²⁴⁹ A szavaim nem forgatja ki, csak engem

²⁵³ Nekem nem muszáj hazudnod.

²⁵⁴ De a többieknek igen.

¹⁷² Látod, ez lett belőled is, szavak, pedig tényleg hiányzol.

²⁶⁰ Most pedig megtanítalak szeretni, ezek voltak az utolsó szavai.

¹⁰¹ Hívjon fel, aki tudja, mire vágyom.

⁴⁸⁸ -Tulajdonképpen akkor ez a világvége?
       - Igen, ha pedig balra néznek, ott láthatják a...

²³⁷ Ha eszembejut a halálom,
       bezárkózom a vécébe és
       próbálom megjegyezni a tapéta virágmintáit.

³¹² Egy szerelem hány mondat?

¹³⁰ Felriadsz, és már nincs ott.

³⁰⁸ Én a semmit a te szádból már nem hiszem el.

¹⁷¹ Teli doboz százas piros Marlboro vigasztalt.

¹⁹⁶ Képzeld el, hogy kitekered

       egy madár nyakát,
       aztán eléd áll, és elmondja, milyen érzés.

⁴²³ Vérzik az orrod.

       Olyan dolgok járnak a fejedben, hogy a vérednek

        nincs kedve egy térben lenni velük.

²⁸⁰ Megint megmérgezett.

²⁸² Nem ír.

²³³ Nem írok.

¹⁸⁸ Mintha egy kihalóban lévő

       nyelven beszélnénk,

       egyre kevesebb szó.

¹⁸⁹ Könyörgöm fogyj el.

⁴⁰⁷ Akkor is színészkedtem, amikor tényleg fájt.

⁵²⁹ Legszebb az idő. Amikor vége van.

⁵²⁴ Hazudjunk valamit. Ennél bármi jobb.

⁰³⁴ Nagyon akarok hiányozni.

 

S t r o n g

~ (...) Aztán majd itt leszel, vagy én ott. Teljesen mindegy, csak veled. Hozzám bújsz, játszol a hajammal, én pedig simogatom a hasad. Boldog leszel, és én is. Csak fekszünk, egymás lélegzetét figyelve. Aztán megcsókolsz, a pillangók pedig táncra kelnek a gyomromban.

~ Onnan tudod, hogy megtaláltad az igazit, hogy nem tántorít el semmilyen kísértés. A kísértés mindig ott van, mindig van más lehetőség. Választhatod azt, hogy kitartasz, vagy épp tovább állsz. Épp ezért értelmetlen a féltékenység.

~ Csak azért, mert nem beszélünk róla minden egyes nap, nem jelenti azt, hogy nem fáj..

~ Merd megtenni azt, amit érzel: mondj igent vagy nemet, lépj ki vagy lépj be az ajtón, szakíts, vagy hagyd, hogy szakítsanak - ha kell, darabokra -, tök mindegy, tedd azt, amit érzel. Ha vibrál, hagyd kiteljesedni, ha elalszik, tartsd tiszteletben. Ha bánt, engedd el, ha épít, szeresd, figyelj oda rá, becsüld meg. Ha erősebbé tesz, ha a támaszod, támogasd te is őt. Szeresd, és merj szeretni, kimutatni, átölelni, mások előtt felvállalni - de leginkább merj önmagad lenni.

~Az erős emberek nem nyomnak el másokat, hanem felemelik őket.

~ Lesz valaki, aki akkor is melletted lesz, amikor mindenki más elhagy. Valaki, akiben akkor is megbízhatsz, amikor mindenki más megbízhatatlannak bizonyul. Kapsz egy biztos támaszt magad mellé, akihez szaladhatsz, ha rossz kedved van. Egyszerűen átöleled, és érzed, hogy minden a helyére kerül.

~  Végülis áttaposni valakin könnyebb, mint megérteni..

~ Megtanultam, hogy aki nem keres, annak nem hiányzol, és akinek nem hiányzol, az nem szeret. A sors dönti el, hogy ki lép be az életedbe, de te döntesz arról, hogy ki marad. Az igazság egyszer fáj, de a hazugság újra és újra.

~Ne félj elveszíteni valakit, aki nem érzi magát szerencsésnek azért, mert vagy neki.

~ Ne az kelljen, aki betoppan, majd hirtelen őrülten szeret, hanem az, aki nem tud és nem is tudott élni nélküled, hiszen utóbbi minden mosolyodtól erősebbnek érzi magát, az, aki meg őrülten szeret, valami olyanhoz ragaszkodik betegesen, amit most lát. Valamit, ami felcsillant előtte, de lehet, hogy egy év múlva már sehol sem lesz. Meglátja a csatáidat, és elsétál, hiszen mást képzelt el. Vágyj arra, aki ismer. Aki látja azt, aki vagy. Azt, aki nem törődik az álcáiddal, aki könnyedén átsiklik rajtuk, mert tudja, hogy nincs jelentőségük, és az, ami vagy valójában, mögötte van. Ne vessz el a lángokban. A lángok jönnek, fellobbannak, de van, hogy a fényük nem tart túl sokáig, vagy hirtelen kialszik. Vágyj valamire, ami tölt egy életen át. Valakire, akitől többnek érzed magad, hiszen a szerelem elmúlik, de a teljesség, amit a másik miatt érzel... az bizony örökre megmarad.

~ Varázslatos délután volt.  Csak ültünk, és nevettünk mindenen, amin csak tudtunk. Vibrált a levegő közöttünk, sütött a nap. Biztos voltam az érzéseimben. Abban, hogy csakis őt akarom megölelni, és a kezét fogni.. Tudtam, hogy nem lehet, mégis reménykedtem, hogy egyszer megtörténik, amiről mindig is álmodoztam.

~Tudod, mindig is utáltam, amikor valaki azt mondta, hogy másoknak sokkal rosszabb, mint neked. Persze, ha muszáj választani, akkor én is inkább az anyagi biztonságot választanám a vakság helyett. (...) Csak azért, mert az egyik ember problémája kevésbé nyomasztó, mint a másiké, attól még nem fáj neki kevésbé.

~Nem az számít, hogy mit viselsz. Csak az számít, merre mész, és mit csinálsz, miközben viseled.

~Hülyeség folyton a jeleket keresni. Talán nem kéne jelentést aggatni minden kis apróságra. Talán nem kell, hogy az univerzum mondja meg, mit is akarunk. Talán magunktól is tudjuk. A szívünk mélyén.

~Életemben először éreztem magam egésznek, elevennek és szabadnak. Te voltál a lelkem hiányzó darabja, a levegő a tüdőmben, a vér az ereimben. Azt hiszem, ha van reinkarnáció, mi egy pár voltunk minden előző életünkben. Csak rövid ideje találkoztunk, de úgy érzem, hogy örökké ismertelek. Szeretném, ha tudnád, hogy a halálomban is emlékezni fogok rád. Mindig szeretni foglak.

~Soha nem képzeltem volna, hogy a beszélgetésük a hidegség ilyen fokát is elérheti. Hogy lehetséges, hogy két ember, akik olyan közel voltak egymáshoz, úgy viselkedik, mint két idegen?

~Ha azt akarod, hogy szeressenek, először merj szeretni. Nem félni, nem rettegni, hogy vajon most mi lesz, hanem egyszerűen nyitni. Nyitni mindig, kérdés nélkül, adni, bátran. Idővel rájössz. Rájössz arra, hogy ki érdemli meg és ki nem. Hogy ki tud bánni vele, és ki nem. Onnantól már egyszerű lesz. Kevesebb csapda, több szív - mástól is, másoktól is.

~ Egyszer.. Mindig csak egyszer.. Mindig először, mindig utoljára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság.. a küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, vagy meghalva élni. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet.

~Azért, mert erősnek tűnik, az nem jelenti azt, hogy nem aludt el soha sírva ..

7 szabály az élethez:

1. Békélj meg a múltaddal, így nem fogja elcseszni a jelened.
2. Amit mások gondolnak rólad, az nem a te dolgod.
3. Az idő szinte mindent begyógyít, adj mindennek időt.
4. Ne hasonlítsd mások életét a sajátodhoz, és ne ítélj el senkit. Fogalmad sincs róla, hogy ők mit éltek át.
5. Ne agyalj túl sokat. Néha jobb nem tudni a megfelelő választ. Mindent a maga idejében.
6. Senki sem felelős a te boldogságodért, csakis te.
7. Mosolyogj. Nem a tiéd a világon az összes probléma.

Köszönöm, hogy már egy éve velem tartotok, köszönöm az 5M+ megtekintést, a sok véleményt, amit privát üzenetben, illetve itt kaptam. Köszönöm, hogy vagytok nekem, sokat jelent :)

Everyday

~Csak álltam a tükör előtt, és azon gondolkodtam: vajon miért is szeretne belém?

~Kellesz. Egyre jobban kellesz. De mint mindig, most is csak megjelensz, megmutatod, hogy milyen jó - sőt álomba illő veled lenni. Majd eltűnsz. (...) Belecsöppensz fél órára az életembe, majd napokig felszívódsz. És ott hagysz újra, mint egy elfeledett plüssmackót a cseperedő kisgyermek. Ott hagysz az egyre jobban lángoló érzelmeimmel, vágyaimmal.

~Egy mondás szerint, onnan tudhatod, hogy fontos dolog történt az életedben, hogy utána már nem tudsz úgy élni, mint azelőtt. Kaptál valakit, vagy éppen elveszítetted, nagyon megbántottak, vagy te tetted, aztán pár pillanatra kívülről láthatod az életed. Érzed, valami végérvényesen megváltozott. Aztán belekortyolsz a kávédba, visszarepülsz a földi reggeledbe. Érzed a szemetelő esőt, de ma valahogy még ennek is örülsz. Mert változol.


~Mindketten boldogok voltunk, mert együtt voltunk. A különbség közöttünk csak annyi, hogy Te mindig csak a boldogságra vágytál - én pedig csak rád. Neked csak addig voltam jó, arra a pár röpke órára, míg boldog voltál mellettem, de nekem Te akkor is kellettél, mikor már csak könnyeket okoztál.

~Amint rájövünk, hogy a párunk nem szeret minket, nagyon bátornak kell lennünk, és véget kell vetnünk a kapcsolatnak, még mielőtt ő szánná rá magát erre a lépésre. Persze rossz érzés lesz, hogy elveszítjük, viszont így megőrizhetjük a méltóságunkat, és egy nap majd ráébredünk, mennyire helyes döntést hoztunk akkor.

~Sötétség nélkül semmi jelentősége nem lenne a világosságnak.

~Figyeld meg: abban a percben, hogy nem címkézel, hogy az Életre hagysz mindent, nem lesz gond. Akkor bizony ott lesz előtted majd az a valaki, akiről nem is gondolnád, hogy az életed része lesz. Nem kell rögtön életed végéig tartó szerelmet akarni. Lehet, hogy nem vinne előre, sőt. Akarj boldog pillanatokat, és annyit, amennyit az Élet neked szán. Ő tudja a legjobban, hogy mennyire van szükséged és miért. Nem fog többet adni, csak annyit, amennyit elfogadsz - persze ha megtanulsz hálát adni.

~Pótolsz... folyamatosan pótolsz. Valamit és valakit. A hiányt és Őt. Az Ő hiányát. Pótolod vásárlással, utazással, kozmetikussal, apró élvezetekkel, olvasással... Csak éppen vele nem. Ám ne feledd: ma még megteheted. Amíg fiatal vagy, mindezt megteheted. De elérkezik az idő, amikor nem utazol, nem vásárolsz, nem mész kozmetikushoz, nincsenek apró élvezetek. És Ő sem lesz. Amikor a legnagyobb szükséged lesz rá. Már csak a hiány marad.
Pótolhatatlanul.

~Ha azt akarod, hogy ne törjék össze a szíved csinálj úgy mintha nem lenne..

~Életemben először éreztem meg, mit jelent a soha szó... naponta százszor is kimondjuk ezt a szót, de nem is tudjuk, mit beszélünk, amíg nem találkozunk egy igazi "soha többé"-vel. (...) De amikor olyan valaki hal meg, akit szerettünk... akkor, elhihetik, nagyon is jól megértjük, hogy mit jelent, és ez nagyon-nagyon-nagyon fáj. Olyan, mint egy tűzijáték, amely váratlanul kialszik, és minden sötétségbe borul.

~Egy ember olyankor is egyedül lehet, amikor sokan szeretik, ha senki sincs, akinek ő a legkedvesebb.

~Ha egy szerelem véget ér, nincs, ami jobban fáj, mint a másik érdektelensége. Hogy többé nem látod a szemében azt az embert, akit ismertél, nem érzed a hangjában a tónust, amit megszerettél, az érintése üres, hogy lefagy tőle a szíved, a lelkét pedig hiába kergetheted, nem éred már utol soha.

~Néha csak elfelejtjük, hogy mennyien szeretnek minket. Hogy mennyien adnák az életüket csak azért, hogy egyetlen mosolyt lássanak az arcunkon. Nem valami hazug, magadra erőltetettet, hanem egy amolyan igazit, valódit. Hagyd, hogy megtegyék. Hagyd, hogy bejöjjenek az életedbe, és ne zárd el őket, hiszen lehet, hogy az az erő, amit keresel, bennük van - adnák is, csak te épp elzárkózol előle.

~Ragyogj minden nap, mert sohasem tudhatod, hogy mikor jön valaki, akit egyetlen mosolyoddal levehetsz a lábáról.

~Vajon még hányszor vagyunk képesek hisztérikusan akarni valamit, majd őrült nagyot csalódni, amikor kiderül, hogy valami teljesen másra vágytunk?

~Hiszek abban, hogy van egy pont, amit el kell érni ahhoz, hogy beinduljanak a csodák, és a mindennapjaid részévé váljanak. Akkor jön a "bármi megtörténhet". Hiszek abban, hogy millió pofont, elutasítást, kudarcot, "nem vagyok elég jó" érzést kell kapnod és átélned ahhoz, hogy magabiztossá válj, és elhidd, mindenre képes vagy. Ha elhiszed, megnyílnak a kapuk előtted - de csak akkor, ha az utadon jársz. Ha mersz az utadra lépni. És hogy mi az utad? Az a valami, amit évek óta hajtogatsz és képtelen vagy kiverni a fejedből. Hiszek abban, hogy belénk van programozva minden. Az, amire születtünk, és azok a tulajdonságok, amik ehhez szükségesek, így csak annyi dolgunk van, hogy nyitott szemmel járva, magunkat pásztázva felismerjük azt, hogy kik vagyunk valójában. Hinni abban, hogy semmire sem vágysz véletlenül, hogy az az érzés, amikor a szíved megdobban, amikor arra a valamire gondolsz, azért kiabál, hogy megtestesüljön az életedben is. Ott van ő már, te is érzed, de addig, amíg nem hozod le a valóságba, ott is fog maradni.

~Nem érdekel, mit mondanak a hátam mögött, mert ahogy megfordulok csend van..'

~Nincs olyan nap, hogy ne juss eszembe. Hogy ne gondoljak arra, hogy vajon most van-e olyan lány az életedben, aki olyan szerepet tölt be, amilyet én töltöttem. Hogy rá is úgy mosolyogsz-e, ahogy rám még akkor. Hogy én is eszedbejutok-e néha..

~Párhuzamosan élsz... önmagaddal. Minden nap felkelsz, elkészíted a reggelit, felöltözöl, iskolába vagy dolgozni indulsz. Bevásárolsz, mosol, főzöl, takarítasz. Minden nap ugyanazt, minden nap ugyanúgy. Unalmasan, belefásulva. És álmodozva. Mert van egy másik életed. Amit sokan észre sem vesznek talán. De a tiéd az is. Sőt, igazán az a tiéd. Álmaiddal, vágyaiddal, érzéseiddel. Időnként, titkos szobádban előveszed féltve őrzött álomkabátodat, magadra veszed, és álmodsz. Álmodod azt az életet, amit élhetnél is.

~Más, ha igazán szeretsz valakit, és más, ha azt szereted, amit elképzelsz róla.

~Feladhatunk mindent és elátkozhatjuk a világot. Elbújhatunk egy sötét, kilátástalan helyen, vagy reménykedhetünk abban a leheletnyi csodában, amit mindig újra átélünk. Mert vannak még Hamupipőkék, akik a lencsét és a kötényt kalandra cserélik. Mert élnek még bátor hercegek, akik hazaviszik Csipkerózsikájukat. Talán még szeretik egymást a szépséges királyi sarjak, akik csak arra várnak, hogy megtörjön közöttük az átok, amivel a gonosz sújtotta őket. Igen, amíg létezik varázslat, lesz "Happy End" is. Jó, talán nem egyik pillanatról a másikra, de valamikor. Addig pedig bátornak kell maradni, nem szabad feladni a reményt, és főleg tilos számolni a kalóriákat.

- Nem szeretsz már?
- Nem tudom. Azt hiszem, még mindig szeretlek. Csak éppen nem érzem.

~Ne tedd mástól függővé a boldogságod, felesleges. Legyél kerek, egész, olyan, akinek egyetlen célja van, méghozzá az, hogy boldog legyen. Saját erőből, másoktól függetlenül. Legyél az, aki nem mástól várja el, hogy behozza az életébe a teljességet, hanem magának teremti meg azt, így tökéletesen tisztában van azzal, hogy az mennyit ér. Nem eszközként használja az embereket a maga boldogságához, hanem fényt hoz az életükbe, így vissza is kapja a fényt. Beenged, de csak azt hagyja bent, aki nem töri össze az életét. Azt, aki szebbé teszi, teljesebbé, új színeket mutat neki.

~Ha megpróbál valaki lehúzni a mélybe, akkor jusson eszedbe, hogy ő már alattad van.

 A.♥

 

°love, happiness

~Nem tudom megnevezni, mit szeretek benned. A szemed, az arcod. A szád, a mosolyod, a nevetésed. Azt, ahogy beszélsz, és azt, ahogy jársz. A stílusod, az ízlésed. Szeretem az ölelésed… Mikor megijedsz, és amikor felbátorodsz. Amikor biztos vagy, és amikor bizonytalan... Imádom, mikor egoista vagy, és azt is, amikor önbizalom hiányod van, amikor keveset akarsz, vagy amikor sokat. Amikor elnyersz valamit, és amikor elengedsz valami mást. Az arckifejezésed, amikor hazudsz, és amikor tudod, hogy én hazudok. Szeretem, ahogy gondolkozol, és ahogy hülyéskedsz. A komolyságod, a gyerekességed... Azt, amikor meglepődsz, és mikor biztosan tudod mi lesz. Szeretem, hogy te, te vagy.

~A hűség nem ott kezdődik,hogy egy férfi nem fordul meg más nő után. Valahol ott kezdődik, ahol megfordul egy másik nő után, majd azt mondja, hogy az ő barátnője jobb nála.

~Nem olyan csók volt, mint először, nem az az éhes, vágyakozó, kétségbeesett csók. Nem hasonlított egyetlen csókra sem életemben. Olyan lágy volt, akár egy csók emléke, olyan óvatos, mintha csak az ujjaival simította volna végig az ajkaimat. A szám kinyílt és mozdulatlanná vált. Nagyon csendes volt, suttogás, nem kiáltás. Keze megérintette a nyakamat, a hüvelykujja az állkapcsom alatti bőrhöz simult. Nem azt mondta az érintés: több kell. Azt mondta: ezt akarom. (...) - Így csókolnálak, ha szeretnélek - mondta. 

~Szükségem van valakire, akinek szüksége van rám.

~Ahogy egyre inkább megismersz valakit, minden külső tulajdonsága apránként elhalványul. Már nem számít milyen színű a haja, milyen magas. Idővel, sokkal inkább a lelkét figyeled.

~Arra a srácra várj, aki értékelni fog. Arra, aki egy átlagos pillanatból varázslatosat csinál; arra a fajta srácra, aki kihozza belőled a legjobbat, és jobb emberré tesz. Arra a srácra várj, aki a legjobb barátod lesz; arra aki eldobna mindent, csak hogy veled legyen, nem számít milyenek a körülmények. Arra a srácra várj, aki úgy megnevettet, mint senki más. Arra a srácra várj, aki felakar vágni veled az egész világnak, úgy hogy nincs rajtad smink, de megbecsüli amikor miatta sminkeled ki magad. És ami a legfontosabb, hogy arra a srácra várj, aki a világegyeteme központjába tesz téged, mert nyilvánvalóan a tiédben is ő van.

~Az apám szerint kétféle lány van: az, akitől felnősz, és az, akihez felnősz.

~Az a legjobb benne, hogy amikor a szemébe nézel és ő visszanéz a tiédbe, minden olyan furcsának tűnik, mert erősebbnek érzed magad és gyengébbnek is ugyanakkor. Izgatott vagy és ugyanakkor rémült is. Az az igazság, hogy nem tudod, mit érzel, csak azt, amivé válni akarsz. Ez olyan, mintha elérted volna az elérhetetlent, de még nem voltál felkészülve rá.

~Egy okos ember többet tanulhat az ellenségeitől, mint egy bolond a barátaitól.

~Minden férfi életében csak egy nő létezik. A többi csupán az árnyéka.

- Honnan tudod, hogy ő nem életed szerelme? Úgy értem, lehet az évek múlásával ő lesz az.
- Nem, ez nem olyasmi, ami idővel fejlődik. Ez olyasmi, ami azonnal megtörténik. És folyik végig rajtad, mint a folyó vize vihar után. Feltölt és kiürít egyszerre. Érzed az egész testeddel... a kezedben, a szívedben, a gyomrodban, a bőrödön. Éreztél már így valaki iránt?
- Igen, azt hiszem.
- Ha gondolkoznod kell ezen, akkor még nem érezted.
- És teljesen biztos vagy benne, hogy egy nap megtalálod?
- Persze. Végül mindenki megtalálja. Csak sose tudhatod, hogy mikor vagy hol.
 
~ Egy nőt nem azért szeretsz, mert gyönyörű. Azért gyönyörű, mert szereted.

~Nem azt kívánjuk pusztán, hogy a másik meghallja, amit mondunk, azt szeretnénk, ha odafigyelne arra, hogy mi történik bennünk.

~ Ember-milliárdok élnek a Földön. Milliók, akikbe beleszerethetsz. De csak egy olyan létezik, kinek a keze tökéletesen illik a tiedhez.

~Ne az egyetlen lány akarj lenni az életében, hanem az, aki számít. Akire gondol, akit szeret, akiért a világot is legyőzné. Az akarj lenni, akiért mindent feláldozna, akit értékel. Akit véd és támogat. Aki mellett lépked, akinek a kezét fogja, és soha nem hagyja magára, csak akkor, ha azt kéri. Az a lány akarj lenni, aki hagyja menni, ha menni akar. Mert akármennyire is fáj, fel tudod fogni, hogy vannak dolgok, amiket engedni kell. És egyébként is: aminek a tiédnek kell lennie, az bizony a tiéd is lesz, jöhet bárki a képbe, porszem lesz ahhoz, hogy a dolgokon változtasson. Mert bizony, aminek meg kell történnie, az megtörténik. Amelyik csóknak el kell csattannia, az bizony el fog csattanni.

~Furcsa.. több ezer emberrel találkozunk, és egyik sem fog meg igazán. Aztán megismerünk valakit, aki megváltoztatja az életünket.

~Kell egy hang, ami bármikor megnyugtat, egy arc, ami mosolyra fakaszt egy szörnyen borzasztó nap után, egy tekintet, ami elfeledtet mindent, és emlékeztet arra, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy mellettem van, és biztosít arról, hogy itt bizony minden rendben lesz, ha fene fenét eszik, akkor is, mert olyan nincs, hogy együtt ne menne.

~Mindannyian valakinek az örök szerelme vagyunk.

~Ha szeretsz valakit, az a valaki szomorúvá tehet téged, néha még magányossá is. De olyan boldoggá is, amilyen még nem voltál.

~Beleszeretsz egyfajta tökéletességbe, abba, amiért rajongsz. Aztán egyre inkább ki akarod sajátítani, gyanakszol éjjel-nappal, attól félsz, hogy elveszíted. Ez meggyötör és féltékeny leszel. Kezded azt hinni, hogy tőle függsz, hogy nélküle meghalsz. Most már annyira gyűlölöd, amennyire szereted.

~Idővel az ember megérti, mi a különbség aközött, hogy tartasz egy kezet, vagy leláncolsz egy lelket, megtanulod, hogy a szerelem nem azt jelenti, hogy lefekszel valakivel & hogyha nincs valaki melletted, nem azt jelenti, hogy egyedül vagy... Megtanulod, hogy egy csók még nem szerződés, és az ajándék nem ígéret...Elfogadod a zuhanást emelt fővel és nyitott szemmel... Megtanulod az utakat a mára és a mostra építeni, mert a holnap nem garantálja a terveidet. A holnapnak mindig van egy csomó olyan változata, ami megállíthat félúton... És idővel megtanulod, hogyha csak azért maradsz valakivel, mert gazdag jövőt ígér, előbb-utóbb visszatérsz a múltba... Idővel megtanulod, hogy a haragból kimondott szavak egy életen át bánthatják azt, akit megsérteni akartál. Megtanulod, hogy mindenki mondhatja 'sajnálom', de megbocsájtani csak a nagy lelkek tudnak. Megtanulod, hogyha megsértettél egy barátot, valószínű soha többet nem lesz úgy, mint régen… Megtanulod, hogy lehetsz boldog az új barátokkal, de eljön az idő, hogy hiányozni kezd a régi. Megtanulod, hogy semmi sem ismételhető & megtanulod, hogyha jól is érzed magad azokkal, akik körül vesznek, mindig hiányozni fognak azok, akik már nincsenek.. Idővel megtanulod, hogyha megbocsájtással próbálkozol, vagy bocsánat kéréssel, vagy kimondani, hogy szeretsz és vágyódsz, ha szükséged van, hogy barát szeretnél lenni... egy sír fölött haszontalan.

~Köszönöm, hogy odafigyelsz rám, és egy pillantásomból megmondod, ha valami nem oké. Kevés ember tudja, hogy mi zajlik bennem igazán. Te közéjük tartozol.

~Kevés férfi tudja, hogy egy ujjal végig simítani a nő arcát több, mint megmarkolni a fenekét. Hogy mélyen a szemébe nézve jobban megismerhető, mint a dekoltázsát bámulva. Hogy ha beszélget vele többet megtudhat róla, mint utána leselkedve. Hogy érdeklődéssel meghallgatni és megérteni felemelőbb, mint kocsival, pénzzel felvágni előtte. Hogy a hűség ott kezdődik, hogy nem forgolódik más nők után. Hogy jobban megbecsüli azt a férfit, aki a házimunkában segít, mint azt, aki étterembe viszi. Hogy egy jó szóval beljebb kerülhet a szívébe, mint ezer hazug ígérettel..

-Te mit keresel egy kapcsolatban?
-Hát.. Nem is tudom. Amikor kimondja a nevem, az gyönyörűbb minden szónál. Úgy érzem,hogy mellette biztonságban vagyok. Én befújom magam parfümmel, és ő is a sajátjával..elválunk, de mégis érezzük egymást. Vagy megnevettet, ha fáradt vagyok. Az nálam nagy dolog. Vagy mondok neki valamit, amit eddig féltem elmondani, nehogy megutáljon érte. Elmondom, és azt veszem észre, hogy ettől még jobban szeret. Azt mondom neki, hogy tetszik a pulcsija, ezért képes akár minden nap felvenni.. a kedvemért.

~Van, aki mellett nem tudsz elmenni. Képtelenség. Meglátod, és egyszerűen érzed, hogy köze van hozzád. Nem tudod a hogyant, csak érzed: azt, hogy a tiéd, hogy hozzád tartozik, bele az életedbe. Nem kell keresni a pillanatokat, jönnek azok maguktól. Beszáguldanak az életünkbe és szebbé teszik azt.

somebody else is not needed.♥

~Volt, hogy megláttad, és megállt a szíved. Tényleg. Meg kellett kapaszkodnod, hogy ne ess össze. Mert van ilyen, még mindig. Amikor azt hinnéd, már senki sem tud megérinteni, hirtelen betoppan valaki, aki felforgat minden addig kiagyalt elméletet, és bebizonyítja, hogy a fele sem igaz, hiszen csak az van, amit a pillanat hoz, az meg hozhat bármit. De a pillanat mulandó. Egyszer még ott van, aztán meg eltűnik hirtelen. Már nem is tudod, hogy milyen volt az a mosoly, az az ölelés, egyszerűen csak azt tudod, hogy volt. Lehet, hogy soha többet nem lesz olyan, vagy már vissza sem jön, de volt - és ezt kell megbecsülni. Azt, hogy amikor kellett, ott voltál a pillanatban, és megtapasztaltad azt, amire más egy életen át vágyik. Érezted, és elfogadtad. Szeretted a pillanatot, és nem bántad, hogy el kell mennie.

~Néha csak azért érezzük magunkat jobban, mert erre számítunk.

~Olykor-olykor kortól függetlenül mindenki követ el olyat, amit később megbán. De ez az élet, ennek így kell lennie, mert gondoljunk csak bele ha sosem hibáznánk az életben, akkor miből tanulnánk később? Miből eredne a boldogságunk? És a legfontosabb mitől lennénk emberek?!

~Nagyon igyekszem, én próbálok nem gondolni rád, de nem megy. Nem megy, bárhogy is küzdök ellene. Néha nem tudom felidézni az arcodat, olyankor kétségbe esem. Aztán hirtelen megjelensz a gondolataimban. Belesajdul a szívem, és azt akarom, hogy mellettem legyél. Nem tehetek róla.

~Vannak pillanatok az életben, amikor egész egyszerűen el kell veszítenünk a fejünket. Ezekre a pillanatokra fogunk valószínűleg örökké emlékezni.

~Nem tudom mit fogok tenni, ha rájövök, hogy valaki másba szerelmes. Fájni fog, persze. De hogy tudod elfogadni azt, hogy akit egyszer szerettél, és egyszer a tied volt, az már valaki másé? Nehéz kezelni ezt a helyzetet, főleg ha még mindig vannak iránta érzéseid, és vannak közös emlékeitek. Nehéz elfogadni, hogy minden ami egyszer a tied volt, többé már nem a tiéd. De legalább örülhetnél kettőjük boldogságának, mert egy nap, te is szerelmes leszel valaki másba, jobban mint az exedbe.

~Az élet rövid, függetlenül attól, hogy hány napot kap az ember. Az emberek pedig nagyon értékesek, mindenki, kivétel nélkül, nem számít, hányan olyan szerencsések, hogy az életünk részei lehetnek. A szerelem pedig... a szerelem az, amiért érdemes meghalni. És élni is.

~Ha bántani akarod, a lelkét kell összetörni. A személyiségét. Mutatok neked olyat, ami minden késnél élesebb. A helyesen megválasztott szavak mélyebb sebet okoznak. Úgy, hogy nem is tud róla. De belehal a lelke.

~Annyira könnyű nemet mondani, és annyira egyszerű ott maradni, ahol tartunk, nem változtatva az életünkön. Viszont millió példa van arra, mennyi minden jó alakulhat ki, ha mégse adjuk fel. Ha élünk az adott pillanattal. Ha jön a lehetőség, akkor álljunk elébe.

~Néha el kell játszani a szerepet, még akkor is, ha éppen senki sem látja. Ezzel úgy teszünk, mintha magunk is elhinnénk azt, amit mondunk. Mint amikor a világon csak két ember tud egy titkot, de még egymás előtt is titkolóznak.

~Teljes az, aki ember, akinek érzései vannak. Aki mer hibázni, és nem sírni felette, hogy Úristen, most mi lesz. Mi lenne, megy tovább, és harcol, addig, amíg el nem éri a célját. (...) Tudja, hogy mit akar az élettől, és hogy mennyit várhat el magától. Nem a festék, vagy a ruha teszi vonzóvá, hanem a fellépése: ragyog, tündököl, képtelenség elmenni mellette. Tisztában van azzal, hogy butaság a tökéletest keresni, mert olyan nincs. Olyan viszont van, amikor találsz valakit, aki elfogad úgy, ahogy vagy. Hiszen legbelül valójában mindannyian arra vágyunk, hogy azért szeressenek, amilyenek vagyunk. Érezni, hogy "elég az, ami vagyok".

~Az egyetlen életed szemétdobján ülve elmélkedsz a múltadról, értékek után kutatva, kapirgálva. Ne csodáld, hogy kétségbe estél, hiszen alig találtál valamit! Barátocskám, nem a meghalás tényétől remegsz, inkább a leélt életedtől. Mindenkinek meg akartál felelni, meg is feleltél, éppen csak önmagadnak nem sikerült.

~A szívem ott van, ahol te vagy (...). Hát nem érzed, mit jelentesz nekem? Amióta megismertelek, megfordult velem a világ. Már semmi sem olyan, mint régen. Értelmét veszítette minden, ami régebben lázba hozott. Nem akarom már mindenáron megváltoztatni a világot. Veled akarok lenni. Téged szomjazlak. A csókodra, az érintésedre, a szerelmedre vágyom.

~Sosem fogom elfelejteni, milyen volt aznap az illatod. Mintha az anyukád kimosta volna a szennyesed, és te azt akartad volna, hogy akarjalak. Hogy addig lélegezzem be az illatod, amíg meg nem bolondulok tőle, addig, hogy le kelljen ülnöm. És azt sem fogom elfelejteni, hogy hogyan néztél rám, mintha el tudnád rendezni azt az óriási zűrzavart a fejemben. Soha de soha nem fogom elfelejteni, hogy milyen lágy és váratlan volt a hangod, szinte megvilágított, ahogy a szemeid is, miközben azt mondtad, én más vagyok. És ez pontosan az a pillanat volt, amikor végre megengedtem magamnak, hogy érezzek.

~Ahányszor csak lehunyom a szemem, az ő arcát látom magam előtt. Így aztán elég gyakran becsukom a szemem.

~Miért nem hagyod abba és lépsz végre tovább? Nem az számít, hogy mi volt a múltban, vagy hogy mi lesz a jövőben. Az ég szerelmére, maga az út a fontos. Nincs értelme végigcsinálni ezt a sok szarságot, ha nem élvezed az utat. És tudod mit? Mikor a legkevésbé várod, jön valami remek dolog, jobb, mint amiről valaha álmodtál.

~Csak álltam. Mozdulatlanul. Könnyek sokasága gurult le az arcomon. Ő elment. Ment. Ment. Én meg csak néztem. Ő vissza se nézett. Fájt, hogy ott hagyott. Fájt, hogy így lett vége. Fáj, hogy ennyire szeretem, és közben tudom, hogy az ő szemében semmit sem érek!

~Van, hogy valakit ki kell törölnöd az életedből ahhoz, hogy boldog lehess... ez persze nem azt jelenti, hogy nem szereted őt. Csak annyit jelent, hogy magadat jobban szereted.

~Egyszer mindannyian rájövünk, hogy amíg élünk, minden lehetséges. Még a lehetetlen is, akár az is, hogy meghalunk. (...) Akkor billen meg az egész, mikor sebet ejt rajtunk az életünkre igényt tartó halál. Érkezéséig a halandóságunk csupán fantazmagória. Olyasmi, amiről beszélünk, amiről ugyan tudunk, de a halállal való szembesülés pillanatáig elhessegetjük magunktól.

~Könnyű úgy reménykedni, hogy meg sem fordul a fejedben a reménytelenség érzése. A remény azt jelenti, akkor bízunk akár a lehetetlenben, akár a csodában, amikor bizonytalan a holnapunk.

~"Mindent szeretek benne, és én nem mondom ezt könnyen. Egész életemben csak színleltem a szerelmet. Azt hittem, csak az idióták hiszik, hogy így éreznek, de ez a nő örökre rabul ejtette a szívemet, és ha akarnék, se menekülhetnék. Elsöprő volt és megalázó, néha még fájdalmas is, de akkora szükségem van rá, mint a levegőre. Reménytelenül, visszafordíthatatlanul beleszerettem. Jobban, mint hinné.."

~A nőknek megvan az a jó tulajdonságuk, hogy vészhelyzetekben a legbátrabbak, amikor minden okuk és lehetőségük meglenne rá, hogy összeomoljanak. Ez is része a kiszámíthatatlanságuknak.

~Hiányzik valaki... És ez rossz. Mert ez nem az az érzés, amikor még magad sem tudod, ki, csak érzed, hogy lelked nem teljes, hogy a másik fél még valahol keresgél. Nem. Ez más érzés. Mert már tudod, ki hiányzik. Nem általánosságban valaki, hanem Valaki. Egy Valaki. És ez rossz. Szeretnél vele lenni, hallani hangját, látni mosolyát, érezni közelségét. (...) Ez azt jelenti, hogy van Valaki, aki fontos, aki annyira fontos, hogy mindig szeretnél vele lenni. És ez jó érzés. Hogy van, hogy létezik, hogy megtaláltad. Hogy van, ki hiányozzon. És bár fájón hiányzik, de már édesen.

~Az ölelés nagyon fontos és szent dolog. Amikor ölelsz, sérthetetlen vagy. Amikor ölelsz, megnyílik a lelked, és befogadja a másikét. Nem lehet úgy ölelni, hogy közben bezárod a kapukat, a kulcsokat meg jó szorosan a markodban tartod. Ez nem így működik.