Sziasztok.:)
Mint mindig, nyáron most is szünetel a blog.
Azonban a leállás előtt szeretnék egy kis segítséget kérni tőletek. Kérlek nyomjatok egy lájk gombot a következő képre, hogy jól érezhessék magukat ezek a lányok!
A lájkolók közül kisorsolunk 2 embert, aki segíthet a blogot csinálni. Aki a sorsoláson részt szeretne venni, írjon nekem egy üzenetet, hogy kész.
Link:
https://www.facebook.com/EastFestMezotur/photos/a.675095309240019.1073741831.267527516663469/675638362519047/?type=1&source=48&refid=17
Köszönöm a 20k+ követőt, a rengetek olvasót:)

Reality

 
~Majd egyszer megtanulod, hogy ne ússz át óceánt olyanért, aki pocsolyába se lépne érted.

~Életünk során előfordul, hogy nemet kell mondanunk magunknak, hiába is vágyunk valamire az életünknél is jobban.

~Azt hittem, beleőrülök a hiányodba..'

~Olyan könnyű azt gondolni, hogy azoknak az embereknek, akik fontosak nekünk, valahogy felfüggesztődik az életük, ha nem vagyunk a közelükben. Hogy valójában csak akkor kelnek életre, amikor velünk vannak, és igazából nem léteznek nélkülünk.

~ Az a személy, aki megmagyarázhatatlan boldogságot ad, adni fog majd megmagyarázhatatlan szomorúságot is.

~ Nem írsz, megértem. Nem hívsz, megértem. Nem keresel, megértem. De ha mással látsz, remélem majd megérted.

~A fájdalom megköveteli, hogy érezzek. — John Green

~ Ha az utadat választod, fájni fog. Fájni, mert néha egyedül kell menned, és bizony törni fog a cipő. Néha hozzád vágnak valamit, vagy csak te rogysz le a földre teljes kimerültségben. De tudod, ahhoz, hogy ragyoghass, bizony néha össze kell törnöd. Onnantól, hogy ismered az utat, ragyogás váltja fel a félelmet, hiszen tudni fogod: elég erős vagy mindenhez.

~ Ennyi volt. Elmentem, és ha nem hiszed el, csak számold a napokat, amikor már nem vagyok itt. Amikor nem csöng a telefon, mindig én leszek az, aki nem hív.

~  Nem hiszek az önfeláldozásban, ahogy abban sem, hogy egy nőnek mindenét oda kéne dobnia egy férfi miatt. A férfiak csak egyet tesznek az önfeláldozó nőkkel: megalázzák őket és igazán sosem veszik komolyan.

~Az érzések nem tények, érzéseink is megváltoznak, gondolkodásunkon változtatni tudunk.

~Hittem kettőnkben, de úgy látom, hogy kár volt...
De még mindig hallom, hogy te és én, szép pár volt..'

~ tudod, az is lehet, hogy az ember akkor a legmagányosabb, amikor sok ember van körülötte, ha nincs ott az az egy, aki benne volt minden csöndben.

~ a drogokról kérdeztek, hát elkezdtem mesélni a mosolyáról..

~Nem mindegy, hogy az vagy, akit pótolnak, vagy az, akivel pótolnak...

~Néha túl sokat várunk el másoktól, pusztán azért, mert mi megtennénk annyit értük..

~ Tudom, hogy most már nem szeretsz, írod is, hogy nagyon-nagyon végtelenül szerettél - így mondod, múlt időben. Én nagyon szeretlek most is, minden ingadozásod és mindenek ellenére. Félre sem vonulok, nem is lépek elő, vagyok és leszek, ahol, ahogyan hagysz.

Simon Márton - Polaroidok (részletek..)

Simon Márton új verseskötete a nagyvárosi szorongás szótára. Szélesvásznú történeteket mesél el néhány szóban vagy egy-egy mondatban, a félig kihunyt fényreklámok tömörségével. Baltával és körömollóval esik neki a nyelvnek, mintha mindig azt az egyetlen elrugaszkodási pontot keresné, ahol költészet és valóság egymásba zuhan. De miután megtalálta és megmutatta nekünk, udvariasan hátralép, és csak annyit mond: Uram, íme, a szakadék, amit rendelt.

Kedvenc részleteim, mozzanataim, ami remélem titeket is elgondolkodtat :)

 

⁴⁰³Őszinte ne legyél, olyat bárki tud.

²¹¹ Ez mind múlékony. Legalább hasonlít rám.

¹⁸¹Ami 2 mondatnál hosszabb, az hazugság.

¹⁴⁶ Semmi olyat nem keresek, ami létezik.

⁰⁷⁸ Nem viccelek. Nincs mivel.

⁵¹⁶ Elképzelni a szomorúságot.

⁴⁶⁸ Málnás depresszió.

⁴⁶⁹ Azt várják, hogy beszéljek róla;

       elkezdem a bőrt tépdesni a számról,

       de nem értik, hogy ez már az.

⁴⁹³ Valamiért így is, úgy is mindegy lesz.

⁰⁹⁰ Csak nyugodtan, úgyis rosszul fogsz dönteni.

⁴²⁰ Csak képzeld el, mi mindent csináltál már eddig a kezeiddel.

⁰⁶⁴ Az élet szép, csak te vagy szar.

⁰⁶⁵ Az élet szar, te legalább szép vagy

⁴⁴⁹ Szeretném látni magam holtan.

³³⁴ A szerelem elmúlik, de a bűntudat soha.

³³² Az idő egy szuszogva kocogó, kövér kisfiú.

⁴⁴⁷ Attól, hogy a szemem hozzászokik a sötéthez, én még nem tudok.

³⁹¹ Álmodni annyi, mint jelen lenni valahol, ami nincs.

²²⁰ Nem érek rá, lélegzem.

²⁰² A szeretleken nagyjából azt értem, hogy hiányzol akkor is, ha itt vagy.

³³⁷ Az élet legfontosabb mondatait fekve mondják.

²²⁸ - Sehol se vagy.
       - Nem vagyok sehol.

²⁵⁵ Eljutni a kellemetlen mondatokig.

²⁴⁹ A szavaim nem forgatja ki, csak engem

²⁵³ Nekem nem muszáj hazudnod.

²⁵⁴ De a többieknek igen.

¹⁷² Látod, ez lett belőled is, szavak, pedig tényleg hiányzol.

²⁶⁰ Most pedig megtanítalak szeretni, ezek voltak az utolsó szavai.

¹⁰¹ Hívjon fel, aki tudja, mire vágyom.

⁴⁸⁸ -Tulajdonképpen akkor ez a világvége?
       - Igen, ha pedig balra néznek, ott láthatják a...

²³⁷ Ha eszembejut a halálom,
       bezárkózom a vécébe és
       próbálom megjegyezni a tapéta virágmintáit.

³¹² Egy szerelem hány mondat?

¹³⁰ Felriadsz, és már nincs ott.

³⁰⁸ Én a semmit a te szádból már nem hiszem el.

¹⁷¹ Teli doboz százas piros Marlboro vigasztalt.

¹⁹⁶ Képzeld el, hogy kitekered

       egy madár nyakát,
       aztán eléd áll, és elmondja, milyen érzés.

⁴²³ Vérzik az orrod.

       Olyan dolgok járnak a fejedben, hogy a vérednek

        nincs kedve egy térben lenni velük.

²⁸⁰ Megint megmérgezett.

²⁸² Nem ír.

²³³ Nem írok.

¹⁸⁸ Mintha egy kihalóban lévő

       nyelven beszélnénk,

       egyre kevesebb szó.

¹⁸⁹ Könyörgöm fogyj el.

⁴⁰⁷ Akkor is színészkedtem, amikor tényleg fájt.

⁵²⁹ Legszebb az idő. Amikor vége van.

⁵²⁴ Hazudjunk valamit. Ennél bármi jobb.

⁰³⁴ Nagyon akarok hiányozni.

 

S t r o n g

~ (...) Aztán majd itt leszel, vagy én ott. Teljesen mindegy, csak veled. Hozzám bújsz, játszol a hajammal, én pedig simogatom a hasad. Boldog leszel, és én is. Csak fekszünk, egymás lélegzetét figyelve. Aztán megcsókolsz, a pillangók pedig táncra kelnek a gyomromban.

~ Onnan tudod, hogy megtaláltad az igazit, hogy nem tántorít el semmilyen kísértés. A kísértés mindig ott van, mindig van más lehetőség. Választhatod azt, hogy kitartasz, vagy épp tovább állsz. Épp ezért értelmetlen a féltékenység.

~ Csak azért, mert nem beszélünk róla minden egyes nap, nem jelenti azt, hogy nem fáj..

~ Merd megtenni azt, amit érzel: mondj igent vagy nemet, lépj ki vagy lépj be az ajtón, szakíts, vagy hagyd, hogy szakítsanak - ha kell, darabokra -, tök mindegy, tedd azt, amit érzel. Ha vibrál, hagyd kiteljesedni, ha elalszik, tartsd tiszteletben. Ha bánt, engedd el, ha épít, szeresd, figyelj oda rá, becsüld meg. Ha erősebbé tesz, ha a támaszod, támogasd te is őt. Szeresd, és merj szeretni, kimutatni, átölelni, mások előtt felvállalni - de leginkább merj önmagad lenni.

~Az erős emberek nem nyomnak el másokat, hanem felemelik őket.

~ Lesz valaki, aki akkor is melletted lesz, amikor mindenki más elhagy. Valaki, akiben akkor is megbízhatsz, amikor mindenki más megbízhatatlannak bizonyul. Kapsz egy biztos támaszt magad mellé, akihez szaladhatsz, ha rossz kedved van. Egyszerűen átöleled, és érzed, hogy minden a helyére kerül.

~  Végülis áttaposni valakin könnyebb, mint megérteni..

~ Megtanultam, hogy aki nem keres, annak nem hiányzol, és akinek nem hiányzol, az nem szeret. A sors dönti el, hogy ki lép be az életedbe, de te döntesz arról, hogy ki marad. Az igazság egyszer fáj, de a hazugság újra és újra.

~Ne félj elveszíteni valakit, aki nem érzi magát szerencsésnek azért, mert vagy neki.

~ Ne az kelljen, aki betoppan, majd hirtelen őrülten szeret, hanem az, aki nem tud és nem is tudott élni nélküled, hiszen utóbbi minden mosolyodtól erősebbnek érzi magát, az, aki meg őrülten szeret, valami olyanhoz ragaszkodik betegesen, amit most lát. Valamit, ami felcsillant előtte, de lehet, hogy egy év múlva már sehol sem lesz. Meglátja a csatáidat, és elsétál, hiszen mást képzelt el. Vágyj arra, aki ismer. Aki látja azt, aki vagy. Azt, aki nem törődik az álcáiddal, aki könnyedén átsiklik rajtuk, mert tudja, hogy nincs jelentőségük, és az, ami vagy valójában, mögötte van. Ne vessz el a lángokban. A lángok jönnek, fellobbannak, de van, hogy a fényük nem tart túl sokáig, vagy hirtelen kialszik. Vágyj valamire, ami tölt egy életen át. Valakire, akitől többnek érzed magad, hiszen a szerelem elmúlik, de a teljesség, amit a másik miatt érzel... az bizony örökre megmarad.

~ Varázslatos délután volt.  Csak ültünk, és nevettünk mindenen, amin csak tudtunk. Vibrált a levegő közöttünk, sütött a nap. Biztos voltam az érzéseimben. Abban, hogy csakis őt akarom megölelni, és a kezét fogni.. Tudtam, hogy nem lehet, mégis reménykedtem, hogy egyszer megtörténik, amiről mindig is álmodoztam.

~Tudod, mindig is utáltam, amikor valaki azt mondta, hogy másoknak sokkal rosszabb, mint neked. Persze, ha muszáj választani, akkor én is inkább az anyagi biztonságot választanám a vakság helyett. (...) Csak azért, mert az egyik ember problémája kevésbé nyomasztó, mint a másiké, attól még nem fáj neki kevésbé.

~Nem az számít, hogy mit viselsz. Csak az számít, merre mész, és mit csinálsz, miközben viseled.

~Hülyeség folyton a jeleket keresni. Talán nem kéne jelentést aggatni minden kis apróságra. Talán nem kell, hogy az univerzum mondja meg, mit is akarunk. Talán magunktól is tudjuk. A szívünk mélyén.

~Életemben először éreztem magam egésznek, elevennek és szabadnak. Te voltál a lelkem hiányzó darabja, a levegő a tüdőmben, a vér az ereimben. Azt hiszem, ha van reinkarnáció, mi egy pár voltunk minden előző életünkben. Csak rövid ideje találkoztunk, de úgy érzem, hogy örökké ismertelek. Szeretném, ha tudnád, hogy a halálomban is emlékezni fogok rád. Mindig szeretni foglak.

~Soha nem képzeltem volna, hogy a beszélgetésük a hidegség ilyen fokát is elérheti. Hogy lehetséges, hogy két ember, akik olyan közel voltak egymáshoz, úgy viselkedik, mint két idegen?

~Ha azt akarod, hogy szeressenek, először merj szeretni. Nem félni, nem rettegni, hogy vajon most mi lesz, hanem egyszerűen nyitni. Nyitni mindig, kérdés nélkül, adni, bátran. Idővel rájössz. Rájössz arra, hogy ki érdemli meg és ki nem. Hogy ki tud bánni vele, és ki nem. Onnantól már egyszerű lesz. Kevesebb csapda, több szív - mástól is, másoktól is.

~ Egyszer.. Mindig csak egyszer.. Mindig először, mindig utoljára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság.. a küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, vagy meghalva élni. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet.

~Azért, mert erősnek tűnik, az nem jelenti azt, hogy nem aludt el soha sírva ..

7 szabály az élethez:

1. Békélj meg a múltaddal, így nem fogja elcseszni a jelened.
2. Amit mások gondolnak rólad, az nem a te dolgod.
3. Az idő szinte mindent begyógyít, adj mindennek időt.
4. Ne hasonlítsd mások életét a sajátodhoz, és ne ítélj el senkit. Fogalmad sincs róla, hogy ők mit éltek át.
5. Ne agyalj túl sokat. Néha jobb nem tudni a megfelelő választ. Mindent a maga idejében.
6. Senki sem felelős a te boldogságodért, csakis te.
7. Mosolyogj. Nem a tiéd a világon az összes probléma.

Köszönöm, hogy már egy éve velem tartotok, köszönöm az 5M+ megtekintést, a sok véleményt, amit privát üzenetben, illetve itt kaptam. Köszönöm, hogy vagytok nekem, sokat jelent :)

Everyday

~Csak álltam a tükör előtt, és azon gondolkodtam: vajon miért is szeretne belém?

~Kellesz. Egyre jobban kellesz. De mint mindig, most is csak megjelensz, megmutatod, hogy milyen jó - sőt álomba illő veled lenni. Majd eltűnsz. (...) Belecsöppensz fél órára az életembe, majd napokig felszívódsz. És ott hagysz újra, mint egy elfeledett plüssmackót a cseperedő kisgyermek. Ott hagysz az egyre jobban lángoló érzelmeimmel, vágyaimmal.

~Egy mondás szerint, onnan tudhatod, hogy fontos dolog történt az életedben, hogy utána már nem tudsz úgy élni, mint azelőtt. Kaptál valakit, vagy éppen elveszítetted, nagyon megbántottak, vagy te tetted, aztán pár pillanatra kívülről láthatod az életed. Érzed, valami végérvényesen megváltozott. Aztán belekortyolsz a kávédba, visszarepülsz a földi reggeledbe. Érzed a szemetelő esőt, de ma valahogy még ennek is örülsz. Mert változol.


~Mindketten boldogok voltunk, mert együtt voltunk. A különbség közöttünk csak annyi, hogy Te mindig csak a boldogságra vágytál - én pedig csak rád. Neked csak addig voltam jó, arra a pár röpke órára, míg boldog voltál mellettem, de nekem Te akkor is kellettél, mikor már csak könnyeket okoztál.

~Amint rájövünk, hogy a párunk nem szeret minket, nagyon bátornak kell lennünk, és véget kell vetnünk a kapcsolatnak, még mielőtt ő szánná rá magát erre a lépésre. Persze rossz érzés lesz, hogy elveszítjük, viszont így megőrizhetjük a méltóságunkat, és egy nap majd ráébredünk, mennyire helyes döntést hoztunk akkor.

~Sötétség nélkül semmi jelentősége nem lenne a világosságnak.

~Figyeld meg: abban a percben, hogy nem címkézel, hogy az Életre hagysz mindent, nem lesz gond. Akkor bizony ott lesz előtted majd az a valaki, akiről nem is gondolnád, hogy az életed része lesz. Nem kell rögtön életed végéig tartó szerelmet akarni. Lehet, hogy nem vinne előre, sőt. Akarj boldog pillanatokat, és annyit, amennyit az Élet neked szán. Ő tudja a legjobban, hogy mennyire van szükséged és miért. Nem fog többet adni, csak annyit, amennyit elfogadsz - persze ha megtanulsz hálát adni.

~Pótolsz... folyamatosan pótolsz. Valamit és valakit. A hiányt és Őt. Az Ő hiányát. Pótolod vásárlással, utazással, kozmetikussal, apró élvezetekkel, olvasással... Csak éppen vele nem. Ám ne feledd: ma még megteheted. Amíg fiatal vagy, mindezt megteheted. De elérkezik az idő, amikor nem utazol, nem vásárolsz, nem mész kozmetikushoz, nincsenek apró élvezetek. És Ő sem lesz. Amikor a legnagyobb szükséged lesz rá. Már csak a hiány marad.
Pótolhatatlanul.

~Ha azt akarod, hogy ne törjék össze a szíved csinálj úgy mintha nem lenne..

~Életemben először éreztem meg, mit jelent a soha szó... naponta százszor is kimondjuk ezt a szót, de nem is tudjuk, mit beszélünk, amíg nem találkozunk egy igazi "soha többé"-vel. (...) De amikor olyan valaki hal meg, akit szerettünk... akkor, elhihetik, nagyon is jól megértjük, hogy mit jelent, és ez nagyon-nagyon-nagyon fáj. Olyan, mint egy tűzijáték, amely váratlanul kialszik, és minden sötétségbe borul.

~Egy ember olyankor is egyedül lehet, amikor sokan szeretik, ha senki sincs, akinek ő a legkedvesebb.

~Ha egy szerelem véget ér, nincs, ami jobban fáj, mint a másik érdektelensége. Hogy többé nem látod a szemében azt az embert, akit ismertél, nem érzed a hangjában a tónust, amit megszerettél, az érintése üres, hogy lefagy tőle a szíved, a lelkét pedig hiába kergetheted, nem éred már utol soha.

~Néha csak elfelejtjük, hogy mennyien szeretnek minket. Hogy mennyien adnák az életüket csak azért, hogy egyetlen mosolyt lássanak az arcunkon. Nem valami hazug, magadra erőltetettet, hanem egy amolyan igazit, valódit. Hagyd, hogy megtegyék. Hagyd, hogy bejöjjenek az életedbe, és ne zárd el őket, hiszen lehet, hogy az az erő, amit keresel, bennük van - adnák is, csak te épp elzárkózol előle.

~Ragyogj minden nap, mert sohasem tudhatod, hogy mikor jön valaki, akit egyetlen mosolyoddal levehetsz a lábáról.

~Vajon még hányszor vagyunk képesek hisztérikusan akarni valamit, majd őrült nagyot csalódni, amikor kiderül, hogy valami teljesen másra vágytunk?

~Hiszek abban, hogy van egy pont, amit el kell érni ahhoz, hogy beinduljanak a csodák, és a mindennapjaid részévé váljanak. Akkor jön a "bármi megtörténhet". Hiszek abban, hogy millió pofont, elutasítást, kudarcot, "nem vagyok elég jó" érzést kell kapnod és átélned ahhoz, hogy magabiztossá válj, és elhidd, mindenre képes vagy. Ha elhiszed, megnyílnak a kapuk előtted - de csak akkor, ha az utadon jársz. Ha mersz az utadra lépni. És hogy mi az utad? Az a valami, amit évek óta hajtogatsz és képtelen vagy kiverni a fejedből. Hiszek abban, hogy belénk van programozva minden. Az, amire születtünk, és azok a tulajdonságok, amik ehhez szükségesek, így csak annyi dolgunk van, hogy nyitott szemmel járva, magunkat pásztázva felismerjük azt, hogy kik vagyunk valójában. Hinni abban, hogy semmire sem vágysz véletlenül, hogy az az érzés, amikor a szíved megdobban, amikor arra a valamire gondolsz, azért kiabál, hogy megtestesüljön az életedben is. Ott van ő már, te is érzed, de addig, amíg nem hozod le a valóságba, ott is fog maradni.

~Nem érdekel, mit mondanak a hátam mögött, mert ahogy megfordulok csend van..'

~Nincs olyan nap, hogy ne juss eszembe. Hogy ne gondoljak arra, hogy vajon most van-e olyan lány az életedben, aki olyan szerepet tölt be, amilyet én töltöttem. Hogy rá is úgy mosolyogsz-e, ahogy rám még akkor. Hogy én is eszedbejutok-e néha..

~Párhuzamosan élsz... önmagaddal. Minden nap felkelsz, elkészíted a reggelit, felöltözöl, iskolába vagy dolgozni indulsz. Bevásárolsz, mosol, főzöl, takarítasz. Minden nap ugyanazt, minden nap ugyanúgy. Unalmasan, belefásulva. És álmodozva. Mert van egy másik életed. Amit sokan észre sem vesznek talán. De a tiéd az is. Sőt, igazán az a tiéd. Álmaiddal, vágyaiddal, érzéseiddel. Időnként, titkos szobádban előveszed féltve őrzött álomkabátodat, magadra veszed, és álmodsz. Álmodod azt az életet, amit élhetnél is.

~Más, ha igazán szeretsz valakit, és más, ha azt szereted, amit elképzelsz róla.

~Feladhatunk mindent és elátkozhatjuk a világot. Elbújhatunk egy sötét, kilátástalan helyen, vagy reménykedhetünk abban a leheletnyi csodában, amit mindig újra átélünk. Mert vannak még Hamupipőkék, akik a lencsét és a kötényt kalandra cserélik. Mert élnek még bátor hercegek, akik hazaviszik Csipkerózsikájukat. Talán még szeretik egymást a szépséges királyi sarjak, akik csak arra várnak, hogy megtörjön közöttük az átok, amivel a gonosz sújtotta őket. Igen, amíg létezik varázslat, lesz "Happy End" is. Jó, talán nem egyik pillanatról a másikra, de valamikor. Addig pedig bátornak kell maradni, nem szabad feladni a reményt, és főleg tilos számolni a kalóriákat.

- Nem szeretsz már?
- Nem tudom. Azt hiszem, még mindig szeretlek. Csak éppen nem érzem.

~Ne tedd mástól függővé a boldogságod, felesleges. Legyél kerek, egész, olyan, akinek egyetlen célja van, méghozzá az, hogy boldog legyen. Saját erőből, másoktól függetlenül. Legyél az, aki nem mástól várja el, hogy behozza az életébe a teljességet, hanem magának teremti meg azt, így tökéletesen tisztában van azzal, hogy az mennyit ér. Nem eszközként használja az embereket a maga boldogságához, hanem fényt hoz az életükbe, így vissza is kapja a fényt. Beenged, de csak azt hagyja bent, aki nem töri össze az életét. Azt, aki szebbé teszi, teljesebbé, új színeket mutat neki.

~Ha megpróbál valaki lehúzni a mélybe, akkor jusson eszedbe, hogy ő már alattad van.

 A.♥