°love, happiness

~Nem tudom megnevezni, mit szeretek benned. A szemed, az arcod. A szád, a mosolyod, a nevetésed. Azt, ahogy beszélsz, és azt, ahogy jársz. A stílusod, az ízlésed. Szeretem az ölelésed… Mikor megijedsz, és amikor felbátorodsz. Amikor biztos vagy, és amikor bizonytalan... Imádom, mikor egoista vagy, és azt is, amikor önbizalom hiányod van, amikor keveset akarsz, vagy amikor sokat. Amikor elnyersz valamit, és amikor elengedsz valami mást. Az arckifejezésed, amikor hazudsz, és amikor tudod, hogy én hazudok. Szeretem, ahogy gondolkozol, és ahogy hülyéskedsz. A komolyságod, a gyerekességed... Azt, amikor meglepődsz, és mikor biztosan tudod mi lesz. Szeretem, hogy te, te vagy.

~A hűség nem ott kezdődik,hogy egy férfi nem fordul meg más nő után. Valahol ott kezdődik, ahol megfordul egy másik nő után, majd azt mondja, hogy az ő barátnője jobb nála.

~Nem olyan csók volt, mint először, nem az az éhes, vágyakozó, kétségbeesett csók. Nem hasonlított egyetlen csókra sem életemben. Olyan lágy volt, akár egy csók emléke, olyan óvatos, mintha csak az ujjaival simította volna végig az ajkaimat. A szám kinyílt és mozdulatlanná vált. Nagyon csendes volt, suttogás, nem kiáltás. Keze megérintette a nyakamat, a hüvelykujja az állkapcsom alatti bőrhöz simult. Nem azt mondta az érintés: több kell. Azt mondta: ezt akarom. (...) - Így csókolnálak, ha szeretnélek - mondta. 

~Szükségem van valakire, akinek szüksége van rám.

~Ahogy egyre inkább megismersz valakit, minden külső tulajdonsága apránként elhalványul. Már nem számít milyen színű a haja, milyen magas. Idővel, sokkal inkább a lelkét figyeled.

~Arra a srácra várj, aki értékelni fog. Arra, aki egy átlagos pillanatból varázslatosat csinál; arra a fajta srácra, aki kihozza belőled a legjobbat, és jobb emberré tesz. Arra a srácra várj, aki a legjobb barátod lesz; arra aki eldobna mindent, csak hogy veled legyen, nem számít milyenek a körülmények. Arra a srácra várj, aki úgy megnevettet, mint senki más. Arra a srácra várj, aki felakar vágni veled az egész világnak, úgy hogy nincs rajtad smink, de megbecsüli amikor miatta sminkeled ki magad. És ami a legfontosabb, hogy arra a srácra várj, aki a világegyeteme központjába tesz téged, mert nyilvánvalóan a tiédben is ő van.

~Az apám szerint kétféle lány van: az, akitől felnősz, és az, akihez felnősz.

~Az a legjobb benne, hogy amikor a szemébe nézel és ő visszanéz a tiédbe, minden olyan furcsának tűnik, mert erősebbnek érzed magad és gyengébbnek is ugyanakkor. Izgatott vagy és ugyanakkor rémült is. Az az igazság, hogy nem tudod, mit érzel, csak azt, amivé válni akarsz. Ez olyan, mintha elérted volna az elérhetetlent, de még nem voltál felkészülve rá.

~Egy okos ember többet tanulhat az ellenségeitől, mint egy bolond a barátaitól.

~Minden férfi életében csak egy nő létezik. A többi csupán az árnyéka.

- Honnan tudod, hogy ő nem életed szerelme? Úgy értem, lehet az évek múlásával ő lesz az.
- Nem, ez nem olyasmi, ami idővel fejlődik. Ez olyasmi, ami azonnal megtörténik. És folyik végig rajtad, mint a folyó vize vihar után. Feltölt és kiürít egyszerre. Érzed az egész testeddel... a kezedben, a szívedben, a gyomrodban, a bőrödön. Éreztél már így valaki iránt?
- Igen, azt hiszem.
- Ha gondolkoznod kell ezen, akkor még nem érezted.
- És teljesen biztos vagy benne, hogy egy nap megtalálod?
- Persze. Végül mindenki megtalálja. Csak sose tudhatod, hogy mikor vagy hol.
 
~ Egy nőt nem azért szeretsz, mert gyönyörű. Azért gyönyörű, mert szereted.

~Nem azt kívánjuk pusztán, hogy a másik meghallja, amit mondunk, azt szeretnénk, ha odafigyelne arra, hogy mi történik bennünk.

~ Ember-milliárdok élnek a Földön. Milliók, akikbe beleszerethetsz. De csak egy olyan létezik, kinek a keze tökéletesen illik a tiedhez.

~Ne az egyetlen lány akarj lenni az életében, hanem az, aki számít. Akire gondol, akit szeret, akiért a világot is legyőzné. Az akarj lenni, akiért mindent feláldozna, akit értékel. Akit véd és támogat. Aki mellett lépked, akinek a kezét fogja, és soha nem hagyja magára, csak akkor, ha azt kéri. Az a lány akarj lenni, aki hagyja menni, ha menni akar. Mert akármennyire is fáj, fel tudod fogni, hogy vannak dolgok, amiket engedni kell. És egyébként is: aminek a tiédnek kell lennie, az bizony a tiéd is lesz, jöhet bárki a képbe, porszem lesz ahhoz, hogy a dolgokon változtasson. Mert bizony, aminek meg kell történnie, az megtörténik. Amelyik csóknak el kell csattannia, az bizony el fog csattanni.

~Furcsa.. több ezer emberrel találkozunk, és egyik sem fog meg igazán. Aztán megismerünk valakit, aki megváltoztatja az életünket.

~Kell egy hang, ami bármikor megnyugtat, egy arc, ami mosolyra fakaszt egy szörnyen borzasztó nap után, egy tekintet, ami elfeledtet mindent, és emlékeztet arra, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy mellettem van, és biztosít arról, hogy itt bizony minden rendben lesz, ha fene fenét eszik, akkor is, mert olyan nincs, hogy együtt ne menne.

~Mindannyian valakinek az örök szerelme vagyunk.

~Ha szeretsz valakit, az a valaki szomorúvá tehet téged, néha még magányossá is. De olyan boldoggá is, amilyen még nem voltál.

~Beleszeretsz egyfajta tökéletességbe, abba, amiért rajongsz. Aztán egyre inkább ki akarod sajátítani, gyanakszol éjjel-nappal, attól félsz, hogy elveszíted. Ez meggyötör és féltékeny leszel. Kezded azt hinni, hogy tőle függsz, hogy nélküle meghalsz. Most már annyira gyűlölöd, amennyire szereted.

~Idővel az ember megérti, mi a különbség aközött, hogy tartasz egy kezet, vagy leláncolsz egy lelket, megtanulod, hogy a szerelem nem azt jelenti, hogy lefekszel valakivel & hogyha nincs valaki melletted, nem azt jelenti, hogy egyedül vagy... Megtanulod, hogy egy csók még nem szerződés, és az ajándék nem ígéret...Elfogadod a zuhanást emelt fővel és nyitott szemmel... Megtanulod az utakat a mára és a mostra építeni, mert a holnap nem garantálja a terveidet. A holnapnak mindig van egy csomó olyan változata, ami megállíthat félúton... És idővel megtanulod, hogyha csak azért maradsz valakivel, mert gazdag jövőt ígér, előbb-utóbb visszatérsz a múltba... Idővel megtanulod, hogy a haragból kimondott szavak egy életen át bánthatják azt, akit megsérteni akartál. Megtanulod, hogy mindenki mondhatja 'sajnálom', de megbocsájtani csak a nagy lelkek tudnak. Megtanulod, hogyha megsértettél egy barátot, valószínű soha többet nem lesz úgy, mint régen… Megtanulod, hogy lehetsz boldog az új barátokkal, de eljön az idő, hogy hiányozni kezd a régi. Megtanulod, hogy semmi sem ismételhető & megtanulod, hogyha jól is érzed magad azokkal, akik körül vesznek, mindig hiányozni fognak azok, akik már nincsenek.. Idővel megtanulod, hogyha megbocsájtással próbálkozol, vagy bocsánat kéréssel, vagy kimondani, hogy szeretsz és vágyódsz, ha szükséged van, hogy barát szeretnél lenni... egy sír fölött haszontalan.

~Köszönöm, hogy odafigyelsz rám, és egy pillantásomból megmondod, ha valami nem oké. Kevés ember tudja, hogy mi zajlik bennem igazán. Te közéjük tartozol.

~Kevés férfi tudja, hogy egy ujjal végig simítani a nő arcát több, mint megmarkolni a fenekét. Hogy mélyen a szemébe nézve jobban megismerhető, mint a dekoltázsát bámulva. Hogy ha beszélget vele többet megtudhat róla, mint utána leselkedve. Hogy érdeklődéssel meghallgatni és megérteni felemelőbb, mint kocsival, pénzzel felvágni előtte. Hogy a hűség ott kezdődik, hogy nem forgolódik más nők után. Hogy jobban megbecsüli azt a férfit, aki a házimunkában segít, mint azt, aki étterembe viszi. Hogy egy jó szóval beljebb kerülhet a szívébe, mint ezer hazug ígérettel..

-Te mit keresel egy kapcsolatban?
-Hát.. Nem is tudom. Amikor kimondja a nevem, az gyönyörűbb minden szónál. Úgy érzem,hogy mellette biztonságban vagyok. Én befújom magam parfümmel, és ő is a sajátjával..elválunk, de mégis érezzük egymást. Vagy megnevettet, ha fáradt vagyok. Az nálam nagy dolog. Vagy mondok neki valamit, amit eddig féltem elmondani, nehogy megutáljon érte. Elmondom, és azt veszem észre, hogy ettől még jobban szeret. Azt mondom neki, hogy tetszik a pulcsija, ezért képes akár minden nap felvenni.. a kedvemért.

~Van, aki mellett nem tudsz elmenni. Képtelenség. Meglátod, és egyszerűen érzed, hogy köze van hozzád. Nem tudod a hogyant, csak érzed: azt, hogy a tiéd, hogy hozzád tartozik, bele az életedbe. Nem kell keresni a pillanatokat, jönnek azok maguktól. Beszáguldanak az életünkbe és szebbé teszik azt.

somebody else is not needed.♥

~Volt, hogy megláttad, és megállt a szíved. Tényleg. Meg kellett kapaszkodnod, hogy ne ess össze. Mert van ilyen, még mindig. Amikor azt hinnéd, már senki sem tud megérinteni, hirtelen betoppan valaki, aki felforgat minden addig kiagyalt elméletet, és bebizonyítja, hogy a fele sem igaz, hiszen csak az van, amit a pillanat hoz, az meg hozhat bármit. De a pillanat mulandó. Egyszer még ott van, aztán meg eltűnik hirtelen. Már nem is tudod, hogy milyen volt az a mosoly, az az ölelés, egyszerűen csak azt tudod, hogy volt. Lehet, hogy soha többet nem lesz olyan, vagy már vissza sem jön, de volt - és ezt kell megbecsülni. Azt, hogy amikor kellett, ott voltál a pillanatban, és megtapasztaltad azt, amire más egy életen át vágyik. Érezted, és elfogadtad. Szeretted a pillanatot, és nem bántad, hogy el kell mennie.

~Néha csak azért érezzük magunkat jobban, mert erre számítunk.

~Olykor-olykor kortól függetlenül mindenki követ el olyat, amit később megbán. De ez az élet, ennek így kell lennie, mert gondoljunk csak bele ha sosem hibáznánk az életben, akkor miből tanulnánk később? Miből eredne a boldogságunk? És a legfontosabb mitől lennénk emberek?!

~Nagyon igyekszem, én próbálok nem gondolni rád, de nem megy. Nem megy, bárhogy is küzdök ellene. Néha nem tudom felidézni az arcodat, olyankor kétségbe esem. Aztán hirtelen megjelensz a gondolataimban. Belesajdul a szívem, és azt akarom, hogy mellettem legyél. Nem tehetek róla.

~Vannak pillanatok az életben, amikor egész egyszerűen el kell veszítenünk a fejünket. Ezekre a pillanatokra fogunk valószínűleg örökké emlékezni.

~Nem tudom mit fogok tenni, ha rájövök, hogy valaki másba szerelmes. Fájni fog, persze. De hogy tudod elfogadni azt, hogy akit egyszer szerettél, és egyszer a tied volt, az már valaki másé? Nehéz kezelni ezt a helyzetet, főleg ha még mindig vannak iránta érzéseid, és vannak közös emlékeitek. Nehéz elfogadni, hogy minden ami egyszer a tied volt, többé már nem a tiéd. De legalább örülhetnél kettőjük boldogságának, mert egy nap, te is szerelmes leszel valaki másba, jobban mint az exedbe.

~Az élet rövid, függetlenül attól, hogy hány napot kap az ember. Az emberek pedig nagyon értékesek, mindenki, kivétel nélkül, nem számít, hányan olyan szerencsések, hogy az életünk részei lehetnek. A szerelem pedig... a szerelem az, amiért érdemes meghalni. És élni is.

~Ha bántani akarod, a lelkét kell összetörni. A személyiségét. Mutatok neked olyat, ami minden késnél élesebb. A helyesen megválasztott szavak mélyebb sebet okoznak. Úgy, hogy nem is tud róla. De belehal a lelke.

~Annyira könnyű nemet mondani, és annyira egyszerű ott maradni, ahol tartunk, nem változtatva az életünkön. Viszont millió példa van arra, mennyi minden jó alakulhat ki, ha mégse adjuk fel. Ha élünk az adott pillanattal. Ha jön a lehetőség, akkor álljunk elébe.

~Néha el kell játszani a szerepet, még akkor is, ha éppen senki sem látja. Ezzel úgy teszünk, mintha magunk is elhinnénk azt, amit mondunk. Mint amikor a világon csak két ember tud egy titkot, de még egymás előtt is titkolóznak.

~Teljes az, aki ember, akinek érzései vannak. Aki mer hibázni, és nem sírni felette, hogy Úristen, most mi lesz. Mi lenne, megy tovább, és harcol, addig, amíg el nem éri a célját. (...) Tudja, hogy mit akar az élettől, és hogy mennyit várhat el magától. Nem a festék, vagy a ruha teszi vonzóvá, hanem a fellépése: ragyog, tündököl, képtelenség elmenni mellette. Tisztában van azzal, hogy butaság a tökéletest keresni, mert olyan nincs. Olyan viszont van, amikor találsz valakit, aki elfogad úgy, ahogy vagy. Hiszen legbelül valójában mindannyian arra vágyunk, hogy azért szeressenek, amilyenek vagyunk. Érezni, hogy "elég az, ami vagyok".

~Az egyetlen életed szemétdobján ülve elmélkedsz a múltadról, értékek után kutatva, kapirgálva. Ne csodáld, hogy kétségbe estél, hiszen alig találtál valamit! Barátocskám, nem a meghalás tényétől remegsz, inkább a leélt életedtől. Mindenkinek meg akartál felelni, meg is feleltél, éppen csak önmagadnak nem sikerült.

~A szívem ott van, ahol te vagy (...). Hát nem érzed, mit jelentesz nekem? Amióta megismertelek, megfordult velem a világ. Már semmi sem olyan, mint régen. Értelmét veszítette minden, ami régebben lázba hozott. Nem akarom már mindenáron megváltoztatni a világot. Veled akarok lenni. Téged szomjazlak. A csókodra, az érintésedre, a szerelmedre vágyom.

~Sosem fogom elfelejteni, milyen volt aznap az illatod. Mintha az anyukád kimosta volna a szennyesed, és te azt akartad volna, hogy akarjalak. Hogy addig lélegezzem be az illatod, amíg meg nem bolondulok tőle, addig, hogy le kelljen ülnöm. És azt sem fogom elfelejteni, hogy hogyan néztél rám, mintha el tudnád rendezni azt az óriási zűrzavart a fejemben. Soha de soha nem fogom elfelejteni, hogy milyen lágy és váratlan volt a hangod, szinte megvilágított, ahogy a szemeid is, miközben azt mondtad, én más vagyok. És ez pontosan az a pillanat volt, amikor végre megengedtem magamnak, hogy érezzek.

~Ahányszor csak lehunyom a szemem, az ő arcát látom magam előtt. Így aztán elég gyakran becsukom a szemem.

~Miért nem hagyod abba és lépsz végre tovább? Nem az számít, hogy mi volt a múltban, vagy hogy mi lesz a jövőben. Az ég szerelmére, maga az út a fontos. Nincs értelme végigcsinálni ezt a sok szarságot, ha nem élvezed az utat. És tudod mit? Mikor a legkevésbé várod, jön valami remek dolog, jobb, mint amiről valaha álmodtál.

~Csak álltam. Mozdulatlanul. Könnyek sokasága gurult le az arcomon. Ő elment. Ment. Ment. Én meg csak néztem. Ő vissza se nézett. Fájt, hogy ott hagyott. Fájt, hogy így lett vége. Fáj, hogy ennyire szeretem, és közben tudom, hogy az ő szemében semmit sem érek!

~Van, hogy valakit ki kell törölnöd az életedből ahhoz, hogy boldog lehess... ez persze nem azt jelenti, hogy nem szereted őt. Csak annyit jelent, hogy magadat jobban szereted.

~Egyszer mindannyian rájövünk, hogy amíg élünk, minden lehetséges. Még a lehetetlen is, akár az is, hogy meghalunk. (...) Akkor billen meg az egész, mikor sebet ejt rajtunk az életünkre igényt tartó halál. Érkezéséig a halandóságunk csupán fantazmagória. Olyasmi, amiről beszélünk, amiről ugyan tudunk, de a halállal való szembesülés pillanatáig elhessegetjük magunktól.

~Könnyű úgy reménykedni, hogy meg sem fordul a fejedben a reménytelenség érzése. A remény azt jelenti, akkor bízunk akár a lehetetlenben, akár a csodában, amikor bizonytalan a holnapunk.

~"Mindent szeretek benne, és én nem mondom ezt könnyen. Egész életemben csak színleltem a szerelmet. Azt hittem, csak az idióták hiszik, hogy így éreznek, de ez a nő örökre rabul ejtette a szívemet, és ha akarnék, se menekülhetnék. Elsöprő volt és megalázó, néha még fájdalmas is, de akkora szükségem van rá, mint a levegőre. Reménytelenül, visszafordíthatatlanul beleszerettem. Jobban, mint hinné.."

~A nőknek megvan az a jó tulajdonságuk, hogy vészhelyzetekben a legbátrabbak, amikor minden okuk és lehetőségük meglenne rá, hogy összeomoljanak. Ez is része a kiszámíthatatlanságuknak.

~Hiányzik valaki... És ez rossz. Mert ez nem az az érzés, amikor még magad sem tudod, ki, csak érzed, hogy lelked nem teljes, hogy a másik fél még valahol keresgél. Nem. Ez más érzés. Mert már tudod, ki hiányzik. Nem általánosságban valaki, hanem Valaki. Egy Valaki. És ez rossz. Szeretnél vele lenni, hallani hangját, látni mosolyát, érezni közelségét. (...) Ez azt jelenti, hogy van Valaki, aki fontos, aki annyira fontos, hogy mindig szeretnél vele lenni. És ez jó érzés. Hogy van, hogy létezik, hogy megtaláltad. Hogy van, ki hiányozzon. És bár fájón hiányzik, de már édesen.

~Az ölelés nagyon fontos és szent dolog. Amikor ölelsz, sérthetetlen vagy. Amikor ölelsz, megnyílik a lelked, és befogadja a másikét. Nem lehet úgy ölelni, hogy közben bezárod a kapukat, a kulcsokat meg jó szorosan a markodban tartod. Ez nem így működik.

abandoned..*

~Egyike az elme nagy ellentmondásainak: bármi, amit elérsz, idővel unalmassá válik, és bármi, amit nem érsz el, kívánatos marad.

~Ne ragadj le a múltban, ne ragaszkodj hozzá foggal-körömmel. Ne akarj abban maradni, ami már sohasem lesz olyan, mint volt. Fogadd el azt, ami van. Ami jön, mert az még bármilyen lehet. Csak rajtad múlik. Engedd el, és lépj egy nagyot, szállj ki, mert az, ami csak fájdalmat okoz neked, nem kell, hogy az életedben legyen. Az, akinek nem vagy elég most, aki megaláz, talán sohasem leszel az. Menj tovább, és hidd el, jön majd olyan, akinek elég leszel. Ne akarj görcsösen megfelelni.

~ Mindenki 'ezüst érmes, jelentéktelen és második'? Miért olyan ember körül futjátok feleslegesen a köröket, aki senkibe vesz titeket és csalódnotok kell benne mindig? Miért nem veszitek figyelembe azt, akinél elsők is lehetnétek, soha nem ezüstérmesek, főleg nem jelentéktelenek, hanem számára talán a 'minden vágy'? Ha észrevennétek talán nem lenne ennyi 'jelentéktelen és második'..
   
~Azt akarom, hogy minél jobban eltollak magamtól, te annál inkább húzz vissza.

~Nem csak szóban lehet a másik tudtára adni, hogy szereted, hogy fontos neked. Hanem a zavaroddal. Egy pirulással, néhány esetlen szóval, a viselkedéseddel. Amiből a másik pontosan tudja, hogy zavarban vagy. Amit úgy imád. Mert ettől bájos vagy, csodálatos, megható..

~Egy nőt nem azért szeretsz, mert gyönyörű. Azért gyönyörű, mert szereted.

~Ó, tudom. Minden vágyad az, hogy lásd, összeomlik a világ körülöttem. De van itt valami, amit te még nem tudsz. Omlott már össze. Nem egyszer, nem kétszer, és valószínű, újra meg fog történni. De tudod, veled ellentétben én biztos vagyok abban, hogy a legapróbb szilánkokat is megtalálom és sokkal jobban visszaépítek mindent, mint ahogy volt. Mert tudod, csak azt vehetik el tőlem, ami nem az enyém. Szóval úgyis folytatom. Mert hiszek magamban. Mert tudom, hogy mire vagyok képes. És tudod, mit? Fájjon csak a fogad arra, ami az enyém. Tedd meg nyugodtan. De soha ne felejtsd el: előtted is ott állt a lehetőség. Te is megkaphattad volna.

~Minden férfi életében csak egy nő létezik, a többi csupán az árnyéka.

~Szeresd, mert ha nem teszed, megteszi más. Törődj vele, mert ha nem figyelsz oda rá, elhagy téged. Öleld meg, ha kéri, mert ha nem teszed, megkapja majd mástól azt, amire vágyik. Ne akkor akard megfogni a kezét, amikor már hiába. Egyszerű későn kapkodni. De nem akkor kell észbe kapni, amikor már késő. Addig örülj, amíg egy nő szeret és törődik veled - akkor is, ha túl sokat. Örülj neki, mert abban a pillanatban, hogy nem teszi, meghal valami. Valami, amiért később mindent odaadnál, de tudod, van, hogy akkor már késő lesz.

~Ha játszol, veszíthetsz. Ha nem próbálod meg, veszítettél.

~Ez a baj ma a világgal: senki sem mondja ki, hogy valójában mit érez, inkább magunkban tartjuk. Szomorúak vagyunk, de nem sírunk; vidámak vagyunk, de nem táncolunk és nevetünk, sőt sokszor még csak el sem mosolyodunk. Mérgesek vagyunk, de nem üvöltünk; szeretünk valakit, de nem ölelünk. Miért? Mert valójában mind szégyenkezünk az érzéseink miatt, és ez a baj ma a világgal.

~Ő az első szerelmed. Én az utolsó szándékozom lenni, bármeddig is kell várnom.

~Hiányozni fogok? Hiányozni fog az az ember akit annyiszor megbántottál? Vagy aki sokszor fájdalmat okozott neked? Hiányozni fognak a bocsánatkéréseim, amiket akkor is megtettem mikor nem is én voltam a hibás? Hiányozni fog minden fura dolgom, a beszélgetéseink vagy épp a vitáink? Kíváncsi vagyok…hogy vajon a bennem lévő hiánnyal fel fog e érni. Hogy mikor visszajövök azzal fogsz e üdvözölni, hogy “Nagyon hiányoztál..Végre itt vagy" vagy pedig rá kell döbbennem, hogy már akkor elfelejtettél mikor elmentem…

~Szerelmet szeretnék, nem pedig szeretőt..

~Minden pillanatban ott a lehetőség, hogy betoppan valaki igazán különleges az életedbe. Sohasem tudhatod, hogy melyik lesz az a perc, amikor ott terem melletted. Hiszen ilyen ez: jön, amikor eljött az ideje, megérkezik, és nem kérdés a folytatás. Persze van, hogy már annyira vágysz arra, hogy betoppanjon, hogy minden apró lépésre azt hiszed, hogy boldoggá fog tenni, közben meg csak hátráltat az összes.

~Engedj kérlek, ha el kell mennem innen. nem maradhatok tovább, hisz el romlott már minden..

~Igen, persze, beleszakad a szíved, na és? Érdekel valakit? Nem. Látszólag igen, de mélyebben? Menekülnek, nem akarják látni, minek is akarnák. Elég a saját bajuk, nemhogy még a te darabokra szakadt szíved felett üljenek megoldásért malmozva. Magasról tesznek rá. Nem érdekli őket, és nem is várhatod el hogy érdekelje. Tudnának segíteni? Nem. Csak te léphetsz túl rajta. Foglalkozz csak a saját szíveddel, a saját sebeiddel. És abban a pillanatban, hogy elég erős leszel begyógyítani, más sem tud tartós sebeket okozni rajtad, mert előbb begyógyítod, mint fájna. Ne mástól várd a segítséget, azt, hogy majd jobb lesz. Előbb hal meg a lelked, még sikítasz is talán egy utolsót, ám mégis úgy tesznek inkább, mintha észre sem vették volna. De a lelkünket mindig megmenti valami. Egy apró remény sugár, egy mosoly, egy ölelés, .. valami mindig jön, mert olyan nincs, hogy a földön maradnánk. Az kizárt. Csak vedd már észre.

~ Segítenél? Ja, bocsánat, elfelejtettem, hogy számodra csak akkor létezem, amikor éppen szükséged van rám..

~Én mostantól csak egy átlagos lány leszek. Nem több. Nem több, és nem kevesebb. Nem várok el semmit, nem teszek semmit. Minden csak lesz, ahogy lesz. Ezentúl mindig a könnyebbik utat választom, nem fogok küzdeni, nem fogom megmagyarázni a dolgokat, már nincs erőm, és igazából nincs is miért...Igen, legszívesebben most veled lennék, és csak nézném, de nem tehetem. Lemondok róla. El kell hogy menjek mellette az utcán. El kell, hogy felejtsem...Így kell lennie, jobb lesz..sokkal jobb. Ez mind nem baj,..hidd el hamar menni fog. Észre sem veszem és már elfelejthettelek...És majd vár rám valami új. Inkább mindent csak feledek. hamar eltelt ez az 1 év. Mindig mindenben, csak reménykedtem, aztán...itt vagyok, és már nem hiszek semmiben, elvesztegettem az éveim. Lehet, hogy kisgyerek voltam, és még mindig gyerek vagyok, de az ember igazából mindig is gyerek marad. Tudod, szerintem leszek elég erős, hogy kibírom nélküled. Minden elmúlik egyszer, a barátságok, a szerelem, az érzések. A szerelem csak egy szó, de ami alatta van teljesen más. Én máshogy szeretlek téged, mint eddig bárki mást szerettem, de ha fogok még ebben az életben szeretni valakit, az is csak egy szimpla szerelem lesz. Ugyanabban a mondókába foglak titeket sorolni. Sok mindent szeretek benned még mindig.Ki ne szeretne?...Vannak dolgaid, amikkel egy embert el tudsz taszítani, de alapvetően a legértékesebb ember vagy, akit ismerek...neked még sok dolgod van az életben. Remélem minden egyes célodat eléred.MINDEGYIKET. Most, hogy így visszagondolok, annyira jó lenne, ha én is tudtam volna segíteni ezekben. De nem így volt. Iszonyú nehéz lesz. Lehet, minden nap sírni fogok érted, sőt biztos, de nem akarom, hogy neked rossz legyen..

~Szomorúnak kéne lennem, de nem vagyok, mert nekem az számít, aki velem van, nem az, aki elhagyott..

~Egyszer elérkezel arra a pontra, hogy azt mondod: Állj! Nem bírod tovább... és feladod. Dühvel túlfűtött önsajnálattal heversz a padlón... és vársz. Nem bízol, nem remélsz... csak vársz. Egy nap elunod a várakozást... és felállsz. Felállsz... és vállat rándítva tovább mész. Miért? Mert az értelmetlen várakozás csak önpusztítás. Nem leszel jobban tőle, de nem is halsz bele... És ez a se ide, se oda állapot arra ösztönöz, hogy lépj... Mindig csak előre... mert ha visszafele akarnál menni,rájönnél, nem létezik az az út, melyen érkeztél. Nem számít, mit hagytál magad mögött, az sem, hol tartasz most, csak az, hogy mi felé haladsz... az a te irányod, az a te utad...

~veled terveztem a jövőmet, de úgy látszik, nem szereted, ha veled törődnek..'

~Te akartad így. Nekem még szükségem volt rád. Először azt hittem, nem bírom nélküled és így is volt. Volt olyan nap, amikor minden perben újra és újra meghaltam. De túléltem. Itt vagyok. Már nem kellesz. Abban az időben még csak egy kis csaj voltam. Azt hittem szerelmes vagyok, de rá kellett jönnöm, hogy a szerelem nem arról szól, hogy oda vagy valakiért, akit soha nem kaphatsz meg. Bálványozhatod, álmodozhatsz róla lefekvés előtt, de SOHA ne higgy. Ne reménykedj. Az a legrosszabb. Ha hagyod odáig elfajulni a helyzetet, már menthetetlen vagy. Ahogyan én is..

~Vannak éjszakák, mikor képtelen vagy aludni. Egyszerűen fekszel mozdulatlanul, s az ablakon beszűrődő fények játékát figyeled. Mind e közben pedig azon filózol, hogy mit rontottál el. Hogyan lehetnél értékesebb? Több? De akár ezerszer is felteheted magadnak a kérdést, akkor sem találsz rá megfelelő választ. És ez az, ami a legjobban aggaszt.

~Lenyűgöző érzés, amikor végül rájössz, hogy többé már nincs szükséged, vagy nem akarod azt az embert, aki elsétált tőled.

Explosions.

~ Jobb tudni az igazságot, és bármilyen fájdalmas is, jobb, mint hazugságban élni.
Jobb szeretni valakit, aki nem szeret viszont. Jobb, mint annyi érzést elpocsékolni.

~ Azt hiszem, hogy vége. Már nem érzem azt a szeretetet, amit eddig te váltottál ki. Talán már nem fogok úgy mosolyogni rád, ahogy eddig. Talán már nem fog fájni annyira, ha nem válaszolsz, vagy nem törődsz velem. Lehet, hogy már túl vagyok rajtad, de lehet, csak sikerült annyira mélyre eltemetni az érzéseimet, hogy már nem is fáj az űr, amit magad után hagytál.

~ Mondanom kell valamit. Nem hiszem, hogy tiszta előtted. Szerelmes vagyok beléd.. Oltárian, fájdalmasan szerelmes. Amit teszel, ahogyan gondolkodsz, ahogyan mosolyogsz, amikor látlak, izgatott leszek..

~ Vársz rá, mert elhiszed hogy egyszer majd eljön a ti időtök. De van egy pont, ahonnan az üzenetek, beszélgetések ritkulnak, már nem igazán ír neked reggelente és ha ír is érzéstelenül. Már nem akar találkozni veled a beszélgetések kezdik értelmüket veszteni. Felesleges küzdelem, akárhányszor csöng a telefonod, mindig ő jut eszedbe, de ő már nem hív, mégis mindennap írni akarsz neki. Féltékeny leszel, amikor látod hogy, mással van, észreveszed, hogy ugyan az a mosoly, ugyan az a nevetés, testbeszéd, flört és akkor beugrik: soha nem kellettél neki. Egyre inkább fájni kezd, hogy egy senki voltál. A pillanatok, amikor elmentetek egymás mellett, mintha semmi sem történt volna, mintha nem is ismernétek egymást. Eltűntek a lepkék, helyette ott az érzés, hogy nem vagy elég jó, ez a legrosszabb tudat, hogy ő volt neked minden: az első gondolatod reggel és az utolsó elalvás előtt, a személy akiről mindig álmodoztál és ennek a személynek te nem jelentettél semmit..

~ büszke vagyok rátok, de nem kell már a kezed. ha megszorítod tudom, hogy csak érdekből teszed..'

~Van, hogy eljön az a pont, hogy egyszerűen csak szerelmes vagy valakibe. Nem azért, mert az a valaki jó vagy rossz, nem azért, mert valamilyen, egyszerűen csak szereted. És még csak azt sem jelenti, hogy onnantól ásó, kapa, nagyharang, ahogy azt sem, hogy soha nem fogjátok megbántani egymást. Egyszerűen azt jelenti, hogy szerelmes vagy, szereted szívedből. Néha azért, amilyen, néha pont annak ellenére. És tudod, hogy az a valaki is szeret téged. Néha azért, aki vagy, néha meg pont annak ellenére.

~Ne törōdj azzal hogy mások mit mondanak rólad.Ne mások tanácsaira hallgass.Tedd azt amit te jónak látsz ès èld úgy az èleted ahogyan te szeretnèd.Soha ne változz meg senki kedvèèrt.Olyan vagy amilyen ès kèsz.

~Félek, hogy egy napon kisétálsz az életemből és nem hagysz mást nekem, csak óriási ürességet. Félek, hogy nem lesz kihez fordulnom, amikor problémám akad.. hogy nem lesz kihez hozzábújnom, ha félek. Szívem egyszerűen megszakadna, ha abban a tudatban kellene élnem, hogy nem érinthetlek többet.. az, amikor hallhattam a hangod, megnyugvást jelentett számomra. Mellkasodon fekve éreztem az illatod, hallottam a szíved dobbanását.. annál nagyobb csodát még azelőtt sohasem éltem át. Nincs még egy olyan ember, akire ennyire nagy szükségem lenne. Nálad jobban senki sem ismer.. bár még Te sem ismersz teljesen. De ha hagyod.. és türelmes leszel hozzám, amíg szép lassan megnyílok előtted.. ígérem, hogy nem fogod megbánni. Nekem csak időre van szükségem. Úgy vélem, jelenleg nincs nálam boldogabb ember a Földön.. és ezt Neked köszönhetem. Egyedül Neked..


~Igen, tudom. Ő szebb, ő vékonyabb, ő okosabb. Ne aggódj, én sem magamat választanám !

~Találd meg azt a személyt, aki a rossz kedvedet képes elfeledtetni, aki a legrosszabb napjaidból is kihozza a legjobbat,  aki akkor is szeret, amikor meg sem érdemled, aki akkor is veled van, amikor senki más nem, és aki akkor is átölel, amikor haragszik rád.

~Egy okos nő csókol, de nem szeret, meghallgat, de nem hisz el mindent, és lelép, mielőtt elhagynák.

~ Ezt azoknak, akik bármit megtesznek, hogy elég jók legyenek mindenkinek, akik órákat töltenek idézetek olvasásával, hogy megtalálják a megfelelőt, akik tucatszor meghallgatják ugyanazt a zenét, mivel a dalszöveg sokat jelent nekik, akik sokkal többet érdemelnek, mint amennyit kapnak és akik hajlandóak érte küzdeni. Akiknek a kívánsága hullócsillagkor elpazarlódik egy olyan emberre, akit ez sosem fog érdekelni..

~ ne gyere vissza, ha már kiléptél az ajtómon, az élet olyan fegyver, mit a halál tart a tarkómon.

~Gondol rám valaki elalvás előtt? Amikor összeveszünk nem beszél ki, hanem hiányol? Létezik olyan ember, aki sohasem mondott rólam rosszat? Ő is úgy szeret, ahogy én őt? Létezik olyan személy, aki megtenne miattam bármit? Megutálna, ha tudná mit érzek? Van olyan személy, aki bármeddig eljönne, csak hogy lásson? Szeret teljes szívéből?

~nem kell kimondanod semmit, hiszen a szemedre van írva, hogy mosolyog a bohóc mikor eltemet a sírba..'

~Bele lehet szakadni, összetörni darabokra, meg azt is lehet mondani, hogy gyerünk tovább, mert majd lesz, akinek elég leszel. Egyik sem egyszerű. Mindkettőbe bele lehet egy picit halni, egy órára, vagy többre, de valami mindig kell, hogy vigyen előre. Tovább. Valami, ami nem hagyja, hogy esténként álomba pityeregd magad, vagy feladd. Fogadd el. Nem könnyű, sőt. Nehéz. Nem agyalni, lenyugodni, hagyni, hogy történjen minden, talán néha ez a legnezebb - na meg persze kimondani, elmondani azt, ami mélyen van, legbellül, ami bánt, ami felőröl, az, amit képtelen vagy szavakba önteni.

~ Azt hiszem, az örökkévalóság tulajdonképpen a mostok végtelen sora. Nem tehetünk mást, minthogy mindig a mostnak élünk, s nem törődünk az előző vagy a következő mostokkal.

~Szeress, ha úgy érzed! Ne várj más tanácsára, mert ő úgysem azt érzi, amit te érzel, senki soha nem fogja ugyanazt érezni, amit pont most Te! Persze, hasonló, szinte ugyanolyan érzések kavarognak bennünk, de sose a többiek válaszára várj! Élvezz ki mindent, mert elillan.. Tudjátok általában minden második poszt erről szól.. hogy szerelem és nyilván nem véletlen, hiszen ez a mindennapjainkban ott szerepel és minden ember keresi azt a bizonyos másik felét. Akit meg is találhatsz, ha elhiszed! Ha elhiszed azt, hogy igazán méltó vagy rá, ha felismered azt, akivel nem vagy egy szinten, ugyanis mint azt a való életben tapasztaljuk, mindenki másra vágyik és másik a céljaink. Ne várd azt, hogy majd Ő.. miért nem Ő keressen?

~ MINDEGY, hány év telik el, egy mondatot mindig őrzök a szívemben: majd találkozunk..

~ Bármennyire is hangoztatod, hogy szerelemre vágysz, a lelked legmélyén rettegsz tőle. A boldogság valóban vonz téged, de csak a képzeletedben, mert csak ott mered megélni. Csak gyűröd magadba a szerelmes regényeket és filmeket, de sosem mered annyira elengedni, kitárni magad, hogy megélhesd a szerelmet.

~Nem elég az, hogy szeretsz.. Kell tisztelet, figyelmesség, odaadás, gondoskodás, feláldozás, segítség, támogatás, hit, csábítás, hűség, megértés, szenvedély, barátság, meglepetés, és mindig valami új. Sose volt elég az, hogy csak szeretsz.

~ Miért lenne olyan fontos, hogy megfeleljünk bárminek is? Senki és semmi nem kellene arra kötelezzen minket, hogy azt csináljuk, amit akar. A divatot is minek követni? Gondolj csak bele, ha mindenki követné ugyanazt a divatot milyen lenne a világ? Fekete - fehér. Mindenki ugyanolyan lenne. Nem jobb dolog ha a saját divatunkat csináljuk? Olyan lehetsz, amilyen akarsz, és nemolyan, amilyennek mások elvárják. Nem kell teljes mértékben különböznöd másoktol, de az egyéniséged ne takard el csak mert valaki úgy akarja. Élj szabadon! Tedd azt, amit jónak látsz, még ha nem is az, de legalább tudhatod, hogy az igenis a te döntésed és senki nem szólt bele. Lesz még időd helyrehozni, hiszen sohasem késő. Éld úgy az életed, hogy tényleg éld és ne pazarolj időt arra, hogy hasonlíts valakire. Hiszen mindenki egyedi és ez a legszebb a világon, hogy különbözünk egymástól, de mégis mind egyformák vagyunk.

~ Amikor kételkedés nélkül, teljes lényeddel megbízol valakiben, biztosan életre szóló élmény lesz - egy életre szóló kapocs, vagy egy életre szóló lecke.

~ Ne az egyetlen lány akarj lenni az életében, hanem az, aki számít. Akire gondol, akit szeret, akiért a világot is legyőzné. Az akarj lenni, akiért mindent feláldozna, akit értékel. Akit véd és támogat. Aki mellett lépked, akinek a kezét fogja, és soha nem hagyja magára, csak akkor, ha azt kéri. Az a lány akarj lenni, aki hagyja menni, ha menni akar. Mert akármennyire is fáj, fel tudod fogni, hogy vannak dolgok, amiket engedni kell. És egyébként is: aminek a tiédnek kell lennie, az bizony a tiéd is lesz, jöhet bárki a képbe, porszem lesz ahhoz, hogy a dolgokon változtasson. Mert bizony aminek meg kell történnie, az megtörténik. Amelyik csóknak el kell csattannia, az bizony el fog csattanni.

~ Gondolatban sírodnál, suttogom a neved,
Gondolatban sírodnál, megfogom a kezed.
Gondolatban azt kívánom, hogy legyél itt velem,
És Te ott vagy, mert érzem, hogy szorítod a kezem.

~Mindenki életében van néhány ember, aki miatt egy kicsit hangosabban nevetünk, aki miatt többet mosolygunk és aki miatt egyszerűen csak jobban érezzük magunkat.

~Szeretlek! Igen.. de ez nem az a hagyományos szeretlek, ezt nem tudom szavakba önteni. Teljesen más, teljesen felemelő érzés, mikor elmondhatod, igen Őt szeretem. Csak Őt, most és örökké. Ez olyan felejthetetlen dolog. Jön, meglátod és abban a pillanatban megtetszik és a legapróbb tette is olyan, amitől szerelembe esel. Ez amolyan állandóan vele szeretnél lenni, nem a nyakán lógni, hanem évezni minden egyes pillanatot, amit vele töltesz. Figyelni minden egyes szemrebbenését, vigyázni rá, megbecsülni, végtelenül szeretni.

~Nem vagyok jó az érzelmeim kifejezésében, ezért mindent bepalackozva tartok magamban. De néha el akarom mondani valakinek, hogy mit érzek, de még mindig nem tudom, hogy írjam le.

~Nincs rövid út a boldogsághoz. Jó, ha erre néha emlékeztetnek..

~ Amikor valakit tényleg szeretsz, csak arra törekedsz, hogy neki boldog élete legyen. Még ha te majd bele is halsz, akkor is csak arra tudsz gondolni; hogy végig csinálod, és a végén neki jó lesz. Hisz minden egyes könnycseppet azért ejtesz, hogy ő annyiszor képes legyen mosolyogni.

~ Ne a múltja érdekeljen, hanem az, hogy kivé válik melletted. Hogy szeret, és hogy téged választott. Nem véletlenül a múltja a múltja. Valamiért megvált tőle, elbúcsúzott, maga mögött hagyta, ahogyan azt te is tetted a tiéddel. A boldogság egyik titka talán az, hogy nem hántorgatjuk fel a múltat, és megtanulunk a pillanatban élni, és azzal foglalkozni. Nem azon agyalni, hogy mi volt a múltban. Egyébként is: felesleges. Megtörtént, elmúlt, az egyetlen dolog, amit szebbé tudsz tenni a most.

~Csak bámultam ki az ablakon, hagyva hogy a csupasz hátamat bámulja. Azt hiszem hatásosan alakítottam a közönyöst, mivel pár perc múlva végleg föladott minden próbálkozást. Nem kérdezett, még csak nem is mosolygott rám. Az volt életem leghosszabbnak tűnő utazása. Leszállt a buszról. Azt hiszem sejtette, hogy valami nincs rendben köztünk. Nem állt meg, nem nézett hátra és nem köszönt el. Akkor úgy éreztem, hogy az egész már nem is számít. Én döntöttem így. Ezt választottam. De most az üres szobában döbbentem rá, hogy mi az amit valójában akarok. Csak hallani, hallani akarom a nevem az ő szájából és látni mosolyogni. Ha azt megtehetem azt hiszem túlélem. Még egy darabig túlélem..

~Egy ideig futni fog utánad, de elérkezik majd a nap, amikor abbahagyja... Túl fog rajtad jutni. És pontosan ebben a pillanatban az fogod kívánni, hogy bárcsak hagytad volna, hogy elkapjon.

~ Majd, ha már ott álltok egymással szemben, akkor talán magadtól is ráébredsz, hogy egy érintés néha többet ér bármi szónál. Ha túl sokat beszélsz, miközben semmi másra nem vágyakozol úgy, mint egy érintésre, az megint csak olyan, mintha elszaladnál. Olyan, mintha menekülnél mindkettőtök elől.

~ Fázol. Hideg van, fúj a szél, szemedbe hordja a tűhegyes esőcseppeket. Utálod, már számolod, hogy még mennyit kell lépned a biztonságos meleg szobáig. A szoba kellemes, meleg. De mi ez? Fázol. Tovább is. Hiába meleg, hiába duruzsoló kandalló, hiába... Mert nem a bőröd fázik valójában. Hanem a lelked. A lelked didereg. És nem tudja felmelegíteni sem kandalló, sem fűtött autó, sem pálmafás tengerpart. Mert egyedül van.

~ Ha valakit nem kapsz meg, jusson eszedbe: lehet, hogy azért nem lehet a tiéd, mert valaki sokkal jobb vár rád.

~ Szerelmes lenni valakibe, aki még azt sem tudja, hogy létezel, nem a legrosszabb dolog a világon. Ami azt illeti, épp ellenkezőleg. Olyan, mint amikor az ember bead egy dolgozatot, ami tutira egyes, de egy ideig még nem javítják ki - az a fajta nyugalom, amikor még nem utasítottak vissza, de tudod, hogy hamarosan be fog következni.

~Mikor visszaemlékezem, hogy milyen volt, próbálom tompítani a leírni kívánkozó szavakat, hogy legalább a látszata ne legyen meg, hogy még mindig felkavar.

~Sokat hibáztam az életem során. hagytam, hogy az emberek kihasználjanak, és elfogadtam a megérdemeltnél sokkal rosszabb dolgokat. ám tanultam a rossz választásaimból, és annak ellenére, hogy van pár dolog, amit sosem kaphatok már vissza, és vannak emberek, akik már soha nem fognak bocsánatot kérni, legközelebb már okosabb leszek, és nem horgonyozok le olyan dolog mellett, ami kevesebb, mint amit megérdemlek.

~Legtöbbször úgy van az életben, hogy ami után sokáig, sóvárogva vágyakozunk, későn kapjuk meg.

~Mindig felbukkansz, de eltűnsz, állandóan fájdalmat okozol. Te ilyen vagy, tudom. De akkor sem bírom nélküled. Miért csinálod ezt? Miért nem tudsz egyszer komolyan viselkedni? Újra és újra azon kapom magam, hogy veled vagyok. De miért? Miért szeretlek még ezek után is? Mindig én szenvedek, te meg továbblépsz..

~Hiányoznak a régi beszélgetéseink - Hiányzik, amikor a nap minden egyes percében beszélgettünk. Hiányzik, hogy mindent el tudtam mondani, ami a fejemben volt.

~Épp elakartalak felejteni és te mindent elrontasz azzal , hogy írsz egy 'szia' - t. miért csinálod ezt velem ?! miért jó játszani velem ? egyszer smylit sem írsz , egyszer meg a nyálas szövegedet tolod nekem .. ha játszani akarsz keress mást , ha meg akarsz tőlem valamit akkor mondd meg! egyáltalán tudod te hogy mi játszódik le bennem mikor beszélgetünk ? azt várom , hogy azt mondd, hogy szeretsz. de neked NINCS szíved. és tudod mi a szánalmas ? azt látom nap mint nap , hogy más lányok képei alatt nyalsz és kb. ugyan olyan szöveget tolsz neki amit nekem. de nem tudok veled bunkó lenni , akármennyire is fáj , hogy ezt csinálod. nem bírom megtenni: s inkább vissza írok ! még véletlenül se sejtsd , hogy haragszom.

~A baj akkor kezdődik, mikor elkezdünk gondolkodni.

~Értékes srác az, aki nem lép le egy hónap múlva, hogy keressen egy jobb lányt. Aki nem csak fizikai dolgokat akar tőled. Aki tisztel téged, és minden döntésedet. Aki ugyanúgy beszél veled élőben is, mint ahogy ír üzenetben. Valaki aki feltétel nélkül szeret.

~A bókot nekem, de a csókot megint másnak adod. Azt hiszem jobb lesz, hogyha megyek, én már nem maradok..'

~Csak mondd azt, hogy nem akarsz velem többet beszélni és nem akarod, hogy bármi is

legyen köztünk! És én úgy eltűnök az életedből, hogy arra sem lesz időd,

hogy azt mondhasd: tévedtem.

~Csak az tud hátba szúrni,akinek hagyod, hogy megöleljen.

~A világ változik. Egyfolytában változik. A dolgok nem állandóak. Egyszer még ott áll ő, másik percben eltűnik. Az egyik percben még minden rendben, a másikban összedől a terv. Nem tudsz lépést tartani az emberekkel, a jövőddel, az érzéseiddel. Elkavarodsz. Összetörsz. Szétesel.

~Az életben nem az jelenti a tragédiát,ha nem éred el a céljaidat,hanem ha nincsenek céljaid.

~Egy nap majd hiányozni fognak az üzeneteim,amiket küldtem neked.Hiányozni fog,hogy mennyire aggódtam érted,amikor túl sokáig voltál kint.Hiányozni fog az 'idegesítésem'.Egy nap amikor majd eltűnök,hiányozni fog,hogy volt valaki,aki akart téged,az összes hibáddal együtt.És amikor már nem leszek itt többé,hiányozni fogok.

~Már értem,neked ez csak egy játék,elfelejtelek hidd el,csak egy kicsit várj még.

~Nem múlik. Egyszerűen nem múlik, bármit is tettél vagy mondtál, nem múlik el, nem tudom leállítani. A kezem önkéntelenül is nyúlna feléd, a lelkem ösztönösen hozzád kívánkozik. Olyan, minta megszűnnék létezni. Őrülten hiányzol, és nem tudok ellene tenni, nem tudom, mi ez a dolog, de képtelen vagyok leállítani. Vagy nevezzük a nevén, ez a romlott szerelem. Nem tudom kiölni magamból.

~Nem mindegy,hogy játékos vagy,vagy játékszer,ha van egy kis büszkeséged,idővel majd ráérzel.

~Végleg eldöntöttem, hogy az elég az elég, nem kérlelhetem többé az embereket, hogy maradjanak mellettem. Ebben a pillanatban hirtelen elkezdett hidegen hagyni hogy mit gondolnak rólam az emberek és azt hiszem ez volt életem legjobb döntése.

-Ő az új barátnője?

-Igen.

-Haragszol rá?

-Nem.

-Hiányzik?

-Nem.

-Szereted?

-Már nem...

-Elhiszem, csak töröld le a könnyeidet.

~Várunk a szerelemre. Elképzeljük az első csókunkat, az első szexet, az első "szeretlek"-et, de sosem képzeljük el az első csalódást. Talán azért, mert még elképzelni is túl fájdalmas. De ha úgy vesszük, igazán a szerelem fájdalma változtat meg minket.

~Húzd ki magad, mosolyogj, hadd törjék a fejüket, hogy mitől vagy ennyire boldog..

~Csak szerelmes gyerekek voltunk. Tudod, ez volt a baj. Még gyerekek voltunk. Nem értettük, hogy az akkor elkövetett hibák sosem tűnnek el a múltunkból. Az akkor összetört  szívek pedig sosem lesznek épek.

~Tanuld meg értékelni azt, amid van, mielőtt az élet megtanít értékelni azt, amid volt.

~Ha nem tudsz választani köztem és közte,akkor válaszd őt, mert ha engem igazán szeretnél akkor nem lenne az a másik

~Igazából már nem bánom, hogy az élet így pofára ejtett. Rájöttem, hogy célja volt ezzel. Nem bírta nézni azt a fajta naivitást, ami belőlem áradt. Hittem az embereknek, mi több: megbíztam bennük. Hiszen mért ne tettem volna? Azt hittem, mindenki jót akar a másiknak és szem előtt tartja az érzéseit. De nem. Az emberek kétszínűek és ott rúgnak a másikba, ahol tudnak. Olyan pofont kaptam az élettől, hogy biztosra vettem: ebből nem állok fel. Aztán teltek a napok, a hetek és összeragasztottam a szívem. Most egy kődarab dobog a mellkasomban, szemernyi naivitás nélkül. Sikerült felállni a padlóról és erősebb lettem, mint valaha. Nem hiszek és nem bízom az emberekben, de elindultam egy úton.. Az úton, ahol megtalálhatom az igazi önmagam!

~Az fájt a legjobban, hogy a szemembe mondtad ugyanazt, mint annak a másik lánynak.

~Az élet túl rövid ahhoz, hogy egyszer csak felébredj és megbánd. Szeresd azokat, akik jók hozzád. Felejtsd el azokat, akik nem. Hidd, hogy minden valamilyen okból történik. Amikor új esély adódik két kézzel kapj érte. Ha ez gyökeresen megváltoztatja az életed ne ellenkezz. Soha senki nem mondta, hogy könnyű az élet, csak azt, hogy érdemes élni.

~Gratulálok..Sikerült elérned, hogy megint egy értéktelen szarnak érezzem magam. Szeretnél díjat érte?

~A szemedbe nézek, és a szívedbe látok, a barátságnál én most sokkal többre vágyok ..

~Ez a legszörnyűbb a felnőttkorban… Mire az ember megkapja, amire egész gyermekkorában vágyott, a dolog feleannyira sem csodálatos, mint hitte…

~Kedves múlt! Köszönöm a leckéket, amiket kaptam tőled. Köszönöm, hogy ezek által felnőhettem, megtanulhattam, megtapasztalhattam mindent, ami jobbá tett. Köszönöm mindazt a szenvedést,amit kiszabtál nekem, és nem engedted hogy elsodródjak. Köszönöm, hogy erőt adtál folytatni, és meglátni mindazt, ami fontos Nekem. Köszönöm, hogy minden rosszat megmutattál, a szomorú, keserű embereket, az aljas világot, és nem hagytad, hogy én is részévé váljak. Köszönöm, hogy most esélyt adsz továbblépni! Kedves jövő.. készen állok 

~Egy sebet be lehet kötözni, egy törött csontot sínbe lehet rakni, de ha nem törődnek az emberrel, azt nem lehet utólag helyre hozni!

~Ne hívd fel, ha hiányzik, ne keresd, mert ebből tudni fogja hogy mennyire oda vagy érte, és nem bírod ki nélküle. Ne add meg neki a lehetőséget, hogy szórakozzon veled !

~ Emlékszel még milyen volt, amikor késő estig fent maradtunk hogy beszélgessünk egymással? Az egy kicsit hiányzik.

~Tegnap mosolyogtam. 
Ma is mosolyogtam és holnap is fogok, mert az élet túl rövid ahhoz, hogy bármiért is sírjak.
~Ha megtalálod azt a férfit, akihez feleségül akarsz menni, egy dolgot nem szabad elfelejtened: nem abból tudod meg, milyen ember valójában, amit mond, hanem abból, amit tesz.

~ Egy lányt nem csak akkor kell gyönyörűnek hívni, amikor sír.. Nem akkor kell csodálkozni a problémáin, mikor meg tudod milyen sok rosszon ment már keresztül, és te észre sem vetted. Nem akkor kell "felemelni" mikor már a porban van, akkor is törődhetnél vele, mikor még minden rendben az életében, csak Te hiányzol neki!

~Fiúk ! Akkor vagytok szerelmesek ha annak a bizonyos lánynak a mosolya jobban lázba hoz , mint más lányok ribancos képei.!

~Lány: Mit gondolsz a szerelmünkről?
Fiú: Próbáld meg megszámolni a csillagokat, és megtudod.
Lány: Akkor, végtelen?
Fiú: Nem, időpocséklás!;D

~Nekem egy füzet kevés lenne ahhoz, hogy leírjam, mit tettem érte - neki sok lenne egy cetli..

~Ha az agyamra hallgatnék már nem tudnám a neved.. de van ez a lüktető szar.

~Az emberek nevetni fognak az álmaidon. Azután utálni fognak amikor valóra váltod..

~Már az lepne meg,ha tőle lenne egy bejövőm..

~Amikor valaki úgy néz rád mintha te lennél az utolsó csoda a földön, na az a szerelem.

~Néha, mikor azt mondom: "jól vagyok", azt akarom, hogy valaki nézzen a szemembe és mondja azt: "mondd az igazat"


~Ha nem hibázunk, nem tanulunk...

~Mikor kicsi voltam, folyton piszkáltak, mert én voltam a legalacsonyabb az osztályban, és nem tudtam megvédeni magam. De aztán felfedeztem, hogy van valamim, ami nagy: a szám. Azóta is azzal harcolok.

~Amikor már azt hiszed végre rendbe jön minden, hidd el akkor kezdődik csak a baj.

~Cipelem a sorsomat, de néha nem bírom el..

~Tudom,hogy már rég vége...Mégis rettegek,hogy sose fogok senkit annyira szeretni,mint Tèged anno és most.

~Nem szeretem, ha hülyének néznek.
Attól, hogy nem mondok semmit,még nem azt jelenti,hogy nem tudok semmit!

~úgy érzem sikerült lezárni... régi mese,csak a szerepek nem változtak, minden
más igen. már nem fáj, csak lehangol és ugyanakkor feldühít. mától nem barát,
csak egy ember, aki valaha az életem része volt. mától csak egy felszínes ismerős, aki néha-néha felbukkan a múlt
ködéből. mától nem engedem többé,hogy elszomorítson.

~Sokszor a legapróbb dolgok jelentik a legtöbbet..

~A különbség másik lány és köztem?
Én meg tudom mosolyogtatni ŐT, úgy, hogy a ruháim rajtam maradnak.

~JOBB SZERETNI VALAKIT , aki messze van és epedezik azért, hogy veled legyen, mint szeretni valakit, aki még közel is van, de nem törődik azzal, hogy lásson téged.

~HA NEM HARCOLSZ azért amit akarsz, ne sírj ha elfogod veszteni.

~CSAK MERT EGY KAPCSOLATNAK vége van, nem jelenti azt, hogy az érzéseknek is..

~- Most mi a baj?
- Már nem az életem része többé..
- De hát,akkor is szenvedtél. Hisz sosem teljesült volna be ez a szerelem.
- Tudom. De mégis jobb volt..Hogy kapaszkodhattam valamibe. Akkor azért szenvedtem,mert az enyém volt,csak nem tudtam bánni vele. Most pedig azért,mert egyáltalán nem is birtoklom. És soha nem is fogom többé..

~Szeretlek, és ezt senki sem változtathatja meg, még te sem!

~Boldognak látszom? Az vagyok. Mért? Mert találtam valakit, aki azért szeret aki vagyok és nem azért aki lehetnék.

~A szerelemnek nem kell tökéletesnek lennie,csak igaznak..

Nem köt ide semmi, csak a fájó emlékek,ha egyszer eltűnnék mondd észrevennétek?!

~Mostmár nem érdekelsz. Azt csinálsz, amit akarsz.Nekem tökmindegy. Elég volt. Nem tudlak örökké megvígasztalni, ahogy belédrúg valaki. Mindig hozzám fordulsz, ha valaki megbántott, és sírni akarsz. Akkor felhívsz, kapok pár csókot, és ha van kedved az ágyba cipelsz. Vége ennek. Mások többre tartanak. Sokkal többre, mint gondolnád.

~Mindvégig hazudtál, lehet kihasználtál, meguntál, majd eldobtál..

~Kérdezted, hogy ki vagyok valójában. Nos, egy bűnös. És bárhová is megyek, a bűnöm követ engem. Valaha jó ember voltam, már nem vagyok az. Ha meg kéne határozni, most elsősorban az vagyok. Később lehet, hogy ez visszaüt, de vállalom! Tudod, az ember időnként ráébred bizonyos dolgokra, velem most ez történik. Rájöttem, hogy ez nem nekem való, semmi keresnivalóm nincs már itt. Menjünk el! Nem tudom, hogy működne a dolog együtt, mennyire ismernél meg engem, de neked még megnyílnék!

~Az emberek azt mondják, hogy addig nem jössz rá,hogy mid volt,amíg el nem veszíted. Az igazság az,hogy tudtad,hogy mid volt,de nem gondoltad hogy elveszítheted..

~Mikor szeretünk valakit, bár hosszú éveken át szerettük, úgy ellustulunk, azt gondoljuk, a másik úgy is tudja. Úgyhogy nem mondjuk annyiszor, nem mutatjuk annyira. De mikor tudjuk, hogy elveszítjük, hiába mondanánk, nem lesz aki hallja.

~ Néha elég pár óra, vagy pár nap, hogy az ember életét megváltoztassa valaki. Nem számít az idő, sem a tér, nincsenek miértek, nincsenek kérdések és nincsenek válaszok sem… csak van valami. Találkozol valakivel, akinek nem kell semmit mondanod. Pár perc és a vesédbe lát. A gátlások leomlanak, a képmutatás álarca megreped az arcodon. Nincs többé hazugság, csak az őszinteség, csak a csupasz lelked, minden védelem nélkül, és félsz, halálra rémülsz, mit keres valaki pár óra után a szíved közepében. Félsz, hogy vissza fog élni a kiszolgáltatottságoddal. Nem teszi, mert a markodban van, ahogy Te is. A józan ész meg eltűnik. Bármit mond, megteszed. Bármit kérdez, válaszolsz. Kivetkőzöl magadból, és mindent a fonákjáról látsz. Olyasmit teszel, amit el sem hiszel, olyanokat mondasz, amiket utólag sem értesz. Tükröt állít eléd, amiben meglátod magad. Az igazi énedet. A valóságot, amit senki más szemében nem láttál még. Talán azt is tudja, hogy milyen leszel. Még a jövődet is látja benned, te meg meglátod a szemében a saját arcképedet. Boldog vagy és félsz, együtt. Nem tudod mit hozhat a holnap, de nem is érdekel, mert tudod Ő ott lesz melletted. Nem vagy benne biztos, de érzed, hiszen olyan mint te!

~A legrosszabb, hogy néha csak úgy random eszembe jutsz. Eszembe jut egy pillanat, egy mosoly, egy érintés. Ahogy órákig ültünk egymás mellett, és csak beszélgettünk. Nem számított a hely, az idő. Eszembe jut, amikor búcsúztunk, te magadhoz szorítottál, én lábujjhegyre álltam és megcsókoltál. Amikor egymást átölelve feküdtünk. Már akkor magadhoz láncoltál. Emlékszem mindenre, ami mondtál, de te? Te emlékszel még? A közös terveinkre.. Az ígéreteidre.. MOST HOL VAGY?

~Kamaszok és ifjak megdöbbenve szembesülnek a ténnyel, hogy "a szerelem" nem maga a boldogság - még akkor sem, ha realizálódik -, hanem (a barátsággal és sok mással együtt) a létezésnek egy olyan kiterjesztett köre, amelyikben az öröm is és a fájdalom is több és intenzívebb.

~Nyakig benne voltam a szerelemben. Tudod, hogy miről beszélek? Az a fajta szerelem, amikor a nap igazából süthetne egész nap, de az se lenne baj, ha nem sütne, mert téged nem érdekelne. Az a fajta szerelem amitől a medencébe akarsz ugrani decemberben. Az a fajta szerelem amitől táncolni akarsz az esőben.

~Néha le kell, hogy mondj valakiről. Nem azért, mert nem érdekel, hanem azért, mert őt nem érdekled.

~MEGFOGADTAM, hogy többet nem menekülök. Ha jön, elengedem magam, és nem akarom irányítani. Elfogadom, és nem harcolok ellene. Nem akarom megmondani, hogy mi legyen. Egyszerűen csak hagyom, hogy sodorjon az ár és vigyen oda, ahova mennem kell.. Mert nyilván, kihagyhatod a szerelmet, mondhatod, hogy nincs rá szükséged, de akkor saját magadat köpöd szembe.. Hiszen szükségünk van rá. Igen. Másképp nem megy. Vagyis tudod mit? Megy. Megerősít, legyőzhetetlenné tesz - látszólag. De abban a pillanatban, hogy ő melletted van.. Na onnantól kezdve lesztek EGYÜTT igazán legyőzhetetlenek. Mert ennek ez a rendje.

~Mindegy, hol vagy és mikor látlak. Ha életemben csak egyszer, akkor is szeretlek. Nem kell veled élnem, nem kell naponta látni, érinteni, ölelni, simogatni téged. Elég, ha megpillantlak a vonatablakban. Vagy még annyi se kell. Csak tudni, hogy vagy.

~Az idő.. túl lassú azoknak, akik várnak, túl gyors azoknak, akik félnek, túl hosszú azoknak, akik gyászolnak és túl rövid azoknak, akik örvendenek. De azoknak, akik szeretnek, az idő nem számít.

~Még mindig mosolyog rám, még mindig beszélünk. Még mindig szeretem. Tudom, hogy ő is tudja és én is tudom, hogy ő is ugyanúgy szeret. Amikor rá mosolygok, egy világ dől össze bennem, mert nem lehetek mellette, nem lehetek a szívében. Csak a gondolatai halvány fényében.

~Ha valaki azt akarja hogy jelen legyél az életében, az helyet csinál benne, nem pedig neked kell megküzdenek a helyért.

~Nagyon igyekszem, én próbálok nem gondolni rád, de nem megy. Nem megy, bárhogy is küzdök ellene. Néha nem tudom felidézni az arcodat, olyankor kétségbe esem. Aztán hirtelen megjelensz a gondolataimban. Belesajdul a szívem, és azt akarom, hogy mellettem legyél..

~Maradj a jelenben. Semmit sem tehetsz, hogy megváltoztasd a múltat, a jövő pedig soha nem lesz pontosan olyan, amilyennek tervezed vagy reméled. Fájdalmad, félelmed és dühöd, sajnálkozásod és bűntudatod, irigységed és terveid és sóvárgásaid csak a múltban vagy a jövőben élnek.

~Mikor nála jár minden gondolatod, s látod, ha csak szemed becsukod, s minden vágyad, hogy a tied legyen, igen, ezt hívják úgy, hogy szerelem.

~Bonyolult vagyok? Lehet. Pedig valójában nem kell sok. Kell egy hang, ami bármikor megnyugtat, egy arc, ami mosolyra fakaszt egy szörnyen borzasztó nap után, egy tekintet, ami elfeledtet mindent, és emlékeztet arra, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy mellettem van, és biztosít arról, hogy itt bizony minden rendben lesz, ha fene fenét eszik akkor is, mert olyan nincs, hogy együtt ne menne. Apróságokra vágyom, mégis a legnehezebben elérhető dolgok ezek.

~Már értem, könnyebb úgy tenned mintha nem látnál, Mintha nem figyelnél és nem hallanál. Már értem,neked ez csak játék Elfeledlek,hidd el,csak egy kicsit várj még.

~Ha egyszer szerettél valakit, akkor Ő mindig a szívedben marad. Mindig szeretni fogod, akármi is történjen.. de ez a szeretet le fog csökkenni olyan kicsire, hogy már mást is betudsz majd engedni a szívedbe, helyette..

~Néha úgy gondolom, hogy piszkosul-rohadtul igazságtalan az élet. Aztán meg rájövök, hogy nem. Egyszerűen csak azt adja, aminek épp jönnie kell. Amire megértünk. Sem többet, sem kevesebbet. Ugyanis lerakhatja eléd álmaid vágyát is, ha még nem jött el az ideje, ha még nem ért meg arra, hogy robbanjon, semmi sem fog történni, maximum pillanatok alatt tönkrevágod azt, amire olyannyira vágytál.

~Aki sokat szenved, az mit sem becsül jobban, mint az emberi szeretetet. Tisztában van értékével és a nagyságával.

~Az tesz igazán erőssé, hogy képes vagy ilyen fájdalmat érezni.

~Általában azt gondoljuk, hogy ugyanazt kapjuk, mint amit adunk. De azok az emberek, akik azért szeretnek, hogy őket is szeressék, csak az idejüket fecsérlik. A szerelem hitcselekedet, nem pedig valami cserebere.

~Csalódni akarsz az emberekben? Bízz meg valakiben!

~Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeláldozás között.  És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, a társaság a biztonsággal. Kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, a bók nem esküszó. Hozzászoksz, hogy emelt fővel, nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével.Belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér.Műveled saját kertecskédet, magad ékesíted fel lelkedet, nem mástól várod, hogy virágot hozzon neked.És megtanulhatod, hogy valóban sokat kibírsz, hogy valóban erős vagy, és valóban ÉRTÉKES.

~Fogalmad sincs róla, hogy hányszor próbáltam elmondani az igazat, a vicceimen keresztül..

~Akkor zavarodunk össze a leginkább, amikor megpróbáljuk meggyőzni az eszünket valamiről, amiről a szívünk tudja, hogy az hazugság.

~Van, hogy csak egy pillanatot kapsz... Ami megérint. Egy mosolyt, egy kedves szót, egy ölelést. Aztán a pillanat elillan. Te pedig szomorúan nézel utána, és nem érted, miért... Miért csak ennyit kaptál? Aztán lassan kezded megérteni. Azért kaptad, hogy újabb erőd legyen. Hogy amikor már majdnem feladtad álmaidat, megérezd, hogy mire vágysz. Hogy ne érd be kevesebbel. Hogy újra átérezd, milyen az Igazi Pillanat. És várd tovább. Kitartóan. Mert eljön az a pillanat is. Ami örökké tart.

~Tudod, mi a szerelem?
Az, amikor csendesen csak átöleled és tudod, az életed is rábíznád.. Mikor biztonságban érzed magad és akármilyen baj ért, akármilyen zaklatott vagy, mellette megnyugszol.. Ahogy némán a szemedbe néz, és csak megszorítja a kezed .. Mikor olyan titkaid is elmondod neki, amiket még Te sem tudtál azelőtt magadról .. És ha reggel kinyitod a szemed, ott fekszik melletted, - gyűrötten, - kócosan, - fáradt arccal, - mégis úgy érzed, Te vagy a legboldogabb.És az is a szerelem, amikor remeg a gyomrod, ha meglátod, vagy meghallod őt .. És a szíved a torkodba dobog, mikor hozzád ér .. Amikor hirtelen mozdulattal magadhoz rántod, hogy érezd, hogy magadhoz láncold .. Nem tudsz betelni vele, minden percben csak őt kívánod.. És amikor fuldokolsz a félelemtől, hogy eltűnhet az életedből, és amikor nem tudsz enni a szomorúságtól .. Amikor a lelked olyan darabokban van, hogy évek kellenek hozzá, hogy össze tudd magad szedni .. Amikor nem tudsz másra gondolni, csak ő jár a fejedben, és hiába bánt, nem tudsz haragudni rá .. Mégis legszívesebben megölnéd.. Amikor olyat is megtennél, amit eddig el sem tudtál volna képzelni .. Megalázkodsz, könyörögsz, sírsz ..

~Egy kapcsolat erejét, gyengeségét nem az mutatja meg, hogy mennyire rángatják, hanem hogy mekkora rángatás nem képes elszakítani.

~Azok, akik csak a nem plátói szerelmet értik, ok nélkül beszélnek drámáról. Az ilyen szerelemben nem lehet semmiféle dráma. "Alázatosan köszönöm az élvezetet, tiszteletem" - ennyi az egész dráma. De a plátói szerelem sem ismerheti a drámát; az ilyenben ugyanis minden világos és tiszta.


~Nem egymásra támaszkodni, hanem egymást támogatva előre menni. Ennyi a lényeg. Csak két teljes ember találkozásából születhet meg ez a fajta kapcsolat. Nem érdemes mással beérni, mert így egy mese az élet. Hagyjuk a másikat, hogy a maga útját járhassa, míg ő ugyanezt megteszi veled szemben. Nem irányítjuk egymást, de éreztetjük: számíthat ránk a másik, mellette vagyunk. Ő úgyis tudja, hogy te ott vagy neki, és ő is ott van neked. Ha valaki bántja a másikat, közösen, együttes erővel legyőzitek. Mert a jó játékhoz csapatmunka kell.


~Való igaz, hogy egy kapcsolatban az egyik fél mindig jobban szeret. A baj azonban akkor van, ha mindig ugyanaz. Ha csak az egyik lángol, ha csak az egyik hozná le a csillagokat a másiknak, ha csak az egyik adja szívét-lelkét. Mindig csak ő. Mert így valójában egyedül van a kapcsolatban. Ami így nem is kapcsolat. Hiszen a kapcsolat éppen a kapocstól válik kapcsolattá. A kölcsönös érzéstől. A kölcsönös szerelemtől. Amiben persze lehetnek hullámzások, sőt, egészen biztosan vannak, de ezek kiegészítik egymást. Hol az egyik szeret jobban, hol a másik. Így erősítik, így egészítik ki egymást folyamatosan. Szeretve. Emelve.

~Könnyes párnádat magadhoz szorítod és azon tűnődsz miért nem vagy boldog. Megmondom én neked, ne haragudj érte, de minden szerelemnek csalódás a vége.

~Két olyan pillanatunk van, ami egészen biztosan egyszeri és megismételhetetlen. Az első és az utolsó szívdobbanás. De a kettő között... a kettő között még lehet egy harmadik. Van egy harmadik, amiért értelmet kap a másik kettő. Az a pillanat, amikor találkozol Vele, a szemébe nézel, és meglátod benne mindazt, amiért értelmet kap a másik kettő. Amikor megérzed, hogy van értelme. Mindennek. Az Életnek, a szépségeknek, a világnak. Az a két másik pillanat ettől kap értelmet.

~Nem is tudom mi a rosszabb, megtalálni és tudni, hogy nem kellesz neki, vagy örökké keresni?

~Utálom,amikor a barátaim megváltoznak ,csak mert találkoznak egy másik emberrel.

~Sokszor nehéz tudomást venni arról, ha egy régi kapcsolat lezárult. Ilyenkor talán még rontunk is a helyzeten, ha erőltetjük, ha minden áron próbáljuk életben tartani. Sokkal nagyobb erőtartalék egy ilyen kapcsolat, ha merjük elengedni, hogy véget érjen és lezárjuk magunkban.

~Régen azt gondoltam, hogy az a legrosszabb, ami történhet velem, ha egyedül maradok. De ez nem igaz. Az a legrosszabb, ha olyanokkal vagyok körülvéve, akik között egyedül érzem magam.

~A szeretet, ami semmit nem kért cserébe, bűntudattal töltötte el. Ez a szeretet kényszerítette arra, hogy mindenáron megfeleljen az elvárásoknak, még akkor is, ha ezért a saját álmait kellett föláldoznia. És ugyanez a szeretet évekig rejtegette előle a kemény, romlott világot, és nem vette számításba, hogy egyszer úgyis ráébred a rideg valóságra, és akkor majd nem tudja, hogyan védje meg magát, védtelen lesz és kiszolgáltatott.

~El tudnál egy dolgot magyarázni ? hogy csináltad ? hogy tudtál tovább lépni ? hogy tudtál mindent elfelejteni , ami a miénk volt ? hogy törölted kiezt az összes emléket a fejedből ? hogy tudtad elengedni a szerelmünket ?kérlek magyarázd el , mert nekem nem megy .. nem léptem tovább és nem felejtettem semmit , nekem is ugyan úgy fáj , csak nem mutatom ..

~Minden áldott nap hinned kell abban, hogy ami a tiéd, az a tiéd lesz. Amit neked szántak, az nem pottyanhat más ölébe, és ha megérkezett, ő bizony nem megy sehova. Visszajön, megsimogatja a buksidat, lehajol, egy puszit nyom rá, magához húz, és közli, hogy ő aztán marad, még akkor is ha a világ összedől. Feletted fog állni, hogy még véletlenül se zúzzon darabjaira. Mert ő ezért van. Hiszen ő érted van, te meg érte.

s o l i t u d e

~Sokat hibáztam az életem során. hagytam, hogy az emberek kihasználjanak, és elfogadtam a megérdemeltnél sokkal rosszabb dolgokat. ám tanultam a rossz választásaimból, és annak ellenére, hogy van pár dolog, amit sosem kaphatok már vissza, és vannak emberek, akik már soha nem fognak bocsánatot kérni, legközelebb már okosabb leszek, és nem horgonyozok le olyan dolog mellett, ami kevesebb, mint amit megérdemlek.

~Legtöbbször úgy van az életben, hogy ami után sokáig, sóvárogva vágyakozunk, későn kapjuk meg.

~Mindig felbukkansz, de eltűnsz, állandóan fájdalmat okozol. Te ilyen vagy, tudom. De akkor sem bírom nélküled. Miért csinálod ezt? Miért nem tudsz egyszer komolyan viselkedni? Újra és újra azon kapom magam, hogy veled vagyok. De miért? Miért szeretlek még ezek után is? Mindig én szenvedek, te meg továbblépsz..

~Hiányoznak a régi beszélgetéseink - Hiányzik, amikor a nap minden egyes percében beszélgettünk. Hiányzik, hogy mindent el tudtam mondani, ami a fejemben volt.

~Épp elakartalak felejteni és te mindent elrontasz azzal , hogy írsz egy 'szia' - t. miért csinálod ezt velem ?! miért jó játszani velem ? egyszer smylit sem írsz , egyszer meg a nyálas szövegedet tolod nekem .. ha játszani akarsz keress mást , ha meg akarsz tőlem valamit akkor mondd meg! egyáltalán tudod te hogy mi játszódik le bennem mikor beszélgetünk ? azt várom , hogy azt mondd, hogy szeretsz. de neked NINCS szíved. és tudod mi a szánalmas ? azt látom nap mint nap , hogy más lányok képei alatt nyalsz és kb. ugyan olyan szöveget tolsz neki amit nekem. de nem tudok veled bunkó lenni , akármennyire is fáj , hogy ezt csinálod. nem bírom megtenni: s inkább vissza írok ! még véletlenül se sejtsd , hogy haragszom.

~A baj akkor kezdődik, mikor elkezdünk gondolkodni.

~Értékes srác az, aki nem lép le egy hónap múlva, hogy keressen egy jobb lányt. Aki nem csak fizikai dolgokat akar tőled. Aki tisztel téged, és minden döntésedet. Aki ugyanúgy beszél veled élőben is, mint ahogy ír üzenetben. Valaki aki feltétel nélkül szeret.

~A bókot nekem, de a csókot megint másnak adod. Azt hiszem jobb lesz, hogyha megyek, én már nem maradok..'

~Szeretem. Egyszerűen nem akar az az idő eljönni amikor már nem üldöz a hiánya,az üressége. Amikor már nem akarok minden lányt kinyírni aki vele beszél. Amikor észreveszem a hibáit,amit a szerelem elmosott. Talán ennek még tartani kell, így írta meg nekem a sors. Mindenesetre fáj,hogy minden nap látom és nem beszélhetek hozzá,nem érinthetem meg, nem lehet az enyém és tudom hogy SOHA,SOHA,mert ez LEHETETLEN. Nem szoktam ilyen könnyen feladni az álmokat ,de azért ne akarjunk már egy légyből elefántot csinálni. Ezt muszáj feladnom. Nehezemre esik leírni ezeket a mondatokat,de meg kell,hogy tegyem. Nem szabad magam hitegetni,hogy jobb lesz,mert nem. El kell fogadni. Talán majd jön egy másik személy amely elfelejteti velem a létezését. Már várom ezt a személyt, mert megőrit a fájdalom. Az az üresség amit érzek iránta. Hagyjuk…

~Csak mondd azt, hogy nem akarsz velem többet beszélni és nem akarod, hogy bármi is
legyen köztünk! És én úgy eltűnök az életedből, hogy arra sem lesz időd,
hogy azt mondhasd: tévedtem.

~Csak az tud hátba szúrni,akinek hagyod, hogy megöleljen.

~Az élet megtanított arra, hogy mikor harcoljak valakiért, és mikor álljak félre, ha én nem  szeretek, vagy ha engem nem szeretnek. Megtanított arra is, hogy mikor a legfontosabb döntéseket hozom hogy döntsek jól. Azt is megmutatta, hogy sok embert elveszítek, és sok
embert el kell majd engednem akiket szeretek, de erősnek kell lennem, és arra kell gondolnom, hogy mások számítanak rám. Idővel begyógyulnak a sebek, mert aki elment, az nem jön vissza. Persze ebből természetesen sok minden nem igaz. Az élet csak remélni tanított meg. Remélni azt hogy tudjam, mikor kell harcolni, s félre állni. Remélni, hogy jó
döntést hozok mikor döntést kell hoznom. Remélni, hogy akit elveszítek annak jobb lesz, és én majd erős tudok maradni hogy tovább lépjek, és csak a jó emlékeket őrizzem meg. Remélni, hogy begyógyulnak a sebek, a legmélyebbek is. Begyógyuljanak, de ne tűnjenek el.

~A világ változik. Egyfolytában változik. A dolgok nem állandóak. Egyszer még ott áll ő, másik percben eltűnik. Az egyik percben még minden rendben, a másikban összedől a terv. Nem tudsz lépést tartani az emberekkel, a jövőddel, az érzéseiddel. Elkavarodsz. Összetörsz. Szétesel.

~Az életben nem az jelenti a tragédiát,ha nem éred el a céljaidat,hanem ha nincsenek céljaid.

~Egy nap majd hiányozni fognak az üzeneteim,amiket küldtem neked.Hiányozni fog,hogy mennyire aggódtam érted,amikor túl sokáig voltál kint.Hiányozni fog az 'idegesítésem'.Egy nap amikor majd eltűnök,hiányozni fog,hogy volt valaki,aki akart téged,az összes hibáddal együtt.És amikor már nem leszek itt többé,hiányozni fogok.

~Már értem,neked ez csak egy játék,elfelejtelek hidd el,csak egy kicsit várj még.

~Nem múlik. Egyszerűen nem múlik, bármit is tettél vagy mondtál, nem múlik el, nem tudom leállítani. A kezem önkéntelenül is nyúlna feléd, a lelkem ösztönösen hozzád kívánkozik. Olyan, minta megszűnnék létezni. Őrülten hiányzol, és nem tudok ellene tenni, nem tudom, mi ez a dolog, de képtelen vagyok leállítani. Vagy nevezzük a nevén, ez a romlott szerelem. Nem tudom kiölni magamból.

~Nem mindegy,hogy játékos vagy,vagy játékszer,ha van egy kis büszkeséged,idővel majd ráérzel.

~Végleg eldöntöttem, hogy az elég az elég, nem kérlelhetem többé az embereket, hogy maradjanak mellettem. Ebben a pillanatban hirtelen elkezdett hidegen hagyni hogy mit gondolnak rólam az emberek és azt hiszem ez volt életem legjobb döntése.

-Ő az új barátnője?
-Igen.
-Haragszol rá?
-Nem.
-Hiányzik?
-Nem.
-Szereted?
-Már nem...
-Elhiszem, csak töröld le a könnyeidet.

~Várunk a szerelemre. Elképzeljük az első csókunkat, az első szexet, az első "szeretlek"-et, de sosem képzeljük el az első csalódást. Talán azért, mert még elképzelni is túl fájdalmas. De ha úgy vesszük, igazán a szerelem fájdalma változtat meg minket.

~Húzd ki magad, mosolyogj, hadd törjék a fejüket, hogy mitől vagy ennyire boldog..

~Csak szerelmes gyerekek voltunk. Tudod, ez volt a baj. Még gyerekek voltunk. Nem értettük, hogy az akkor elkövetett hibák sosem tűnnek el a múltunkból. Az akkor összetört  szívek pedig sosem lesznek épek.

~Tanuld meg értékelni azt, amid van, mielőtt az élet megtanít értékelni azt, amid volt.

~Ha nem tudsz választani köztem és közte,akkor válaszd őt, mert ha engem igazán szeretnél akkor nem lenne az a másik

~Igazából már nem bánom, hogy az élet így pofára ejtett. Rájöttem, hogy célja volt ezzel. Nem bírta nézni azt a fajta naivitást, ami belőlem áradt. Hittem az embereknek, mi több: megbíztam bennük. Hiszen mért ne tettem volna? Azt hittem, mindenki jót akar a másiknak és szem előtt tartja az érzéseit. De nem. Az emberek kétszínűek és ott rúgnak a másikba, ahol tudnak. Olyan pofont kaptam az élettől, hogy biztosra vettem: ebből nem állok fel. Aztán teltek a napok, a hetek és összeragasztottam a szívem. Most egy kődarab dobog a mellkasomban, szemernyi naivitás nélkül. Sikerült felállni a padlóról és erősebb lettem, mint valaha. Nem hiszek és nem bízom az emberekben, de elindultam egy úton.. Az úton, ahol megtalálhatom az igazi önmagam!

~Az fájt a legjobban, hogy a szemembe mondtad ugyanazt, mint annak a másik lánynak.

~Az élet túl rövid ahhoz, hogy egyszer csak felébredj és megbánd. Szeresd azokat, akik jók hozzád. Felejtsd el azokat, akik nem. Hidd, hogy minden valamilyen okból történik. Amikor új esély adódik két kézzel kapj érte. Ha ez gyökeresen megváltoztatja az életed ne ellenkezz. Soha senki nem mondta, hogy könnyű az élet, csak azt, hogy érdemes élni.

~Jön egy nap. Aminek a reggelét éppúgy utálod, mint az összes eddigit. Ám a napkelte és a napnyugta között történik valami. És este már másként gondolsz a következő reggelre. Mert abban a reggelben már nem csak kötelességek várnak rád, hanem más is. Valaki más. Aki miatt szép az ébredés, szép a nappal, kellemes a munka, nem nyűg a feladat, és csodálatos az élet. Aki miatt már álmodban is a reggelt várod, hogy újra találkozz vele, hogy hallhasd hangját, érezd érzéseit, láthasd szemeit. Akinek ma is szépet, jót szeretnél adni kincseidből, hogy szebbé tehesd életét. És a reggel többé már nem nyűg, a reggel többé nem kötelesség, a reggel már Ő. Létezik ilyen reggel.

~Hiányzol. Hiányzik a hangod. A nevetésed. Az érzés ahogy átölelsz. Ahogy megcsókolsz. Hiányzol az életemből, hiába is próbálom elhitetni magammal hogy nem így van.

~Megijeszt a tudat, hogy az a fiú - aki, esküszöm, különleges volt - pontosan ugyanolyanná vált, mint a többi..

~Gyakran eltűnődöm azon, hogy miként nézhet ki az életem mások szemében. talán azt gondolják, hogy nekem könnyű? érdekli őket, hogy ki vagyok? az igazság az, hogy valójában soha senki nem fogja ismerni a teljes életemet. soha senki nem fog tudni az összes dologról, amin átmentem. a probléma az, hogy az emberek annyira könnyedén ítélnek, elfelejtik hogy csak azt láthatsz egy emberből, amit ő mutat neked. mindig a lehető legösszeszedettebbnek tűnök, talán így takarom el mások előtt az igazságot. mindenki azt fogja hinni, hogy az életem teljesen rendben van, hogy soha semmi nehézségen nem megyek keresztül. ha bárki tudná, hogy mennyire össze vagyok törve és hogy mennyire próbálom összetartani az életemet, biztosan nagyon megdöbbennének..

hope - dreams - impossible

~Amikor napok múlva is ugyanúgy érzed az illatát, és még mindig visszhangzanak a fejedben a mondatai, vissza tudod idézni, milyen amikor csókol, és hogy milyen jó azt érezni, amikor átölel, és úgy érzed, semmire nincs szükséged rajta kívül. Emlékszel a mosolyára, és arra, hogy a füledbe súgta halkan, hogy szeret. Amikor minden egyes búcsúzáskor úgy érzed, egy kis rész meghalt belőled, mintha kiszakították volna a szívedből. Amikor nem tudsz várni, hogy újra lásd, amikor pedig újra találkoztok, legszívesebben a nyakába ugranál, esetleg meg is teszed. Amikor egy életre elegendő sem lenne elég belőle, nem tudsz vele betelni, vele kelsz és fekszel, állandóan a fejedben jár. Nos, ez a szerelem.

~Mindig azt mondogattam magamnak : megérte.. Most jöttem rá,hogy messze nem érte meg,és soha többet nem akarok szenvedni olyan ember miatt,akiről tudom, hogy sosem szenvedne értem.

~Soha ne mond, hogy szeretsz, ha nem igazán érdekel, soha ne beszélj érzésekről, ha igazából nincsenek is ott, soha ne fogd meg a kezem, ha össze fogod törni a szívem, soha ne mond, hogy meg fogsz tenni valamit, ha nem is tervezed, hogy belekezdj, soha ne nézz a szemembe, ha minden amit teszel hazugság, soha ne mondd, hogy Szia, ha valójában Viszlát-ot mondanál..

~Volt egy pólóm, aminek pont olyan illata volt, mint az neki, és minden éjjel azzal aludtam. Amíg egy nap olyan illata kezdett lenni, mint nekem. Az összes mosóport kipróbáltam, hogy rátaláljak arra az illatra, ami az övé volt. De nem sikerült, mert eltünt és néha tesztelem magam, hogy vajon képes vagyok-e még érezni azt az illatot. Néha úgy érzem igen, de egyre nehezebb és nehezebb.

~Nem számít, hogy egy lány mennyire sokszor tagadja, de örökre emlékezni fog minden részletre, minden pillanatra, az emlékeinek minden darabjára, amit hátrahagytál neki. Nem számít, mennyire próbál elfelejteni, ez mindig ott lesz.

~Melyik nehezebb? Kimondani, hogy szeretsz, vagy azt,  hogy már nem?

~Aztmondod, bármit megtettél volna értem. Akkor miért nem tettél? Aztmondod, hogy neked én voltam a legfontosabb dolog az életedben. Akkor miért nem mutattad ki? Túl sok esélyt adtam már neked, de te nem éltél vele. Nincs több esély, a szívem nem játékszer, és nem fogok évekig arra várni, hogy kimutasd, hogy szeretsz.

~Ő is akar. Szüksége van rám. Nem akar elveszíteni. Ezt mondta.. Mégis, mi lett a vége?! Itt állok egyedül és teljesen megtörve.. Ne értsék félre.. A szívem nem tört darabokra, mint ahogyan azt a szerelmes történetekben szokták leírni. Ez annál sokkal bonyolultabb. Olyan, mintha lassan tövisek nőnének a szívem körül, amik nem hagyják, hogy levegőhöz jussak. Akárhányszor visszaemlékszem a barna hajú fiú mosolyára, újabbakkal gyarapodik, amik egyre közelebb hatolnak a szívemhez, mígnem végül elérik azt.. És akkor megértem.. A tövisek dolga nem a fájdalom előidézése. Az igazi ok, amiért léteznek az az, hogy megóvjanak és, hogy segítsenek túlélni.. Túlélni a legnyugtalanítóbb érzést.. A magányt..

~A legsötétebb pillanatainkban, mikor lepereg előttünk az élet, rábukkannunk valamire, valamire, ami kitartásra késztet, ami tovább hajt előre.

~Senki nem tudja mindenre a választ, és néha az a legjobb, ha bocsánatot kérünk, és magunk mögött hagyjuk a múltat. Máskor a jövőbe kell néznünk, és tudnunk kell, hogy ha azt hittük, már mindent láttunk, akkor az élet még mindig meglephet minket, és mi is meglephetjük önmagunkat.

~ Hogyan válhat egy lány NŐvé? Az alap igen egyszerű. Egy lány akkor válik nővé, ha kialakítja magában a női öntudatot. Ez azt jelenti, hogy úgy él a világban, hogy tudja magáról: "Friss, üde, harmatos, szép és kívánatos vagyok! Lehet csodálni!" - és nem nyit vitát. Sajnos sok lány belebonyolódik mindenféle centik-kilók-geometriai formák elemzésébe. Mintha attól függene, hogy ő gyönyörű nő-e, hogy megfelel-e az éppen aktuális nőideál paramétereinek. Nagyon fontos megérteni, hogy nem attól vonzó egy nő, hogy kihez hasonlít vagy nem hasonlít és milyen általános ideálnak felel meg, hanem attól, hogy elhiszi magáról, hogy ő egy varázslatos NŐ!

~Legtöbben úgy növünk fel, hogy azt hisszük: úgy büntethetünk másokat, ha nem bocsájtunk meg nekik.Legtöbbször tévedünk, és mi szenvedünk ilyenkor a legtöbbet.

~ Lehet, hogy lesz egyszer olyan reggelem, amikor nem az ő arcát látom rögtön, ahogy kinyitom a szemem. Vagy lesz egy álmos augusztusi délután, amikor nem tudom már felidézni, hogy egészen pontosan hol is voltak a szeplők a jobb vállán. Egy nap talán nem fogok hallgatózni a hóesésben, és az ő lépteit hallani.

- És te miért vagy velem?
- Én... nem is tudom. Igazából úgy gondoltam, hogy ha valamiért vége lenne, szomorú lennék egy ideig, de túl tudnék lépni rajta. Azt hittem hogy ura vagyok ennek az egésznek, magamnak meg az érzéseimnek. Hogy én irányítom a dolgot, és hogy nem függök tőled.
De amikor összevesztünk...
Én úgy sírtam este mint már nagyon régen nem. És akkor hiába akartam úgy gondolni, hogy én önálló ember vagyok, hogy nem tartozom hozzád, hogy szabad vagyok és engem te nem tudsz bántani mert ura vagyok a helyzetnek.. egyszerűen képtelen voltam rá. Mert valójában az ember észre sem veszi hogy szerelmes, csak utólag amikor véget ér. Akkor veszi észre hogy mekkora kincsben volt része. És bennem is akkor tudatosult, hogy azt a határt valamikor már rég átléptem. Nem vagyok ura a helyzetnek, ezt már nem tudom irányítani, és képtelen lennék létezni nélküled.
Te élsz át velem mindent, te vagy az aki ismeri az érzelmeimet, tudja hogy mit gondolok és mit érzek annak ellenére amit mondok. Hogy mennyire tud bántani egy-egy mondat amiről más nem is gondolná. Hogy mik vannak bennem, hogy min mentem keresztül. Hogy mik az értékeim és mik az idegesítő dolgaim. Most te vagy nekem a legjobb barátom a társam és a szerelmem is egyben.
És ha nem lennél...
azt hiszem akkor már én sem tudnék lenni.

~Minél fontosabb egy érzelem, annál nehezebb kifejezni.

~Szerintem szeretni valakit annak ellenére, hogy az emberek mit gondolnak róla... bátor dolog. Szerintem az, hogy nem félsz sírni a fürdőszoba padlóján, ez bátor dolog. Tovább lépni is az. De nem számít mit vág hozzád a szerelem, hinned kell benne. Hinned kell a szerelmi történetekben, a szőke hercegben, és az örökkön örökké -ben.

~A tündérmesék nem egy pillanat alatt történnek. Van hogy egy egész életbe telik. De ettől válik azzá. Hogy mennyi mindenen mentél keresztül azért, hogy akkor boldog lehess majd. Lehet hogy most te is épp a tündérmeséd éled, csak még az elejét.

~A lány gyengéden elmosolyodott, a végső búcsú fájdalmával. Egy pillanatra görcsbe rándult a szíve, agyán pedig átfutottak a baljós igék: soha, soha nem látlak többé.

~Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj, attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: már nem is szeretjük. Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, és hiányzik. És fáj.

~Minden nő életében van egy pont ahol elveszti önmagát. Lehet, hogy túl reagáljuk a dolgokat, de az is lehet, hogy nem akarunk elveszteni magunk mellől egy olyan embert, aki nagyon fontos nekünk. Az is lehet, hogy ez a legnagyobb félelmünk. Ilyenkor a legnehezebb hinni a jóban, mert ha hiszünk és az ellenkezője történik meg, akkor végleg a padlóra kerülünk... Ilyenek vagyunk. Érzékenyek, törékenyek. És senki sem tud ránk eléggé vigyázni.

~Miért nem lehetek én az az egy személy? Aki mindig ott van a fejedben. Akinek rögtön visszaírsz, amint meglátod, hogy írt. Az akiről a barátaidnak mindennap mesélsz. Az akit ha meglátsz jó kedved lesz, akiért bármit megtennél. Az aki körül önmagad lehetsz. Az akit mindennél és mindenkinél jobban szeretsz, és félsz elveszíteni.

~Megtanultam, hogy vannak emberek, akik szeretnek, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod..

~Azt mondják, hogy szinglinek lenni rossz dolog, de az igazság az, hogy sokan azért választják inkább az egyedüllétet mert belefáradtak abba, hogy ők mindent beleadnak a kapcsolatba, és később mégis egyedül végzik ..

~A fiúk nem igazán ismerik a "hisztinyelvet". Pedig annyira egyszerű. Mindig pont az ellenkezőjét kell csinálni, mint amit mondunk. Ha azt kérem, ne hívjon, elvárom, hogy hívjon. Ha azt mondom, haza akarok menni, egyébként nem akarok. Ha azt mondom semmi bajom, egyértelmű, hogy nagyon is van baj. De ezt nem mindenki tudja. Így hiába ültem a babzsákfotelemben, a mobilomat szorongatva, nem szólalt meg.

~Teljes vagyok, de veled még teljesebb. Még boldogabb, még bátrabb, még vakmerőbb, mert tudom, hogy ott állsz mögöttem, és bármi van, elkapsz, felhúzol, beléd kapaszkodhatok, és nem maradok egyedül, ha kitörik a sarkam. Tudom, hogy egyedül is képes vagyok rá, de gyorsabban haladok, ha mellettem vagy. Magabiztosabban.

~Meghatódom érzelmeimtől. Akármi történik, amint ránézek, megszólal bennem a hárfa, áram cikázik keresztül rajtam a talpamtól az ölemen át a fejem tetejéig, megremegtet, elgyengít. És ha tótágast állok, akkor sem tudom kivédeni, elnevetni, kisebbíteni. Legfeljebb dührohamot kapok a hitvány nőtől, aki bennem lakik. A nyavalygós, vágyakozó, szerelmes nőtől.

~Láttam a szemében, hogy rengetegszer elképzelte már ezt a pillanatot: hogy mi lesz körülöttünk, milyen lesz a hajam, milyen színű ruha lesz rajtam. Szerettem volna azt mondani, hogy "igen", hogy nem fogom visszautasítani, s hogy a szívem megnyerte a háborút. Szerettem volna elmondani, mennyire szeretem, és mennyire kívánom.

~Fontos, hogy bizonyos dolgokat hagyjuk elmenni. elszakadni. megszabadulni. az embereknek meg kell érteniük, hogy senki sem játszik cinkelt lapokkal, egyszer nyerünk, másszor veszítünk. ne várd, hogy visszakapj valamit, ne várd, hogy észre vegyék az erőfeszítéseidet, hogy felfedezzék a tehetségedet, hogy megértsék szerelmedet. minden egyes ciklust le kell zárni. nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek. zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot. felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy.

~ha ütni kellet , akkor ütöttem érted..hányszor hívtalak , de leszarod a fejemet,annyit mondjál legalább, hogy felesleged keresned.'

~I'm s̶a̶d̶ ̶,̶a̶l̶o̶n̶e̶ ̶,̶d̶e̶p̶r̶e̶s̶s̶e̶d̶ ̶,̶a̶f̶r̶a̶i̶d̶ ̶,̶u̶n̶h̶a̶p̶p̶y̶ fine.

~Nekem mindegy, hogy áll a hajad, milyen hibáid vannak, vagy hogy mit gondolnak máshogy. Én mindenhogy szeretlek.

~Nem sírok, csak allergiás reakcióim vannak az érzelmekre.

~Egy nap úgy fogsz sírni utánam, ahogy én sírtam utánad,
Egy nap úgy fogok hiányozni neked, ahogy te hiányoztál nekem,
Egy nap majd szükséged lesz rám, ahogy nekem is volt rád,
Egy nap szeretni fogsz engem, de én akkor többé már nem.

~Bár nem mindig emlékszünk pontosan arra, miért is voltunk boldogok, azt sohasem felejtjük el, hogy azok voltunk.

~Kétféle pasi van: akinek várod hívását, és mégsem hív, s akinek nem várod hívását, mégis hív.

~Első személy egyes számban, lehetsz tömegben vagy bezárva egy szobában, legbelül mindig magányban.'

~Érzéseink voltaképpen visszajelzések, amelyek megmutatják, hogy jó úton járunk-e vagy sem.

~Az összetartozás. A remény. A Kitartás. A szeretet. A szerelem. A vágyakozás. A csoda. Egy pillantás. Egy mosoly. Egy könnycsepp. Egy barát. Egy ösvény. A fény. És maga az élet. Tudod van valaki, akire mindig számíthatsz, aki nem hagy el. Segít, ha kell. De osztozik az örömödben is. Megvéd. És mindig veled van. Megköszönted már neki?

~Eddig mindenkinek én mondtam, hogy ne legyen gyenge, mindent átlehet vészelni. S közben most én vagyok a leggyengébb…

~Tedd vissza a melled a felsődbe, vedd le a segged a mosdóról, mosolyogj a kacsafej helyett, engedd le a középső ujjad...és nézd meg hány tiszteletreméltó srác fogja lájkolni a képed, mert gyönyörű vagy..nem mert könnyen kapható.

~Mi fáj jobban ?
Arra gondolni hogy utálnod kellene őt , vagy az hogy tudod , hogy ez nincs így ?

~Az igaz szerelem szótárában az akadály nem szerepel.

~HA NEM mondod el neki mit érzel , találni fog egy másik fiút , aki majd elmondja neki mindazt , amit tőled akart hallani.