hope - dreams - impossible

~Amikor napok múlva is ugyanúgy érzed az illatát, és még mindig visszhangzanak a fejedben a mondatai, vissza tudod idézni, milyen amikor csókol, és hogy milyen jó azt érezni, amikor átölel, és úgy érzed, semmire nincs szükséged rajta kívül. Emlékszel a mosolyára, és arra, hogy a füledbe súgta halkan, hogy szeret. Amikor minden egyes búcsúzáskor úgy érzed, egy kis rész meghalt belőled, mintha kiszakították volna a szívedből. Amikor nem tudsz várni, hogy újra lásd, amikor pedig újra találkoztok, legszívesebben a nyakába ugranál, esetleg meg is teszed. Amikor egy életre elegendő sem lenne elég belőle, nem tudsz vele betelni, vele kelsz és fekszel, állandóan a fejedben jár. Nos, ez a szerelem.

~Mindig azt mondogattam magamnak : megérte.. Most jöttem rá,hogy messze nem érte meg,és soha többet nem akarok szenvedni olyan ember miatt,akiről tudom, hogy sosem szenvedne értem.

~Soha ne mond, hogy szeretsz, ha nem igazán érdekel, soha ne beszélj érzésekről, ha igazából nincsenek is ott, soha ne fogd meg a kezem, ha össze fogod törni a szívem, soha ne mond, hogy meg fogsz tenni valamit, ha nem is tervezed, hogy belekezdj, soha ne nézz a szemembe, ha minden amit teszel hazugság, soha ne mondd, hogy Szia, ha valójában Viszlát-ot mondanál..

~Volt egy pólóm, aminek pont olyan illata volt, mint az neki, és minden éjjel azzal aludtam. Amíg egy nap olyan illata kezdett lenni, mint nekem. Az összes mosóport kipróbáltam, hogy rátaláljak arra az illatra, ami az övé volt. De nem sikerült, mert eltünt és néha tesztelem magam, hogy vajon képes vagyok-e még érezni azt az illatot. Néha úgy érzem igen, de egyre nehezebb és nehezebb.

~Nem számít, hogy egy lány mennyire sokszor tagadja, de örökre emlékezni fog minden részletre, minden pillanatra, az emlékeinek minden darabjára, amit hátrahagytál neki. Nem számít, mennyire próbál elfelejteni, ez mindig ott lesz.

~Melyik nehezebb? Kimondani, hogy szeretsz, vagy azt,  hogy már nem?

~Aztmondod, bármit megtettél volna értem. Akkor miért nem tettél? Aztmondod, hogy neked én voltam a legfontosabb dolog az életedben. Akkor miért nem mutattad ki? Túl sok esélyt adtam már neked, de te nem éltél vele. Nincs több esély, a szívem nem játékszer, és nem fogok évekig arra várni, hogy kimutasd, hogy szeretsz.

~Ő is akar. Szüksége van rám. Nem akar elveszíteni. Ezt mondta.. Mégis, mi lett a vége?! Itt állok egyedül és teljesen megtörve.. Ne értsék félre.. A szívem nem tört darabokra, mint ahogyan azt a szerelmes történetekben szokták leírni. Ez annál sokkal bonyolultabb. Olyan, mintha lassan tövisek nőnének a szívem körül, amik nem hagyják, hogy levegőhöz jussak. Akárhányszor visszaemlékszem a barna hajú fiú mosolyára, újabbakkal gyarapodik, amik egyre közelebb hatolnak a szívemhez, mígnem végül elérik azt.. És akkor megértem.. A tövisek dolga nem a fájdalom előidézése. Az igazi ok, amiért léteznek az az, hogy megóvjanak és, hogy segítsenek túlélni.. Túlélni a legnyugtalanítóbb érzést.. A magányt..

~A legsötétebb pillanatainkban, mikor lepereg előttünk az élet, rábukkannunk valamire, valamire, ami kitartásra késztet, ami tovább hajt előre.

~Senki nem tudja mindenre a választ, és néha az a legjobb, ha bocsánatot kérünk, és magunk mögött hagyjuk a múltat. Máskor a jövőbe kell néznünk, és tudnunk kell, hogy ha azt hittük, már mindent láttunk, akkor az élet még mindig meglephet minket, és mi is meglephetjük önmagunkat.

~ Hogyan válhat egy lány NŐvé? Az alap igen egyszerű. Egy lány akkor válik nővé, ha kialakítja magában a női öntudatot. Ez azt jelenti, hogy úgy él a világban, hogy tudja magáról: "Friss, üde, harmatos, szép és kívánatos vagyok! Lehet csodálni!" - és nem nyit vitát. Sajnos sok lány belebonyolódik mindenféle centik-kilók-geometriai formák elemzésébe. Mintha attól függene, hogy ő gyönyörű nő-e, hogy megfelel-e az éppen aktuális nőideál paramétereinek. Nagyon fontos megérteni, hogy nem attól vonzó egy nő, hogy kihez hasonlít vagy nem hasonlít és milyen általános ideálnak felel meg, hanem attól, hogy elhiszi magáról, hogy ő egy varázslatos NŐ!

~Legtöbben úgy növünk fel, hogy azt hisszük: úgy büntethetünk másokat, ha nem bocsájtunk meg nekik.Legtöbbször tévedünk, és mi szenvedünk ilyenkor a legtöbbet.

~ Lehet, hogy lesz egyszer olyan reggelem, amikor nem az ő arcát látom rögtön, ahogy kinyitom a szemem. Vagy lesz egy álmos augusztusi délután, amikor nem tudom már felidézni, hogy egészen pontosan hol is voltak a szeplők a jobb vállán. Egy nap talán nem fogok hallgatózni a hóesésben, és az ő lépteit hallani.

- És te miért vagy velem?
- Én... nem is tudom. Igazából úgy gondoltam, hogy ha valamiért vége lenne, szomorú lennék egy ideig, de túl tudnék lépni rajta. Azt hittem hogy ura vagyok ennek az egésznek, magamnak meg az érzéseimnek. Hogy én irányítom a dolgot, és hogy nem függök tőled.
De amikor összevesztünk...
Én úgy sírtam este mint már nagyon régen nem. És akkor hiába akartam úgy gondolni, hogy én önálló ember vagyok, hogy nem tartozom hozzád, hogy szabad vagyok és engem te nem tudsz bántani mert ura vagyok a helyzetnek.. egyszerűen képtelen voltam rá. Mert valójában az ember észre sem veszi hogy szerelmes, csak utólag amikor véget ér. Akkor veszi észre hogy mekkora kincsben volt része. És bennem is akkor tudatosult, hogy azt a határt valamikor már rég átléptem. Nem vagyok ura a helyzetnek, ezt már nem tudom irányítani, és képtelen lennék létezni nélküled.
Te élsz át velem mindent, te vagy az aki ismeri az érzelmeimet, tudja hogy mit gondolok és mit érzek annak ellenére amit mondok. Hogy mennyire tud bántani egy-egy mondat amiről más nem is gondolná. Hogy mik vannak bennem, hogy min mentem keresztül. Hogy mik az értékeim és mik az idegesítő dolgaim. Most te vagy nekem a legjobb barátom a társam és a szerelmem is egyben.
És ha nem lennél...
azt hiszem akkor már én sem tudnék lenni.

~Minél fontosabb egy érzelem, annál nehezebb kifejezni.

~Szerintem szeretni valakit annak ellenére, hogy az emberek mit gondolnak róla... bátor dolog. Szerintem az, hogy nem félsz sírni a fürdőszoba padlóján, ez bátor dolog. Tovább lépni is az. De nem számít mit vág hozzád a szerelem, hinned kell benne. Hinned kell a szerelmi történetekben, a szőke hercegben, és az örökkön örökké -ben.

~A tündérmesék nem egy pillanat alatt történnek. Van hogy egy egész életbe telik. De ettől válik azzá. Hogy mennyi mindenen mentél keresztül azért, hogy akkor boldog lehess majd. Lehet hogy most te is épp a tündérmeséd éled, csak még az elejét.

~A lány gyengéden elmosolyodott, a végső búcsú fájdalmával. Egy pillanatra görcsbe rándult a szíve, agyán pedig átfutottak a baljós igék: soha, soha nem látlak többé.

~Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj, attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: már nem is szeretjük. Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, és hiányzik. És fáj.

~Minden nő életében van egy pont ahol elveszti önmagát. Lehet, hogy túl reagáljuk a dolgokat, de az is lehet, hogy nem akarunk elveszteni magunk mellől egy olyan embert, aki nagyon fontos nekünk. Az is lehet, hogy ez a legnagyobb félelmünk. Ilyenkor a legnehezebb hinni a jóban, mert ha hiszünk és az ellenkezője történik meg, akkor végleg a padlóra kerülünk... Ilyenek vagyunk. Érzékenyek, törékenyek. És senki sem tud ránk eléggé vigyázni.

~Miért nem lehetek én az az egy személy? Aki mindig ott van a fejedben. Akinek rögtön visszaírsz, amint meglátod, hogy írt. Az akiről a barátaidnak mindennap mesélsz. Az akit ha meglátsz jó kedved lesz, akiért bármit megtennél. Az aki körül önmagad lehetsz. Az akit mindennél és mindenkinél jobban szeretsz, és félsz elveszíteni.

~Megtanultam, hogy vannak emberek, akik szeretnek, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod..

~Azt mondják, hogy szinglinek lenni rossz dolog, de az igazság az, hogy sokan azért választják inkább az egyedüllétet mert belefáradtak abba, hogy ők mindent beleadnak a kapcsolatba, és később mégis egyedül végzik ..

~A fiúk nem igazán ismerik a "hisztinyelvet". Pedig annyira egyszerű. Mindig pont az ellenkezőjét kell csinálni, mint amit mondunk. Ha azt kérem, ne hívjon, elvárom, hogy hívjon. Ha azt mondom, haza akarok menni, egyébként nem akarok. Ha azt mondom semmi bajom, egyértelmű, hogy nagyon is van baj. De ezt nem mindenki tudja. Így hiába ültem a babzsákfotelemben, a mobilomat szorongatva, nem szólalt meg.

~Teljes vagyok, de veled még teljesebb. Még boldogabb, még bátrabb, még vakmerőbb, mert tudom, hogy ott állsz mögöttem, és bármi van, elkapsz, felhúzol, beléd kapaszkodhatok, és nem maradok egyedül, ha kitörik a sarkam. Tudom, hogy egyedül is képes vagyok rá, de gyorsabban haladok, ha mellettem vagy. Magabiztosabban.

~Meghatódom érzelmeimtől. Akármi történik, amint ránézek, megszólal bennem a hárfa, áram cikázik keresztül rajtam a talpamtól az ölemen át a fejem tetejéig, megremegtet, elgyengít. És ha tótágast állok, akkor sem tudom kivédeni, elnevetni, kisebbíteni. Legfeljebb dührohamot kapok a hitvány nőtől, aki bennem lakik. A nyavalygós, vágyakozó, szerelmes nőtől.

~Láttam a szemében, hogy rengetegszer elképzelte már ezt a pillanatot: hogy mi lesz körülöttünk, milyen lesz a hajam, milyen színű ruha lesz rajtam. Szerettem volna azt mondani, hogy "igen", hogy nem fogom visszautasítani, s hogy a szívem megnyerte a háborút. Szerettem volna elmondani, mennyire szeretem, és mennyire kívánom.

~Fontos, hogy bizonyos dolgokat hagyjuk elmenni. elszakadni. megszabadulni. az embereknek meg kell érteniük, hogy senki sem játszik cinkelt lapokkal, egyszer nyerünk, másszor veszítünk. ne várd, hogy visszakapj valamit, ne várd, hogy észre vegyék az erőfeszítéseidet, hogy felfedezzék a tehetségedet, hogy megértsék szerelmedet. minden egyes ciklust le kell zárni. nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek. zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot. felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy.

~ha ütni kellet , akkor ütöttem érted..hányszor hívtalak , de leszarod a fejemet,annyit mondjál legalább, hogy felesleged keresned.'

~I'm s̶a̶d̶ ̶,̶a̶l̶o̶n̶e̶ ̶,̶d̶e̶p̶r̶e̶s̶s̶e̶d̶ ̶,̶a̶f̶r̶a̶i̶d̶ ̶,̶u̶n̶h̶a̶p̶p̶y̶ fine.

~Nekem mindegy, hogy áll a hajad, milyen hibáid vannak, vagy hogy mit gondolnak máshogy. Én mindenhogy szeretlek.

~Nem sírok, csak allergiás reakcióim vannak az érzelmekre.

~Egy nap úgy fogsz sírni utánam, ahogy én sírtam utánad,
Egy nap úgy fogok hiányozni neked, ahogy te hiányoztál nekem,
Egy nap majd szükséged lesz rám, ahogy nekem is volt rád,
Egy nap szeretni fogsz engem, de én akkor többé már nem.

~Bár nem mindig emlékszünk pontosan arra, miért is voltunk boldogok, azt sohasem felejtjük el, hogy azok voltunk.

~Kétféle pasi van: akinek várod hívását, és mégsem hív, s akinek nem várod hívását, mégis hív.

~Első személy egyes számban, lehetsz tömegben vagy bezárva egy szobában, legbelül mindig magányban.'

~Érzéseink voltaképpen visszajelzések, amelyek megmutatják, hogy jó úton járunk-e vagy sem.

~Az összetartozás. A remény. A Kitartás. A szeretet. A szerelem. A vágyakozás. A csoda. Egy pillantás. Egy mosoly. Egy könnycsepp. Egy barát. Egy ösvény. A fény. És maga az élet. Tudod van valaki, akire mindig számíthatsz, aki nem hagy el. Segít, ha kell. De osztozik az örömödben is. Megvéd. És mindig veled van. Megköszönted már neki?

~Eddig mindenkinek én mondtam, hogy ne legyen gyenge, mindent átlehet vészelni. S közben most én vagyok a leggyengébb…

~Tedd vissza a melled a felsődbe, vedd le a segged a mosdóról, mosolyogj a kacsafej helyett, engedd le a középső ujjad...és nézd meg hány tiszteletreméltó srác fogja lájkolni a képed, mert gyönyörű vagy..nem mert könnyen kapható.

~Mi fáj jobban ?
Arra gondolni hogy utálnod kellene őt , vagy az hogy tudod , hogy ez nincs így ?

~Az igaz szerelem szótárában az akadály nem szerepel.

~HA NEM mondod el neki mit érzel , találni fog egy másik fiút , aki majd elmondja neki mindazt , amit tőled akart hallani.