- citation.

~Kívánj valamit, de ne mondd el senkinek. Bármit. Akármit. Most higgy benne, hogy valóra válik. Sosem tudhatod, hol fog érni a következő csoda, a következő mosoly, vagy mikor válik valóra a kívánságod. Ha hiszel benne, hogy bármelyik pillanatban rád találhat és kinyitod a szíved és az elmédet ennek a lehetőségére és bizonyosságára, talán épp akkor kapod meg azt, amire vágysz. A világ tele van csodákkal, csak hinned kell benne.'

~Ha állandóan a másik jár az eszedben, amikor nem vagytok együtt, az nem futó kapcsolat. Ha úgy látod őt magad előtt, mintha veled volna, az több ennél.

~Szerettem én valaha őt? Vagy csak imádom a fájdalmat. A rendkívüli fájdalmat, és azt, hogy olyasvalakire vágyom, aki elérhetetlen ?

~Ha el akar veszni, hagyd, hadd csinálja. Tűnjön csak el, menjen. Sétáljon olyan messzire, amilyenre csak tud. Ne is keresd. Nyugodtan hátradőlhetsz, mert ha a tiéd, vagy ha még szükséged van rá, akkor úgyis előkerül, vagy egyszerűen csak rábukkansz. Ennyire egyszerű ez. Ne ragaszkodj semmihez, és tiéd a világ. Igazából semmi sem tűnik el, csak tanít: az életre, arra, hogy ha valami a tiéd, veled marad. Sőt. El is tűnhet, de ha kell, rá fogsz bukkanni. Újra. Hagyd elveszni, visszatérni, és örülj, ha a kitérő után is vissza tud kerülni a helyére, mert akkor az valóban a helye.

~Igen, mondd a szemembe, hogy csupán egy vagyok a sok közül.

~Az a nagy baj az idővel, amit megtanultam azalatt a két hét alatt, amit veled tölthettem, és azalatt az utolsó két hónap alatt amit vele, hogy végül mindig elfogy. Fogalmam sincs hogy merre lehetsz a nagyvilágban, de tisztában vagyok vele, hogy már rég elveszítettem a jogot hogy tudjam. Mindegy hány év telik el, egy mondatot mindig őrzök a szívemben: majd találkozunk..

-Van az, aki az életedet jelenti. Imádod, bármit megtennél érte. A nagy Ő. És létezik valaki, aki már majdnem az,akit akarsz - de nem teljesen.
-Honnan tudod, hogy nem ő a nagy Ő?Úgy értem, lehet, hogy ezt most nem tudod, de az idő múlásával megérzed.
-Nem, ez nem olyan, ami idővel fejlődik ki. Ez olyasmi, ami azonnal megtörténik. Ez feltölt és kiürít egyszerre. Érzed az egész testeddel - a kezedben, a szívedben, a gyomrodban, a bőrödön. És az egész életedben. Éreztél már így valaki iránt?
- Hmm. Nemtudom. Azthiszem igen.
- Ha gondolkoznod kell rajta, akkor nem éreztél még így.
-És biztos vagy benne, hogy egy nap megtalálod?
-Persze. Végül mindenki megtalálja. Csak senki nem tudja, hogy mikor és hol.

~Soha nem követem el ugyanazt a hibát kétszer. Általában úgy 5-6 alkalommal szoktam, csak hogy biztos legyek benne..

~Mondhatom szépen, mondhatom csúnyán, a lényege ugyanaz lesz: én szerettelek, te meg kihasználtál...

~Bonyolult ember vagyok, bonyolult lélekkel, de a bonyolultságomon túl, hatalmas kincsekkel. Józan ésszel, és hatalmas szívvel élek, a rosszakat vonzom, a jótól mindig félek. Lehetnék átlátszó, de mindig őszintén beszélek, hogy ne okozzak fájdalmat inkább lelépek.

~Szeretnék visszamenni az időben, kezet rázni azzal az emberrel, aki valaha voltál, aztán megfordulni és elsétálni a magasba emelt középső ujjal, ami annak szól, aki most vagy.

~Fájdalmat ad, reményt vesz, szívem töri darabokra,
de mégis minden nap azzal ébredek, hátha visszajön , hátha megkeres.
Ez egy reménytelen szerelem.
Emlékszem amikor még minden jó volt. Amikor csak te jártál az eszemben és én a tiedben. Amikor mi voltunk mindenki álom párja. Azt hittem ez majd örökké fog tartani..akkor hittem a szavaidban, hittem a mesékben és tudtam, hogy ez egy igazi szerelem lesz. Sajnos ez hamar összeomlott, és amilyen hamar megtörtént úgy egyből én is a padlón találtam magam. Még ma sem hiszem el, hogy ezt csináltad velem..Nincs olyan nap , nincs olyan perc amikor nem jutnál eszembe. Van amikor egyszerűen imádlak, és kívánlak minden porcikámmal.Bárcsak visszajönnél hozzám és minden olyan lenne , mint fél éve, de van amikor a világon a legjobban utállak. Hogy tehettél ilyet egy végtelen , bolond lánnyal? Miért nem adsz életjelet? Miért fordulsz el tőlem? Tudom, hogy egy fiú és lány között nincs barátság, de érted ezt is vállalnám. Van amikor már csak úgy gondolok rád, mint egy régi fiú az életemből és érzem , hogy túl vagyok rajtad, de amikor elhaladok amellett a bizonyos ház mellett, ahol elcsattant az első csók..a szívem újra darabokra hull. Nincs olyan emlék, amit kitörölhet az idő.

~Mert én ott akarok melletted lenni, mikor reggel van, csak nézni, mikor nyújtózol egy nagyot, ásítasz és félálomban megölelsz, s hozzám bújsz; mindezt ébren- éberen akarom végignézni. Majd kiszáradt száddal, gyengéden adsz egy puszit a homlokomra és a fülembe durmolsz, mint egy maci. Ott akarok lenni melletted, mikor kijössz a zuhany alól és vizes, félig pucér testeddel mögém állsz és a nyakamat puszilgatod, mikor én a kávét csinálom a reggeli zűrzavarban. Ott akarok lenni melletted, miközben elmész és nézni akarom, ahogyan becsukod az ajtót. Ott akarok lenni melletted, mikor hazajössz, megölelsz és elmondod, hogy milyen volt a napod. Ott akarok lenni melletted és nézni, hogy miként nézel rám. Melletted akarok lenni, amikor álmosan iszod a kakaódat, miközben a TV- ben agybutító műsorokat nézünk és hozzád bújni, akkor, amikor semmi dolgom sincs és érezni, hogy biztonságot adsz, biztonságot ad tested melegsége és lágysága. Melletted akarok lenni, miközben nevetsz és együtt akarok veled nevetni és egymáson nevetni; egymás butaságán. Veled akarok lenni, mikor valami fáj, vagy ha megbántott valaki. Veled akarok lenni, moziba menni, eljátszani hogy hogyan ismerkedtünk meg, újra, s újra .Melletted akarok lenni minden este és reggel, melletted elaludni, hozzád bújni, "miért"- eket feltenni , mint egy 5 éves kisgyerek. Magabiztosságod mellett eljátszani egy kislányt, aki semmit sem ért, csak azt tudja elmondani, hogy mennyire szeret és becsül. Nézni akarom nap mint nap, ahogy megmosod a fogad, ahogy felöltözöl, befújod magad a parfümöddel. Veled akarok lenni, amikor beteg vagy és megcsókolni téged és nem érdekelne, ha elkapnám; még ha halálos beteg is lennél. Ha az lennél, akkor addig csókolnálak, míg el nem kapom, hisz ha elvesztenélek, akkor nem lennék senki sem. Veled halnék meg, hisz az életem nélküled semmit sem érne. Nem tudnám elviselni a hiányodat, hisz akkor minden nap arra gondolnék, hogy veled akarok lenni, minden áldott nap és nézni, hogy mit- miért- hogyan csinálsz.

-itt vagyunk mi emberek.. mondhatni egyedül. magányos, egymás körül körözgető lényekként. valódi kapcsolat parányi jelére vágyunk csupán..valaki rossz helyen keresi, és van, aki feladja, mert 'ááh, úgy sincs olyan, aki az én párom lenne..' mégis mindannyian folyton újra és újra próbálkozunk..hogy miért is?.azért, mert időnként előfordul, hogyha két ember találkozik kipattan közöttük a szikra. és itt válik két ember eggyé..
-dehát lehetetlen,hogy két tárgy egyszerre egy helyen legyen..
-persze, de azért fontos, hogy megpróbáljuk ezt.. aztán ha sikerül, közel jutunk ehez.
-de mihez? a fizikai törvények felrúgásához?!
-igen..ez csoda.

~Kellene az életembe egy ember, legalább egyetlen ember, akinél nem kényszerülök önvédelemre. Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. Akit beengedek magamba: ez vagyok, minden jóval, rosszal, nemes és szennyes gondolattal együtt.

~Nem az vagyok, akinek néhányan hisznek. Nem rendelkezem olyan viselkedéssel, melyet néhányan állítanak elém. Senki sem tulajdoníthat nekem olyan tulajdonságot, mellyel valójában nem is rendelkezem. Ismétlem, senki! Talán még a lelkem másik fele sem, egy legjobb barát. Tudom, hogy mikor követek el hibát, tudom, mikor bántok meg másokat. Nem kell, hogy bárki is bemutassa nekem saját lényemet...

~Megbocsátottam neki, és ezzel megengedtem azt, hogy újabb hibákat kövessen el.

~Semmilyen emberkék magyaráznak, tanítják nekem az életet. Egymást taposva, csámcsogva szívják a véremet. A hülyék mondják meg mi legyen, a tisztesség száműzött idegen.

~Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet. ... Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam. ... S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem. Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem. Akkor mondhatod, hogy ismersz!

~Túl szép, hogy megvolt mindenem, túl szép, de így is jó nekem. Az a lány messze már, ne keresd, ne is várd, de hogyha eljön az idő, te kit választanál? Ugyanaz a szív legbelül, ma merre hajt észrevétlenül? Ugyanolyan szép az a csillogás, te kinek hazudtál valami mást? Ne sírj majd, ha nem leszek, lesz majd más, aki rád nevet. Ugyanaz a fény, az a csillogás, csak az nem én vagyok, hanem valaki más...

~Miért ne gyűlölném? A legrosszabbat tette velem, amit ember a másikkal megtehet. Elhitette, hogy szeret, és szüksége van rám, aztán bebizonyította, hogy hazugság az egész.

~Nem várlak vissza, nem vagy különleges. Csak számomra voltál az...

~Nem fájt, vagyis nem éreztem. olyan volt mintha beadtak volna egy csomó érzéstelenítőt. De úgy látszik, hogy ma elmúlt a hatása. Már megint sajog. Hogy kell lecsillapítani..?! Már minden létező dolgot kipróbáltam, de egyik sem használt. Még mindig ugyanott tartok, még mindig szánalmasnak érzem magam. Nem múlik. Már csak egyetlen dolog maradt. Várom, hogy megszűnjön, és addig keresek magamnak egy hiteles álarcot, ami mögé elbújhatok ameddig csak lehet..

~Piros tollal jegyeztem fel a dátumot, amely naptól dermesztően hidegen hagy, ki mit gondol, terjeszt rólam, mert végeztem a kivagyisággal! Amely naptól nem érdekel, fel sem izgat, mi a menő, márkás, nagyágyús, decens és a legfrissebb trend szerinti.

~Nem te hiányzol, hanem az érzés, hogy van valaki, akiért bármit megtennék...
Akire képes vagyok órákig várni..
Akiért rossz dolgozatokat írok, mert egész este vele beszélgetek..
Akiért felkelek minden nap..
Akiért lélegzem..
Akiért élek..
Akiért mosolygok..
Akiért azok a hülye pillangók repkednek a hasamban..

~Igazából, félek. Igenis rohandtul félek. Olyan vagyok, aki ha közel kerül valakihez, azt eltaszítja. Mert félek szeretni..

~Rámosolygok, és úgy teszek, mintha minden rendben lenne... Pedig belül úgy fáj , hogy nem szeretett..

~Lehunytam a szemem, megbíztam benned. Lehunytam és te otthagytál engem..

~Elegem van a sok sötétségből, az emberekből, a hazugságaikból, a nemtörődöm viselkedésükből, hogy mindenkinek csak saját maga számít, hogy mindenki megváltozik. Nem érdekel. Nem akarok szomorú lenni!

~a kedvesség nem megy olyan könnyen, ahogy az ember gondolná, különösen, mert a világ többi része annyira aljas..

~Miért hazudik mindenki?
Tudod, a rossz fiúk hazudnak, hogy közelebb kerülhessenek az ágyadhoz...
A jó fiúk pedig hogy közelebb kerülhessenek a szívedhez...
De mindig hazudnak..

~Volt, aki tetszett, volt, aki nem.
Volt aki helyes volt, volt, aki nem.
De neked mondtam először, hogy Veled leélném az egész életem...
Sajnálom, hogy ez téged nem érdekel.

~Ti férfiak azt hiszitek, hogy mindent megengedhettek magatoknak, hogy az egész világ körülöttetek forog, és mindenki más csak selejt. Hát nehogy azt hidd. Akármikor összetöröm, kifacsarom a szívetek. Sosem leszek a céltáblátok.

~Nem fogok neked magyarázkodni. Minden jogod megvan rá, hogy utálj. Nekem meg minden jogom megvan rá, hogy ez ne érdekeljen.